Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

Úrvacsorát szolgáltattam itt is, s híveink könyezve kértek vigyem el hozzájok gyakrabban a szent evangyéliom beszédét. Vajha lehetne ! én a ki életemet Isten országa terjesztésére szántam, örömmel cselekedném. A római kath. testvérekéi mellett Krajován közös prot. temető van, melyet, épen temetés lévén, volt alkalmam megtekinteni. A román jótékony fi- és nőiskolákon kivül, milyekben Oláhország népesb városai nem szűkölködnek : van itt egy német prot. iskola, melyet az ev. lelkész tart, s mint egy 25 tanítványt számlál. Továbbá egy magyar iskola, melyet római kath. páter Venczel tanit; itt is mint egy 25 gyermek van. Én bár a mult öszszel voltam Krajován az ottani római kath. ekklézsia állásáról biztos tudomást nem szerezheték. Annyit tudtam hogy pappal és templommal birnak. A télen — a Budáról küldött római kath. felügyelő talán tiszt. Szabó urnák — az oláhországi római kath. ekklézsiák állásáról tett jelentését olvasván: abban ha jól emlékszem az is volt, a többek közt, hogy a római katholikusoknak sem Krajován, sem Brailában nincs alkalmas templomuk. Brailában van nemrég épült templom és parochia. Krajovában szintén. Mondám ez utóbbi helyen a páternek a véleményt, s ö nagyon felkért írnék valamit ekklézsiájáról. Imám meg hogy van alkalmas templomok, mely az ő idejében szereltetett fel; papház és iskola, melyet ő építtetett s egy szép kert, mely az ö plántáival van tele. Megmutatta a templomot, misemondó ruhákat s más templomi ékességeket. Négy év előtt egy bécsi hercegnőtől — névtelen — egy különös szépségű misemondó ruhát kaptak; szóval mindent láttam itt, s örömöm volt hogy a róm. kath. egyház dolgai és ügye itt nincs kitéve kirívó nyomor és szegénységnek. Ezt én is azért tettem ide, hogy a kiket érdekel a római katholikusok itteni állásáról némi biztos tudomást szerezzenek. V i d a c s a hires magyar gépész most Krajován egy gépgyár állításával foglalkozik, melynek itt a gazdászat terén még kevéssé előhaladt országban, mint személyesen is tapasztalám, szép jövendőt ígérhetünk. Hiszem hogy egykor ez is segitendi elő a magyar becsülését a román nemzetnél. A jobbágyság, mely még nagyrészt meg van: itt sem tarthat soká ; akkor pedig a birtokosság elveszítvén a munkás kezeket, gépek segélyével kell mívelnie nagy kiterjedésű birtokát, ha rangjához képest élni akar. Krajován híveinknek és más keresztyén Atyánkfiainak nemesszívüségöket tapasztalám. Ma egy, holnap más látott szívesen asztalához. Itt vannak Felső-Magyarországról az ev. magyar Gölner nővérek is. Általán itt évenkint többször meg kellene fordulnom, ha engedné az anyagi körülmény. A magyar izraeliták közt is nagy tér lenne itt a hittérítésre a magunk hívei megmentése mellett. Az idő megtanít mint cselekedjünk. Krajovából felső-magyarországi hazánkfia, most ploesti lakos, Madách űr vitt el ismét Piátraig hat mérföldre saját fogatán. Innen megint Veress Ferenc atyánkfia küldött Sándor testvérével Pitestig: s igy e szellemi nyereményben gazdag üt semmit nem vitt ki a missiopénziből. Vajha gyakrabban járhatnék igy. Nem hagyhatom emlitetlenül hogy ez űtra Pitestről magammal vittemfF akó Ferenc egyháztanácsnokot, ki Szlatinán és Krajován mintegy 12 aranyat gyűjtött a pitesti templomra. Ö maga mióta az épül: többet adott reá 100 pfrtnál pedig egyszerű kézműves. Adakoznak tehetségökhöz képest itteni híveink is ha az alapszükségek ily gyors fedezését nem bírhatják, ennek oka a körülményekben keresendő. Pitesten hol a templom folytonosan épül s pár hónap múlva talán egészen is kész leend : vettem hirt P a 1 ó c z i Horváth Mária ö nagyságának missiónkra adott 100 arany ajándokáról. Addig is mig magánlevelem eljutna : a példás nagylelkű adományért fogadja ö nagysága a szegény, de szentügy nevében leghálásb köszönetemet, s azon tiszteletteljes kivánatomat hogy a kegyest a minden jót éltető s jutalmazó Isten vallási és nemzeti szent ügyeink ápolására példa gyanánt sokáig maradandó áldásfényben ragyogtassa ! Ploest, május 22. 1862. Czelder Márton. SZÉKÁCS JÓZSEF superintendens megkezdte kánoni körútját az alsóvidéken. Lieblingből irják, hogy e hó 11-én a nagy-kikindai vasútállomásnál Torontálmegye hatósága, a kikindai kerületi és városi hivatalnokok, s a bánsági ág. hitv. esperesség képviselői által ünnepélyesen fogadtatott. ADAKOZÁS. A Ráday-féle könyvtárra: t. Békássy Sándor beregszászi ref. leik. űr gyűjtése: 37 frt. Amoldva-oláhországi missióra: ifj. gr. Bethlen András gyűjtése 23 frt. — Krób Gábor ref. tanitó 1 frt 10 kr. Böstödi Gábor ref. tanitó 1 frt. A pesti evang. árvaintézetre: Kunszt János Losoncról 50 kr. NYILT POSTA H. J. ÚRNAK OROSHÁZÁN. T. Szeberényi űr ellen beküldött cikkének, mely kizárólag személylyel foglalkozik, és semmi ujabb tényt nem dérit fel, pogrammunk értelmében lapunkban helyt nem adhatván: kötelességünknek tartjuk ezennel kijelenteni, hogy mi önben, kivel Szeberényi űr lenézése egész súlyát akarja éreztetni akkor, midőn praeceptornak (!!??) cimezi, vidéki levelezői minőségében mindig igazságszerető, szépműveltségü férfit ismertünk fel és tanultunk tisztelni; azonban Szeberényi urat illetőleg sehogysem követhetem ön eljárását. Szeberényi ural nem kell bántani: kebelében hordja ő legnagyobb bántalmazóját, a meghasonlott kedélyt, mely őt, elöltem legalább, nem gyűlölet, hanem őszinte sajnálat tárgyává teszi. Avagy nem szánandó kedélyállapotra mutatnak hozzám intézett e következő sorok : „Szeged 1862. junius 3. Uram 1 hogy