Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

telenül következtetik ebből Krisztus testének térben nem esését és anyagnélküliséget, Krisztus teste nem térnélküli: de uralkodik az a tért betöltő természeten s ez annak teljesen hatalma alá vettetett. A hol ez lenni akar, ott a kültermészet engedni, helyt adni kénytelen. Ha ez itt vagy amott akar lenni: a közeg ellenállása, melyet a meg nem dicsőült test csak relatív ellenerőfeszitéssel és időráfordítással (menés, futás stb). győzhet le, ő neki absolute enged, reá nézve nem létezik. Zárt ajtóknál (nem zárt ajtón keresztül) bemenetele a szobába, régi reformált dogmaticusok helyes kifejezete szerint — domínium Christi; — creatura cedit creatori, vagy helyesebben : macrocosmus cedit microcosmo transfigurato. Hasonlóul az ő szellemének a test felett s testének a természet feletti uralmából magyarázhatni ki azt, hogy a feltámadott Krisztus, a nélkül hogy tápszerekre szüksége lett volna (mert hetekig meg sem jelent), mégis, ha akarta, vehetett magához, még pedig a meg nem dicsőült természet környezetéből is azokat, — s assimilálhatta azon hatalomnál fogva, melylyel a megdicsőült test a természet felett uralkodott. Az előadottak nyomán nincs tehát semmi képtelen azon szentírási tanban is, miszerint az emberiség tökélyére emelkedett Krisztus, Istensége teljes erejével, benn a teremtett világban egy határozott körbe, saját székhelyére emelkedett, s mint tért tartó organicus személyiség dicső alakjában élés uralkodik. A helyiség, melyben ő van a maga dicsőségében, shol az üdvözült emberiség is, a melynek ő feje, körülte seregei, valóságos helyiség. Nem térnélküliség, nem vacuum, nem térfelettiség, sőt a tér centruma, — a megdicsőült teremtett világ cosmicus kijelentési székhelye az, a melyben az emberiség felmagasztaltatott feje, az ő személyiségének dicsőségét, mely e földön eltakarva volt, s küzdelmek és szenvedések utján győzelemre s méltóságra emelkedett, az atyávali egységben nyilatkoztatja. Mert Krisztus, mint az Istenségnek e világbani kinyilatkoztatása végett öröktől fogva létezett képmása a láthatatlan atyának, felmagasztaltatása után arra rendeltetett, hogy a világ központjában megdicsőítse az atyát, s a teremtési kör ezen centrumából sugározza az atya életét a peripheria minden pontjaira. E szerint a Krisztus egekbe emelkedett testére nézve nem mindenütt jelenvaló, s e földön is jelen lenni nem gondolható. Valóban ő oly határozottan kinyilatkoztatta azt, miszerint testével e földről eltávozand, hogy ha mégis itt lenni gondolnók, ez szintoly kevéssé volna érthető, mint azon Ígérete, miszerint még egyszer e földön megjelenend. — Ha pedig az bizonyos, hogy ő az egekben, mint földi hívei összegének, mint saját testének feje él, és azzal élőszemélyi összeköttetésben áll: ugy ezen utóbbi, miután test szerint nem, szükségképen csupán a Szentlélek ereje és mőködése által történhetik. Miután ugyanis a mennyei dicsőségre emelkedett Krisztus az atyával, a kinek ő emberré lett örökkévaló képmássá, legbensőbb személyi egyességben él: ezen felbonthatlan egyességnél fogva, elküldte a maga lelkét, a ki az övé is, hogy az által az emberiség közt folytassa az ő munkáját mindaddig, mig az e földön tökélyre nem jutand. Igen, a Szentlélek azon harmadik trinitarius személy-nyilatkozata Istennek e világban, mely e világot Istenhez vonzza, és a természetet az isteni élet szinterévé magasztositandja. — Mint teljesen anyagtalan, térfeletti, de Krisztus földi személyes életéhez történelmileg köttetett lélek, teremtésszerüleg közöltetik ez azokkal, kik őt lelkök emelkedésével elfogadni képesek. Istenben völt ez, mielőtt Krisztus a mennyei dicsőségbe visszament: az ővisszamenetele folytán ez a világba bejött; hogy mint a felemelkedett Krisztus földi helytartója, — az ő Isetenemberi ereje, szelleme, annak az emberekkel közlése, terjesztése, ápolása, erősítése által bevégezze Krisztus ujraeljöveteléig a nagy munkát, az emberiség s a világ ujjászülését, átalakítását, felmagasztositását. — Krisztusnak tehát csak ereje s szelleme vagyon most e földön, — igazuk van Schweizer, Sz. és T. uraknak, — de nem ugy, mint ők gondolják, hogy maga a személyes Istenember Krisztus többé sehol sem léteznék. Létezik ő realiter et corporaliter, — és majd ha az őhelyette működő Szentlélek által, az ő általa e világra behozott reális üdv- és ujjászülö hatály Isten országát a földön a teljes kifejtéshez felemelendi, — a dieső átalakulás, a váltság ama nagy napján Krisztus ismét megjelenend, mint