Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-06 / 27. szám

BELFÖLD. A marosi ref. egyházmegye junius 11. 12. 13. 14. napjain tartotta pünköst utáni rendes r. zsinatgyülését Makkfalván t. t. P éterfi József esperes űr elnöklete alatt. Gyiilésünket, egyházmegyénk csaknem minden papjai, számos iskolatanitói jelenlétéhen, a makkfalvi ekklézsia, helyi és vidéki hivek seregétől zsúfolásig telt templomában ünnepélyes istenitisztelettel kezdettük. Énekelt a nagy hazali b. Wesselényi Miklós által alapított makkfalvi nemzeti iskola-énekkara, közelismerést nyert egyik tanítója, a jó reményű ifjú Szabó vezetése alatt. Buzgó ima után szivet ragadó, értelmet győző egyházi beszédet tartott Pap Elek lörincfalvi pap aa, —préd. 7, 16. alapján felfejtvén, miszerint az igazság ellenőrei az alázatosság, isteni félelem és felebaráti szeretet, melyek által ha nem ellenőriztetik, felettébb való igazsággá fajul és veszedelembe viszen. Ennek végeztével t. t. esperesünk lépett a szószékbe, s békességgel köszöntve Istennek a szent hajlékban egybegyűlt népét, békességgel köszöntve a makkfalvi népes és virágzó ekklézsiát, szives köszönetet mondott az örömért, melyet azáltal szerzett, bogy egyházmegyénk ösgyakorlata szerint kebelében kívánt egybegyűjteni, és Istentől áldást kérve a gyülekezetre, az ekklézsiára, egész anyaszentegyházunkra, a Szentlélek segítségül hívása mellett a gyűlést megnyitotta. Több közzétett s tudásul vett felsőbb rendeletek közt helyi érdeküsége mellett is egész erdélyi anyaszentegyházunk minden papja és iskolatanilójára nézve közérdekkel bír a mltgos egyházi főtanács azon határozata, melyben a mult év tavaszán az U. . . . falvi ekklézsiába vitetett ifjú pap és elhalt elődje özvegye között négy darab canonica portióbeli, törökbuzával vetett búzaföld termése iránt keletkezett kérdésben kimondotta, hogy anyaszentegyházunk ezt tárgyazó régibb törvényei és törvényes gyakorlata megváltoztatva nem lévén, mindaddig mig erre nézve ujabb törvény fog hozatni, nem a szeszélytől függő termés, hanem a föld természete vétethetik alapul a haszon elvételére nézve, — ennélfogva ezen négy darab búzaföld bírói zár alatt lévő 1861-ik évi törökbuza termését az 1860-ik évben szolgált néhai pap özvegyének kezebe adatni r. zsinatunk kötelességévé tette. Ifjú paptársunknak nem igen nagy dicséretére szolgál, hogy mult őszi rendes r. zsinatunk, mint első biróság és judiciuin pariumnak hasontarlalmu határozatán akkor nem nyugodott meg, holott a Sz rai ekklézsiától, honnan U. ... falvára vitetett, ugyanazon r. zsinaton, ugyanazon alapon nyerte meg egy föld termését, és az ekklézsia a határozaton megnyugodván, azt tüstént el is vette, és e tette által elődje özvegyének kárt, költséget, fáradságot okozott. Az pedig még kevésbbé válik dicséretére, hogy a megyebiró felügyelete alatt megszedetni és a véghatározat leérkezléig hozzá birói zár alá tétetni rendelt termést, maga szedette le, csűrébe tétette és tetemesen megfélegesitette. — Ha a só megízetlenül, mivel sózattatik meg ? Mat. 5. 13. A felsőbb rendeletek után örömmel hallottuk olvastatni a széki egyházmegye átiratát, melyben a főtiszt, közzsinat képviseleti alapon újra szerveztetése tárgyában felküldendő indítványa pártolására testvérileg felkér. Örömmel fogadtuk pedig az átiratot azért, mert ebben egy oly kezdeményt láttunk, melyet ha mi és a több testvéregyházmegyék r. zsinatai követni fogunk, nagy befolyással leend az eszmék tisztázására, együttérzés, egyetértés eszközlésére, valamint anyaszentegyházunk életkérdéseinek szerencsés megoldására. — Csudálatos, hogy erdélyi reform, anyaszentegyházunkban az egyházmegyék r. zsinatai, mintha valamennyien megannyi zártkörű külön érdekű testületek lettek volna, nem igyekeztek eleitől fogva ez igen egyszerű és sikeres eszköz által a fraternitások közti fraternitást éleszteni, nevelni, erösbiteni. — Ne hagyjuk most másodszor is követés nélkül széki egyházmegyebeli testvéreink kezdeményét, kövessük; mert ez együttérzést, egyetértést, közakaratot szül, hol pedig ezek vannak, ott van élet, erő és elöhaladás ! Válaszul testvéri szeretettel tudatni határoztuk, miszerint, mult tavaszi r. zsinatunk határozata következtében egyházmegyénk is indítványul terjesztendi fel nemcsak a főtiszt, közzsinat, hanem anyaszentegyházunk minden egyházmegyei és felsőbb közigazgató testületeinek képviseleti alapon újra szerveztetése, egyszersmind minden érdekeket kielégítő püspökválasztási törvény alkotása iránti óhajtását. Számba vétettek a minden lélek után fizetendő egy krajcár adóra nézve is az egyes ekklézsiák beküldött véleményei. Csak három ajánlotta meg, az is a közkasszából fizetendöleg, — csakugyan vagy egy, vagy más módon, legalább ideiglenes segélyét mindenik ígérte. Leginkább az adó név az, mi iránt ellenszenvvel viseltetnek híveink. R. zsinatunk a beküldött véleményeket, melyek közt igen sok jó találtatik, eredetében felküldetni határozta azon megjegyzése kíséretében, miszerint maga sem szavazhat arra, hogy anyaszentegyházunk közszükségei fedezésének terhe csak is a lélekszámra, s igy a gyermekekkel bővebb mértékben megáldott és sokkal számosabb szegények s kis birtokosok vállaira fektettessék, valamint az időt s körülményeket sem látja jelenleg alkalmasaknak az adózás életbeléptetésére. Mig az osztó igazság s Jézus elveivel egyezőbb kulcs találtatik, és a nép is az egyházi adózás szükségeskép bekövetkezni kellető eszméjével megbarátkozik, indítványoz évenkint egy előre meghatározott napon, előkészítő templomi tanítás és felszólítás után, az anyaszentegyház közszükségeire házankénti kéregetést, melynek sikerére jelenleg biztosabban számithalni. Vájjon az inkább vármegyéken levő, elkülönözött, lélekszámban megkevesedett, magokat segély nélkül fenn tartani képtelen ekklézsiák gyámolitására nem lehetne, nem kellene-e felhasználni az ugyanott levő úgynevezett deserta ekklézsiák jövedelmeit ?!! .