Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

dandónak vélnék, mert ugy egész theologiai, legalább dogmaticai systemát kellene adnom, — hanem hogy némely eszméket én is megpendítsek, melyeket vagy tovább fűzni, vagy talán másoknak megcáfolni s jobbakkal helyettesitni alkalom lehessen. Kétségkívül értekezéseink a keresztyéni hit correctivumán kitisztult ész és tudomány fóruma előtt folyandnak, és azokat semmi földi érdekek vagy tekintély influencirozni nem fogja. Én a kezdő theologusnak ezt szoktam mondani : barátom! a minek nem igaz voltáról meg vagy győződve, azt senki szavára vakon el ne fogadd, annyival inkább, majd ha lelkész leszesz, ne tanitsd, s kétértelmű szavakba ne burkolódz. ne csalj, —- mert kenyérért ámítani kivált a vallásban, a lélek nyugalmát illető dologban, szentlélek ellen való bűn. De ha theologiai studiumod kezdetén sok oly tételekkel találkozol, melyekre eddigi tanulmányaidból elvont világnézeteid folytán csak csak fejet csóválsz, és ezt mondod; „ezt már bizony nem hihetem,u

— ne essél mindjárt kétségbe, — ne lépj azért vissza választott pályádról, — kisértsd meg először, hátha azok az orthodoxus theologusok nem valami bigot, nem valami tudatlan emberek, — hátha azoknak iskolájában oly világnézetekkel is ismerked.hetel meg, melyeknek még eddig hirét sem hallottad, pedig józanésszel elfogadni kénytelen leszesz, — hátha ezek világánál keresztyéni öntudatod s érzelmed ereje ugy fel fog magasztosulni, hogy a most annyira idegennek látszó tételeket nemcsak lehetetleneknek s hihetetleneknek nem fogod tartani, de mint szükségképen ugy levőket, a tiszta ész s meleg kebel teljes meggyőződésével ölelended még akkor is, ha bár psychicus értelmed adaequate kifejteni s formulázni nem birandja, és ezen az uton meg fog születni benned a ntares ? mely i^rx os tozi oo ftÁsTzopevojv g mint ész— szerüleg hívő keresztyén ezt fogod mondani Pállal: <po%ixo<z avdpojnoi ob &é%£zac ra zob nveupazog zotj fisob, pcopla yap aúza éazc xai ob űttvazac fvcovac, ozi Tcveupazixüjg avaxpcvezal, b Tzveopazixog ó.vaxpiv£i pzv zavza, auzog de bn ooosvog, avaxpivtzat. (1. K or. 2. 14, 15.) Ez az a hit általi kisegittetése a világnézeteknek, melyre Filó ur hivatkozik; — ez a világnézet általi kisegittetése a hitnek, melyet én Sz. úr cikkében is szeretek találni, — ha ugyan megengedné, hogy igy limitáljam, bárha másként formulázott, de ily értelemtől semmeszszejáró szavait. Teljesen igaza van Sz. urnák, midőn azt állítja, hogy helyes és észszerű világnézetek nélkül helyes és észszerű theologia, el nem lehet. De teljesen igaza van Filó urnák is, midőn azt állítja, hogy ha valamely világnézettel vagyis valamely tudomány alaptételével össze nem egyeztethető a ker. vallás valamely oly alaptétele, melyet öntudatom üdvömre mulhatlanul szükségesnek ismer el: akkor a kijelentésre és ahhoz ragaszkodó hitemre inkább támaszkodom, mint ama világnézetre. Mihez én ezt adom: ama világnézet mellett, vagy felett, vagy épen helyett talán más észszerű világnézet is lehet, mely vallásom követelésével öszhangzásban állhat. Keressünk csak olyat, — s ha találunk, vagy találtak már előttünk okos fők, — minthogy különben is a világnézetek csak hypothesisek, csak a tények gyöngyeinek fűző sinórjai, melyek csak akkor elfogadhatók, ha gyöngyeink rájok illenek, — azt fogadjuk el valódi világnézetünknek, — s igy vallásunk az orthodoxia mellett észszerű s tudományos lesz. És az ujabb orthodoxa theologiának épen ez az előnye minden más régibb és ujabb iskolák felett, hogy a kijelentés alaptételeit s tanait ily észszerű tudományos világnézetekkel illuminálni törekszik; s mivel e téren már eddig is sokra ment, a tudományok s ész folyton fejlésével, teljes győzelemhez biztos reménye van, — se remény firmája alatt semmi valóságos kijelentési tant vagy tényt, semmi uralgó világnézetnek könnyelműleg fel nem áldoz. Ha csak azon és olynemü világnézeteket akarunk mérlegül kezűnkben tartani, melyeket az egymásra ható anyagok tapasztalati világterén abstrahál a természettudós, — s az anyagvilágot túllépni nem merő tartózkodással fűz tovább a bölcsész : kétségkívül nyerünk ezek segélyével sok szép s biztos ismeretet az anyagi és polgári életre, — és mivel ezekre mulhatlanul szükségünk van, ezek érvényét és roppant becsét ki merné kétségbe hozni ? De vigyázzunk csak reá, — még a vallás s erkölcsiség szentélyébe be sem lépünk, — még itt mozgunk az anyagi téren, — s már is mihelyt nem anyagok kölcsönhatasa forog fen; söt többet mondok, gyakran ott is, hol anyagok kölcsönhatása látszik fennfo-