Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

venni Krisztusnak és az apostoloknak szavait, akkor be leliet belölök bizonyítani azt is, hogy a Kopernik-íéle naprendszer tarthatatlan, hogy soha sem kell tudományos kifejezésekkel élni, pórnyelven kell irni, minden koldusnak adni, kisértések alkalmával szemünket kell kiszúrni, Karunkat levágni stb. Szóval Krisztus és az apostolok nem ugy beszélnek, mint kritikusok.4

' Beszél továbbá dr. Kahnis különösen az ihletésről, a bibliai iratok authentiájáról és azoknak egyezéséről. Nézetét e pontokra nézve már mondtuk. Legyen szabad közölni még itt azt, a mit Kahnis azon veszélyről mond, mely az itészeti Írásmagyarázat eredményeiből állitólagosan a keresztyén népre háramlanék. Ez által ő egy gyakran kimondott és ellenében Münkel lelkész által érvényre emelt felfogást cáfol meg. A keresztyén nép — mondják — hitében megtántorittatik, öntudatában megzavartatik, ha hallja, hogy Mózes 5-ik könyve nem Mózestől, Esaiás második darabja nem Esaiástól, Máté evangyélioma nem Mátétól stb., származik. „A pentateuch okmányának megkülönböztetése — mond Kahnis, Esaiás és Zakharias első és második darabja közötti viszony, továbbá hogy mi viszonyban áll az első evangyéliom Máté evangyéliomához; az nem a nép, hanem csak a theologusok számára való. Ha van olyan ember a nép között, a ki képes abba ereszkedni, meg kell neki mondani anynyit, a mennyit tanácsosnak tartunk. Nekem is volt alkalmam a népet ismerni tanulni. Egyszerű keresztyén nem sokat törődik vele, hogy Esaiás második darabja tőle vagy más prófétától származott-e, csak prófétai könyv legyen: már ez pedig az. Tánácsosnak fogja-e dr. Hengstenberg tartani megmondani egy paraszt embernek, hogy a Deuteronomium két utolsó fejezete nem Mózestől és a prédikátor nem Salamontól van? mit gondol? Nem minden való a népnek, a mi való a theologusoknak. Ha az apostolok a tejet és kemény eledelt megkülönböztették, nekünk is meg kell különböztetnünk azt, a mi kezdőknek és azt, a mi elohaladottaknak való. Ki nem emlékszik ama bölcseségre, melylyel a görög egyháztanítók a IV-ík században a Krisztus személyérőli népszerűtlen tant kikerülték. Missiótársulataink is nagyon óvatosak tágasabb olvasó körök számára való közléseikkel amissiónak belső állapotjáró]." (Itt dr. Iíahnís illőleg felhozhatta volna a számokkal való levelezést). „Én azt nemcsak nem gyalázom, söt méltánylom; sok oly igazság van, mely nem mindenkinek való." Ez ugy van. Mi még hozzá teszszük, hogy mindenesetre a lelkészek feladata odaműködni, hogy a nép közül mindinkább többen legyenek képesek a tudomány buvárlataiba bocsátkozni, hogy annak megkülönböztetése, mi való a népnek, mi való a theologusoknak, mindig szűkebb körre szoríttathassák, — s erősen meg vagyunk győződve, hogy keresztyén népünk sokkal inkább képes a tudomány igazságainak befogadására, mint azt a theologusok közönségesen hiszik; sőt ki merné tagadni, hogy a keresztyén népnek nagy és bizony épen nem a legroszabb részében mélyen éreztetik a szükség, hogy a keresztyéni igazságnak azon tisztább megismerésében is részeltessenek, melyre a t.heologusokat a szabad vizsgálódás már némi tekintetben segítette! A mily mértékben a lelkészek magokat elhatározandják ezen szükségnek eleget tenni, ugyanazon mértékben sikerülend nekik a községekben valódi hitéletet támasztani és felépíteni, és sok uj ajtót megnyitni az evangyéliomnak. Minél inkább kimutatjuk mi theologusok a gyülekezet előtt e tekintetben bátorságunkat és képességünket, annál biztosabban és őszintébben fogják ők is elismerni, hogy mi az igazságot akarjuk. De „hogy ezt higyjék felőlünk, arra nem kis munka, fáradság kívántatik. Mert ha oda jutnánk, hogy a protestánsok theologusaikban papokat látnának, kik az obscurantismus hatalmával szövetkezve minden áron a régit akarják fentartani, akkor vége lenne minden jelentőségünknek.u Dr. Kahnis e szavaival berekesztjük értekezésünket. Már kimondottuk örömünket a felett, hogy épen tőle látjuk védelmeztetni a protestantismus alapigazságait. Adja Isten ! hogy ezen bizonyságtételt mindazok meghallgassák és szívökre vegyék, a kik más tanúk irányában füleiket elzárják. Ettől függ nagyrészt az evangyélmi egyház üdve, hogy becsületes igazságszeretettel és férfias bátorsággal erősen ragaszkodjunk a protestantismus alapigazságaihoz, a szabad, egyedül a lelkiismeret által megkötött vizsgálódás jogához. Mihelyt e jogot feladnók, vagy csak legkevesebbé megcsonkitanók, vége lenne az evan-