Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

91 100 m a d i a m e s t e r s jelenleg városunk szolgája és neje Benyo Judit volt, kik szinte becsületben őszültek meg az egybáz és város hü szolgálatában A férfi itt a 75-ik, a nő a 70-ik évet lépte át s már boldog házasságuk 51-ik éve viradt fel reájok. Ezen hitsorsosinknak többször adatott élclök utján ürömpohár kezeikbe, de örömmel áldák az Urat, mert mindannyiszor megsegité őket, örömmel emelé különösen a nő ég felé hálára kezeit, hogy a mennynek ura azon nem remélt kegyre méltatá, miszerint nemcsak nagyalyja és anyja aranylakadalmát szemlélheté mint unoka 1836-ban, hanem most önmaga is hasonló köztisztelet tárgya lehetett. Őrködjék fölöttük sírokig kegyesen az Úrnak angyala ! E két aranymenyegzöi pár az Úrnak nevében megáldatván, az egyház két legidösb tagja lépett az oltár elé, kiket, a szentirás azon intésére figyelmeztetvén a hívek: ,,A vén ember előtt felkelj és azöorcájátmegbecsülj eda

felállással tisztelt meg, bár csak szegényebb polgárosztályhoz tartozók, az összes gyülekezet. Megérdemlé pedig ekét öreg, névszerint özvegy S z t a nkay András mészárosmester B e r z é t é r ö 1, ki 83 éves dacára még gyalog jár, midőn csak lehet, egy óra távolságról az Úrnak házába és özvegy Minik Pá Iné született M o j z s e s Judit Rozsnyóról, ki 82 éves, e megtiszteltetést nemcsak azért, mert életök ösvényén a hit nemes harcát harcolták s az Úr házának szerelme ernészté keblöket, hanem azért is, mert ők szemtanúi voltak a templom építésének és felszentelésének s egyedül álltak azúr házában a sok ezer közül mint olyanok, kik a buzgó apák és anyák hírmondóiul felmaradtak s a kegyes ősök hattyúdalát zengedezék, hogy kegyes életre s egyházszeretetre buzdítsák az utódokat. Támogassa őket az élet utain védkarjaival a mindenható s vezesse kegyesen a sírig s ha végórájok elérkezend, mulassák be őket, mint híveket az Úrnak Jézus és a mennyei angyalok ! E jelenet után, mely megindulás nélkül nem hagyott egyetlen szívet sem s mindenkit önkényt könyekre indított, még 23, 70 és több éves egyháztag áldatott meg, mire azután a főíma elmondatván s az „Isten téged áldunk, téged Úrnak vallunk" szép és magasztos ének egy verse felállva elénekeltetvén és az ároni áldás két lelkésztárs környezetében a gyülekezetre adalván, a hívek lélekben és igazságban erősödve, hitben és erényben növekedve s az örök életre érlelve, részint házaikba, részint pedig közebédre oszoltak, melynél hogy az egyházért, városért, hazáért testvérfelekezetekért és számos egyesekért a lelkes üdvpoharak nem hiányoztak, szükségtelen mondanom. Igy folyt le templomunk felszentelésének háromnegyed-százados ünnepélye mindnyájunk lelki megelégedésére, a lelki élvezet mellett azonban az egyház anyagi jólléte sem volt elfeledve, mert templomunk hajózatának pálaköveli megújítására 1-ör táncvigalom tartatott 2000 sorsjegy kihúzásával összekötve; 2-or műkedvelők által színdarab adatott elő; 3-or ofrertoriuin tartatott, mely három együtt a kitűzött célra 700, o. é. frt tiszta hasznot jövedelmezett. Templomszentelési ünnepélyünk ennélfogva áldást árasztott vallásos életünkre, mert szivünk húrjait a menynyei kegyelem iránt hálára hangolá s a buzgóság szárnyain lelkünket mennyekbe emelé, de áldást árasztott egyházunk jóllétére is, mert egyházunk felvirágoztatásában egy lépéssel ismét előbbre haladtunk. Azért áldott legyen az Úr neve s áldottak legyenek mindazok, kik az egyház felvirágoztatására szellemileg és anyagilag nemesen közreműködtek. C z é k u s. KARÁCSONESTI ÜNNEPÉLY A PESTI EVANGY. ÁRVAHÁZBAN. (Tartatott december 24. 1861. a kismezö-utcai 18. számú házban.) (Bátrak vagyunk a pesti evangy. árvaegylet pártoló tagjait figyelmeztetni, hogy január 28-án délutáni 5 órakor az evangy. iskolai nagyteremben az idei évi közgyűlés fog tartatni, melyben az egylet minden tagja részt vehet.) Pest, jan. 3. A mult 1861. évi dec. 24-én a pesti evangy. árvaház sok jóakarója és barátja gyűlt össze délutáni időben azon házban, hol az intézet létezik, — hogy az árvákkal együtt örvendenének, mely árvák — azon nagy mennyiségű kegyajándékot tekintve — ezen az estén alig hihették, hogy a kik árván maradtak, egyszersmind el is vannak hagyatva ! Szeretetteljes szivek gazdagon felékesiték a karácsonfát; az intézetben levő minden egyes gyermek számára annyi ajándék volt az asztalra teritve, hogy e jóság valóban gazdag szülék gyermekeit is kielégitheté vala. Azon részletes kimutatás, melyet e cikk végén közölni szerencsénk van, tanúságot tesz róla, mily tág körben törekvék a szeretet arra, hogy e kisdedekkel felejtesse árvaságukat. Miután az intézet növendékei egy alkalmi éneket énekeltek volna, Bauhofer György lelkész űr következő szavakat intézé a gyülekezethez német nyelven : „Szereteted gazdagságát Hintsd le ránk nagy Istenünk, — És ez intézet javáért Áldásoddal légy velünk ! A földnek egyetlen nemzetsége se tanúsított, k. h. oly gyengéd szeretetet, oly boldogító gondosságot a gyermekvilág iránt, mint az ó-szövetség népe, Israel maradékai. Igaz ugyan, hogy a gyermekvilágot egyéb müveit népek is méltatták figyelemre, s nem tagadták meg a természetben gyökerező szeretetet; igaz, hogy egyes törvényeik, rendelkezéseik, intézvényeik arról tesznek tanúságot, hogy a felserdülő ifjúságra nagy gondot fordítottak : de mindemellett nem találjuk ezen népeknél ama kegyes családi életet, azon istenszentelte szeretetei, melyek által az israeliták, mint hitvesek, egymással és gyermekeikkel összekötve valának. Csupán ők bírtak tiszta ismerettel Istenről, mindnyájunk atyjáról és teremtőjéről; egyedül ők tekinték a gyermekeket Isten legdrágább ajándékai gyanánt ; egyedül csak ők hirdeték és hitték, hogy Isten atyai gondoskodásának és jóakaratának a kisded gyer-