Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

Az egész könyv VI részből áll. Az első, 1—5. lap, rövid elögyakorlatokat foglal magában a kiejtés és mondatalkotásra nézve. A mondatok kezdődnek a legegyszerűbbel s kellő fokozatot tartva, az utolsó gyakorlatok már összetett és fűzött mondatokat tartalmaznak. Általában az egész szakasz helyesen összeállított része a könyvnek. A második rész, 12 — 23 lap, már elbeszéléseket, meséket és gyermekdalokat tartalmaz, összesen huszonkettőt. E rész ellen sincs, a mi a kidolgozást és tárgy megválasztást illeti, semmi kifogásunk; hanem talán célszerűbb volna az első rész után, ismert tárgyakról rövid leírásoknak következni, s csak azután az elbeszéléseknek. Igy egy kis ugrás van. A harmadik rész, 23—31 1., a Jézus beszédeiből közöl hasonlatokat. Nagyon jogosult és jól kidolgozott része a könyvnek ez is ; hanem a teljesség kedvéért is talán jó lett volna néhány cikket az ó testamentomi történetnek is szánni. A negyedik rész, 31 — 69 1., képeket nyújt a népek életéből. Az 1 — 9. szám alatt a zsidónép története van leírva, Józsiiétól az ország elpusztulásáig 10 —12. sz. alatt Pál apostol keresztyénné létele és működése rajzoltatik. A 13—19. számok Istvánról, mint Magyarország hercegéről és királyáról, I. Lászlóról, Mátyás királyról, a fekete hadseregről és Kinizsy Pálról szólanak. A 20. sz. „Die Magyarén," a 21-dik „Die Sprache der Magyarén" s a 22. „Eger" cimet viselnek. E rész ellen már több kifogásunk van. A cím képeket igér a népek életéből, s mindössze kettőről szól, a zsidókról és magyarokról. Hát a többi népről nem lehetne s kellene-e már tudni a Bürgerschule növendékének? Aztán meg rettenetes ugrás az, Pál apostolról Sz. Istvánra ; ha egyes nagy férfiak életrajzában s jellemzésében adjuk is elő darabonkint valamely nép történetét, az ily chronologiai szökdelések, véleményünk szerint, meg nem engedhetők. Azt sem helyeseljük, hogy István idejében nagyon is szerepelteti a németeket, — valamint a titulust sem fogadjuk el, melylyel a mi civilisáló szomszédaink az ujabb időben megajándékoztak: ,,Die Magyarén." Hagyjuk ezt azoknak, a kik ajándékozták ; történetkönyveinkből „Hungari, Hungaria," — s németül: „Die Ungarn, Das Ungarn" név alatt ismer minket, mint nemzetet és országot. a külföld; magunk ne rontsuk hát azt el. Mi csak itthon és magyarul vagyunk „Magyarok," más nyelven már „Hungari, Hongrois, Ungarn stb. Ezt a népiskola növendékének is tudni kell. — Tovább a 20. s talán még a 21. szám is inkább helyén volna a 13. előtt, a mennyiben talán természetesebb volna elébb a nemzetről s annak nyelvéről és azután azok királyairól beszélni, mint megfordítva. Ugyancsak a 20. sz. berekesztő sorait is valami külföldi népisméböl vehette szerző, a melyek igy szólanak: „Nur in den ausgedehnten Puszten, wo der fruchtbare Boden noch immer der fleiszigen Ilande entbehrt, treiben die Magyarén, wenn auch nur im Kleinen, als Hirten ihr uraltes Handwerk." Nem tudjuk voltaképen, mit ért szerző az „uraltes Handwerk" alatt, hanem annyit értünk, hogy e passus nem igen hízelgő rajz a mai Magyarországról, pedig itthon csak ismernünk kellene önmagunkat. Az ötödik rész, 67 — 115. 1., a természetrajz tárgyairól szól, s a természet mindhárom országából az ismeretesebb és a közéletben használtabb tárgyakról bő és helyes leírásokat közöl. Legteljesebb és legjobb része a könyvnek. A hatodik rész, 115 —136. 1. a természeti tüneményeket tárgyalja, jelesül szól a légtükrözésekről, a szivárványról, melléknapokról, bolygó fényről, északi fényről, — aztán a tenger áramairól, apály és dagályról s a vulkánokról. E rész ellen is van két kifogásunk : először, az emiitett tünemények némelyikével még a természettan sincs tisztában, hogy magyarázhatnók hát azokat meg gyermekeknek; az igaz, hogy a „Népiskolai szervezet" is a léglüneményeket tűzi ki a népiskola különösebb tantárgyául, — de ennek helyes okát sem értjük mi; másodszor szerző magyarázatai, a mi a tárgy nehézségéből is következhetik, nem eléggé alaposak, s általában annyira homályosak, hogy azokból még a felnőtt ember sem értené meg az emiitett tünemények okát, nem hogy a gyermek. Vagy e rész után, vagy előtte valahol, vártunk volna még valamit a földrajzból is; hanem e tantárgy teljesen kimaradt. Ez, ha a könyv céljának meg akar felelni, egy ujabb kiadás alkalmával kipótlandó. Végül, negyedfél lapon, példabeszédek rekesztik be a könyvet, német és magyar nyelven. A magyarok közül egy pár ellen tehetnénk kifogást, — azonban a mint vannak, ugy sem épen roszak. Beszámoltunk röviden az egész tartalommal. Megmondtuk őszintén azt is, mit nem helyeslünk abban, a mi megvan, valamint nyilatkoztunk arra nézve is, hogy — csekély nézetünk szerint — mi hiányzik s mi kellene még; hanem mindezt nem azért tettük, hogy ez által a könyv jó oldalát is - mert örömmel valljuk meg, a jó oldal a nagyobb részét teszi annak — elfedezzük. Igy is, a mint van, eléggé haszonvehetö ez olvasókönyv, kivált ügyes tanitó mellett s különösen dicséretet érdemel annak egyszerű, tiszta és szabatos stylusa, a mi pedig az olvasókönyvnek egyik fötulajdona. K. J. BELFÖLD. MÁRAMAROS-SZIGET. 1862. junius 18. A mult 1859. évi augusztus 10-én dühöngött tűzvész által elpusztított templomunk helyébe tervezett uj imaház alapkövét — ugy a mint hirdetve volt, — e hó 15-én tettük le ünnepélyesen. Az építendő templom helyén s alakja szerint fölállított sátrakban gyűlt össze a hivők nagyszámú serege. Jeles lelkészünk Szarka József egyházi szép beszéde után Szilágyi István iskolai igazgató tanár a szigeti egyháznak s vele kapcsolatban a máramarosi protestántismusriak, és