Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

pedig egészen felmutatás nélkül hagyta. Ezt tette pedig nem az általa felhozott okokért, hanem azért, mivel nem tartotta tanácsosnak a maga bizonyos céljához képest a felmutatást; főleg azért, mivel e kihagyott részben én többször és világosan bizonyságot tettem a Szentléleknek, a Krisztus lelkének bennünk való munkálkodásáról; már tehát e résznek nem volt szabad az ezen lap tisztelt olvasóinak szemei elébe kerülni, mivel akkor a tisztelt olvasók azonnal át fogták volna látni, hogy nem igaz az, mit ama derék és alapos birálat szerzője el akart felölem hitetni, t. i. „hogy én az élö idvezitöveli összeköttetést, a vele való egyesülést egészen feladtam és megtagadtam. Az ismertetés után cáfolati előjátékul valami bírálati hangokat pendített meg ama derék és alapos birálat szerzője. Ezekben semmi tekintettel sem lévén arra, hogy én miről tárgyaltam s mit beszéltem, most ugy intézett ellenem megrovást, mintha én az idvezülhetés miként történéséről beszéltem volna, holott én arról egy szót sem szólottam; majd ismét ugy, mintha én az Úrvaesorája mivoltáról tárgyaltam volna, holott én semmi olyast sem tevék; jelesen kérdésbe tette, hogy „mikép lehet az Úrvacsorájáról mint a megszenteltetés sákramentomáról azt vitatni, hogy az csak a Krisztus elégtevő halálára s a nélkül vonatkozik, hogy az Idvezitö éltető szellemével való táplálkozást, egyesülést is jelképezi." Mely kérdés mellett nemcsak azt nem vette tekintetbe, hogy én semmi olyasmit sem vitattam, mire ama kérdés látszik mutatni, hanem azt sem, hogy majd én viszont azt teszem fel kérdésbe, hogy „vájjon hol tanítja a szent irat és hol a vallástétel azt, hogy az Úrvaesorája megszenteltetés sákramentoma ?" vájjon hát nem áll-e az, a mit én a t. űr hasonfajta értelme ellen amaz ismertetett munkám 87 s 88-ik lapjain állítottam ? s ismét „vájjon hol tanítja a szent irat és hol a h. vallástétel azt, hogy az Úrvaesorája az Idvezitö éltető szellemével való táplálkozást is jelképezi. Végre a mint látá, hogy könyvem holt betűi nem támadnak ellene, bátorsága és tüze növekedtével mint olyan ellen szól ellenem, „ki az élö idvezitöveli összeköttetést, a vele való egyesülést egészen feladtam és megtagadtam," noha az én könyvem épen az ellenkezőről tesz több cikkeiben kiáltó bizonyságot. Sőt, csodálatos vakmerőség ! egy tételére is hivatkozik a helv. vallástételnek, mint olyanra, mely az én okoskodásomat tökéletesen megcáfolja és halomra dönti, egy oly állitmányra, melyet én teljesen méltattam, okoskodásom alapjául vetettem, mely tehát nemcsak meg nem cáfolja az én okoskodásomat, de alapul s erősségül szolgál annak. De hiszen épen azért nem mutatta fel ismertetésül a derék és alapos birálat szerzője az én előadásom ama részét, hogy igy ne csak ignorálhassa annak tartalmát, de tetszése szerint épen ellenkezőt is foghasson arra. Mert ö az én munkámat tabula rasa-nak tekintette, melyre mindent rá lehet irni és terra incognita-nak, melyre akármit is rá lehet fogni és költeni. E bírálati hangok közepette oly állitmányt is tulajdonított nekem ama derék és alapos birálat szerzője, mely nekem épen nem sajátom, jelesen hogy „szerintem a halálra adott Idvezitö testéből, nem a jeleüleg élö Idvezitö személyiségéből nyerünk életet." Mikör pedig én e rámfogásra figyelmeztetém e lap 10-ik számában a t. olvasókat : a derék és alapos birálat szerzője a lap ugyanazon számában a „Visszaigazitás" cimü iratában ama rámfogás igazolása végett arra utalt, hogy én „a Krisztus által szerzett bűnbocsánatot, üdvét, örök életet, csakis egyedül a halálra adott testből, azaz a váltsághalálból deducáltam, ezen egy momentumra fektettem minden hangsúlyt." Mely alkalommal megfelejtkezett arról, hogy majd kérdésbe tehetem ellenében, hogy ugyan hol van amaz én általa célzott előadásom?; hiszen én egy szót sem szólottam saját értelmem kifejezéséül arról, hogy miképen idvezülünk mi; mert én egyedül azt vitattam, hogy a helv. vallástétel szavaiból nem következik az, hogy annak szerzője a kálvini unió mysticát követte. Ugylátszik, hogy a derék és alapos birálat szerzője egyelőre nem gondolt azzal, hogy rábizonyul az, hogy ö a ráfogás vádja alól nem tudván magát tisztitni, újabb ráfogással, költéssel kivánt magán segíteni. Pedig ezt csak nem teheti in infinitum. Végre rákerült a sor ama derék és alapos bírálatban, cáfolatára is az én érveimnek. A cáfolatot 3 pontban látjuk felmutatva. Nem szólok itt arról, hogy vájjon érnek-e ama cáfolatok valamit, vagy épen semmit. Mert itt nem visszacáfolás a célom, hanem csak ama derék és alapos birálat tartalmának felmutatása. Csak azt kérdem, hogy ha a cáfolati pontokat teljesen megállhatóknak, sikerülteknek vennők is: vájjon vehetnök-e elégségeseknek is egyszersmind az én értelmem ellenében ? Meg vagyok győződve arról, hogy ilyeneknek azokat senkisem veszi, s igy az én értelmemet megcáfoltnak senkisem hiszi, mihelyest tudja, hogy nekem több s pedig fontos erősségeim hagyattak a derék és alapos birálat szerzője állal tekintet és cáfolat nélkül. Igy tehát mint constatált tényállást mulathatom fel azt, hogy a derék és alapos birálat szerzője azon én állitmányomat, hogy a helv. vallástétel teljességgel nem a kálvini felfogást követte, épen nem cáfolta meg. De talán nem is azt akarta megcáfolni? De vájjon hát mit akart? En nem tudom. Annyit tudok, hogy előre emlegette, hogy az én érveimet megcáfolja. De a cáfolat közben talán változtatott szándékán. Mert cáfolatának első pontja ugyan az én egyik állitmányom ellen van intézve: de a második már nem az enyim ellen, hanem valamely elöltem ismeretlen előadás ellen. Mert a cáfolat 2-ik pontja igy kezdődik: „a további bizonyíték a Krisztussal való egybeköttetésünk ellen az volna, hogy" stb. E cáfolat tehát valami olyan előadás ellen van intézve, melyben tagadtatik az, hogy mi egybeköttetésben vagyunk a Krisztussal. Úgyde az én munkámban nem találhatni ily előadást, hanem igenis az ilyennel ellenkezőt. Valóban szerelném tudni, hogy vájjon mit cáfolt meg, vagy csak akart is megcáfolni s vájjon az én megcáfolt értelmem ellenében mily értelmet s minő erősségekre fektetve állapított meg és mutatott fel, ama derék és alapos birálat szerzője. Saját eszem hiában keresi, legkisebb nyomára sem tud akadni ama derék és alapos bírálatban.