Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

örömmel és teljes bizonyossággal keltem föl. Midőn leborultam, nem hittem, hogy volna Isten, midőn felkölteni, bizonynyal kétség és félelem nélkül pecsételtem volna meg azt véremnek omlásával is.u

S ettőlfogva nem távozik belőle azon hősi erö. mely őt Sp ener rel együtt a protestantismus szülőföldjein egy szeretetben munkás keresztyénségnek megujitójává, s végre az emberiség jóltevőinek egyik legnemesebbjévé tette. Bármint vélekedjünk a pietista községekről — s valóban nem egyedül egyházi szempontból támasztattak ellenök komoly kifogások — a következő tényeket mindenesetre elkeli ismernünk: A 17-ik század utolsó harmadában a protestantismus sötét scholasticává meredt és csontosuk, melyben a lelki és keresztyéni élet mintegy megkötve hevert. Az orthodox protestantismus lélek és szeretet nélkülivé lett. Nagyon természetes. hogy gyöngédebb kedélyek, mint Spener és Franc ke, visszataszítva érzék magukat, s visszamentek az egyszerű, de szeretettől melegített őskeresztyénség forrásaihoz. Viszhangra találtak alacsony és magas körökben. Szavuk és példájuk behatott a legtávolabbi körökbe, a keresztyén kedétyéletet ismét felhangolva, a jótékony szellemet ismét ébresztve. Számtalan tehetséges szellemeket, kik conventieulumokat soha sem látogattak, Francke és Spener iratai belsőleg felizgattak és megtermékenyítettek, s az ő általok hintett magvak megismerhetők az irodalomban és tudományban. Mindkét férfiú munkássága tehát sokkal túlterjed a pietista községeken. Ha nem csalódunk, Strausz Viktor költői szeszélyben feltámasztotta egyikét a régi prófétáknak, hogy megmutassa, mily röviden és rosszul bánna el vele a hatóság, ha csakugyan ismét eljőne. Franckénak egész életén át a prófétaság szenvedéseit ízlelni jutott osztályrészéül, bár csendes községek keblében alázatos szelíd tanitó s jóltevő akart lenni. Az első döfést mint Iipcsei egyetemi tanár kapta. A hittani szak az IG90-ik év elején hevesen követelte: .hogy végre a pietisták ezen garázdálkodásai hathatósan megakadályoztassanak, minden conventiculumaik, mind a szobákban mind a paulinusok templomában, szétzavartassanak, különösen a Francke collegiumai, bármi ürügy alatt akarná azokat tartani, betiltassanak, hogy a meglehetősen megzavart academia ismét nyugalmat nyerjen, s ezáltal az egész egyházat fenyegető nagyobb bajnak vétessék eleje.u

A conventiculumok valóban fogságbüntetés alatt betiltattak, Franckénak Lipcsét el kelle hagynia. Semmit sem használt, hogy a Lipcsében még akkor élő Thomasius a felállított inquisitiónak egész gyülöletességét néhány éles személyes megjegyzésekkel együtt minden tekintet nélkül feltárta, Francke pedig nyugalommal, de elhatározott és szilárd, mindenesetre kissé vigyázatlan bátorsággal minden neki tett szemrehányásokat visszautasított. Francke Erfurtban talált alkalmazást mint / Diakónus az Ágoston templomnál. Mivel munkásságát ott ismét rögtön iolytatá, azonnal ismét kezdődtek a viták. A protestáns lelkészség nyilvánossá tette „Néhány próféta-gyermeknek és pietista-tanitványnak névsora (34-en voltak), a kik studiosi theologiae tisztes neve alatt az erfurti ősrégi egyetemben önkint feltolakodott „praeceptoruk4

"' vagy inkább tévútra vezető tanítójuk Francke alatt a pietismus mérgét otromba paraszt gőggel együtt beszívják, és ezt szintúgy nezezett városban, mint később hazájukban sok lelkek örök romlására széthinteni igyekeznek, de épen ezért a magas minisztériumtól az evangelicus szószékekről elzárattak, tudomásul. intésül és óvakodásul az ő az academia rectorához intézett s tiltott összejöveteleik további megengedését tárgyazó iratukból lenyomva," cimü iratot. A tanács eltiltotta Franckét az előadásoktól „valamint a nappali és éjjeli házakba való becsű -szásoktól, különösen saját lakán kivül. szintúgy idegen gyanús és pietismussal vádolt személyeknek befogadásától és beszállásolásától, elmozdítás büntetése mellett."' Midőn Francke remonstrált, a tanács segített magán. Az egész ügyet röviden politikainak nyilatkoztatta, s az utolsó válasz, mit Frarícke védelme meghallgatásáért kérelmére kapott, igy hangzott: „Folyamodónak ezennel tudomására juttatik, hogy mivel többé az ügy nem „res integra"' és ezen politikai ügyben a szerint, történt intézkedés, a mint utasítva, voltak, ezért említett folyamodó kérelmének helv nem adathatik, és mivel az is véte-57*