Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

iskolaügy. A NÉPNEVELÉS ÉRDEKÉBEN. A kolozsvári ev. reform, néptanítók a következő figyelemreméltó felhívást intézték pályatársaikhoz. Tisztelt pályatársaink! A nevelés- s oktatásügy érdekében keresünk fel titeket, kik velünk együtt épen e fontos ügynek szenteltétek éltetök munkásságát. Hiszszük, hogy elhivatásunk nagyságát mindnyájan felfogtátok, s hiszszük azt is, hogy nem egyszer sóhajtottatok fel pályánk terhei s fáradozásaink sikertelensége érzetében: épen ezért reméljük, hogy szives felszólításunkat örömmel veszitek, s közremüködéstöket a legnagyobb buzgalommal fel fogjátok ajánlani. Népnevelésünk, fájdalom, mint mindnyájan jól tudhatjuk, igen, igen hátra áll. Nincs szándékunkban ezúttal mindazon okokat elősorolni, melyek előmenetelét oly sok oldalról akadályozták és akadályozzák, minthogy azok megszüntetése nagyrészt nem is áll hatalmunkban; de beláttuk azt, hogy a népnevelés, a népiskolák sorsa senkitől és semmitől nem függ annyira, mint épen mitőlünk néptanítóktól, úgyannyira, hogy az értelmesedés s erkölcsi javulás e legfőbb tényezőinek kedvező eredményeiért az érdem nagyobb része bizonynyal minket illet, valamint az ellenkező esetért is a súlyosabb vád netn oknélkül hárulhat reánk. Ha egyházaink s egyházi elöljáróságaink lehetőleg mindent megtennének is népiskoláink felvirágoztatására: hasztalan lenne minden áldozat, ha hiányzanék bennünk az ügy iránti érdekeltség és lelkesülés! Hasztalan találja fel a tudomány s tapasztalás a leghelyesebb nevelési elveket, a legjobb, legtermészetesebb s legsükeresebb tanmódokat, ha hiányzik bennünk a kellő belátás a nevelés- oktatástan e vívmányait alkalmazásba venni, ha mi folytonosan nem képezzük magunkat a pályánkra tartozó ismeretekben s eljárásokban : a tanítókkal egyült iskoláink is a kortól messze hátramaradnak. Tanitó-társaink ! tegyük keblünkre kezeinket s valljuk be őszintén, hogy a csak tőlünk függő körülményeink közt is nem állhatott volna-e eddig is jobban hazánk népnevelésügye, ha mostoha sorsunk mellett is hivatalos teendőink érdekében nagyobb buzgóság hevítette volna többeknek kebleit, s jövőben is nem tehetünk-e többet, ha nagyobb lelkesedéssel s képezettebb erővel járunk el mindnyájan kötelességeink teljesítésében?! Magunkba szállva, komoly megfontolás után lehetetlenség be nem látnunk, hogy az az ismeret s tapasztalás, melyet tanintézeteinkből s egyetlen, nem rég keletkezett képezdékböl magunkkal hoztunk, koránsem elég arra, hogy csupán erre támaszkodva hivatalos foglalatosságainkat a haladó világ szellemében intézhessük; kivált elgondolva azt is, hogy ez iskolai s képezdei képzés a még eléggé meg nem higgadt kedély, a forrongó észjárású, az ábrándos fiatalkor éveiben történik; a nevelés- s oktatástudomány pedig, mint a mely a legkényesebb, legbajosabb emberi feladatok közé tartozik, ugyancsak komoly tanulmányozást igényel. Bizony a jó tanítónak is, mint a jó papnak, holtig kell tanulnia, hogy nehéz, de magasztos hivatásának kellőleg megfelelhessen. Elszigetelten egyenkint azonban önképzésünk csak nagy későre vezethetne, ha oly sok tárgy s teendő mellett vezetne is célhoz, főleg nevelésiirodalmunk fejletlensége korszakában. Nincs más mód, mint az ugyanazon egy pálya harcosainak egymás támogatását, tanácsát s példaadásait venni igénybe, egymás tanítására, képzésére szövetkeznünk. Mi alulirttak, mint a kolozsvári ev. ref. anyaszentegyház kebelében levő népiskolák vezetői, tanitói átértvén, átérezvén a fentebb emiitett igazságokat, felfogva a kerszellein s jobb sorsra hivatott édes hazánk követeléseit, el is kezdők e részbeni kötelességeink teljesítését, a mennyiben elhatároztuk, hogy a külföld s testvérhazánk tanítóinak példájára ezentúl mi is néptanítói értekezleteket tartunk. Még oly országokban is nélkülözhetleneknek tartják az ily conferenciákat, hol több s jelesebbnél jelesebb képezdék léteznek, és számtalan nevelési közlönyök s évkönyvek állanak a tanitói kar rendelkezésére, melyek által szerzett kincseiket, tapasztaláson épült ismereteiket, fölfedezéseiket széltében közölhetik másokkal a hivatottabbak, melyekből többoldalulag s mindegyre meríthetnek maguknak okulást a tanulni vágyók. Nagyon helyesen mondja testvérhazánk egyik jeles tanára Imre Sándor a néptanítói értekezletről irt cikkében („Néptanítók könyve ' 1860. uj folyam I. kötet I. füzet 6-ik lap), hogy tanítóra nézve a tiszttársakkal érintkezés pótolhatja, mit másokra nézve az utazás, a többféle intézetek megszemlélése s tapasztalás, a mesteremberre nézve a különféle mesterek, műhelyek körüli forgolódás eszközölhet." Tárgyai e tanitói értekezleteinknek, mint másutt is minden ilyenmü tanácskozmányoknak : minden a tanítónak mint tanítónak hatásköréhez, hivatala folytatásához tartozó tárgy, eszme, u. m. az egész iskolavezetésről s tanításról általában s részletenkint való véleményezések, különböző tanmódok ismertetése, megvitatása, bevett vagy beveendő kézikönyvek bírálata, egyes tárgyakra, a fegyelem s rend fentartására, az iskola és szülök közti viszonyra vonatkozó értekezések, söt egy s más tárgyból gyakorlati tanítások, példányelőadások valamelyik népiskolánkban stb. stb. De csak is a tanügy terére kívánunk szorítkozni, gondosan óvakodva minden az iskola körén kivül eső tárgyba való beavatkozástól. Komoly szándékunk, erős elhatározásunk felöl alázatos fölterjesztést tevén egyházi államunk fejéhez, fötiszteletü püspök B o d o 1 a Sámuel űr ö méltóságához s a helybeli kebli egyháztanácshoz: kezdeményezésünk mindkét helyen kegyes helyesléssel s buzdítással találkozott. Elnökeink megválasztásával értekezleti ügyünk már teljesen szervezve is van. Föelnökiinknek épen fötiszteletü püspök B o d o 1 a Sámuel űr ö mlgát volt szerencsénk megnyerni, ki az egész erdélyi ev. ref. anyaszentegyház