Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-15 / 24. szám

tette: a kivetett adóztatásra nézve tanulhat ág. hitv. testvéreinktől. — Világító fáklyául szolgálhat e tárgyban a „Gyámintézeti eszmék1

' írójától (Prot. Lap 13. sz. 404. l.)j eme — csak ugy akaratlan odavetett egy pár szó : ,,á g o s t a i hitvallású egyházunkban nagy ellenszenvre talált a megadóztatás eszm é j e.u

Többre megyünk sokkal híveinknek időnkínt való önkénytes adakozásával. Népünknek is megvan az a sajátságos természete, mi nekünk, deák-korban a pensumot nenr szerettük tanulni, hanem amellett mást olvasni s dolgozni igen, néha a tantárgynál sokkal nehezebbet is. . . . E kitérés után tárgyamhoz visszatérve — indítványozom : önmagunk erejére támaszkodva állítsunk gyámoldát. még pedig a concordia res parvae crescunt elvénél fogva nem egyházmegyénként — mint eddigelé sok helyen történt, hanem egyházkerületenként. — A mi szétszakadozva, töredékileg nehéz, tán megoldhatatlan : egyesülten könnyűvé és kivihetővé lesz. — Azért viribus unitis siessünk alapítani özvegyeink s árváinknak, tán a sors csapásai által való sujtás folytán önmagunknak is segélyt nyújtható gyám- és nyugdíjintézetet. — Ne engedjük papíron maradni a legüdvösb célú tervezeteket, hogy kevesbedjék már egyszer valahára a szerencsétlenek, boldogtalanok száma; töröltessenek le, a mennyire lehető, a siránkozóknak könyei ! ! . . . Az intézet, minél több a részvényes, annál általánosabb terjedelmet nyer; annál nagyobb az alap; annál dúsabb lehet a jutalék is. — Ahonnan, ha ily mérvben tán meg nem alakulna, célszerűnek látnám oly statutumnak kimondását, mely minden egyh. hivatalnokot kivétel nélkül kötelezne az intézetnek tagjává lenni. — De hiszem, hogy erre szükség nem leszen, mert általános az óhajtás egy jelentékenyebben segélyező gyám- és nyugdíjintézet után. — Csak a zászlót kell kitűzni: nem kétlem, hogy tömegesen fognak körülte összegyülekezni. Ily szempontból tekintve a dolgot, helyén lett volna a mult évi dunamelléki egyházkerületi májusi közgyűlésen 41 p. a. e célból az életbiztosító társaságnak meleg ügyszeretettel és érdekeltséggel való felkarolásának ajánlása helyett egy kerületileg önmagunk által alakítandó és kezelendő intézet állítását indítványozni, mit én — ha mint képviselő jelen vagyok — nem is mulasztottam volna el. — Nagy a különbség egy önmagunk által kezelt ilyen intezetböli, — s az életbiztosító társasággal kötött szerződés általi jutalék között. — Az életbiztosító társasággal kötött szerződés szerint az illető tőke után az évi járulékot bármennyi ideig — ha szinte 30—40 évig fizetjük is — többre soha igényt nem tarthatunk : az egyházi gyámolda pedig a fizetett idő tartamát tekintve több-több osztalékot szolgáltathat. — Megjegyzendő, ezt ugy értem, hogy az életbiztosító társaságtól kiadott összeget sérthetlen tőkének tekintem, és ennek kamatjával párhuzamosítom a gyámoldai évenkinti osztalékot. — Azon egyetlen előnyt, mely a társaságnál való biztosításban a hirtelenséggel egy év alatt bekövetkezett halálesetnél kínálkozik, nem mulná-e az felül. Hiszen ez 100 közül egyszer történik ; öt, tiz évnél pedig már nyereségünk van. — Hát ha még mellégondoljuk azt, hogy ez által utódainknak, illetőleg azok özvegyei*és árváinak jobb sorsot készítünk elő !... E végre — akarván lenni méltó utódai amaz első keresztyéneknek, kiLnek mindenök köz vala — a már e célból egyházmegyénként öszszegyüjtött és meglevő tőkét tennénk együvé, s ezt szaporitandólag állapítanánk meg bizonyos belépti d i j t és évi illetőséget, melyet fizetne az, ki ennek jótéteményében részesülni óhajtana. — Minthogy pedig oly igen aránytalan jövedelműek egyházaink, három osztályt, lehetne felállítani. — A gyámoldának lehetne ezen osztályozás mellett két főosztálya, melynek egyikéből a papi özvegyek és árvák, — a másikból a tanítókéi jótéteményeztetnének. — Mindenik osztálybani részvény ennélfogva két kulcs szerint állapittatnék meg. Es ekkor — Boross Mihálynak e tárgybani keresztyéni javaslata szerint a papnék, lettek legyen férjeik bármilyen különböző jövedelmű vagy népességű egyházban, mindnyájan egyformán vennének évi járulékot; hasonlóképen a tanitónékis. Azonban elméletben ezen szép és keresztyéni tett, a gyakorlati életben a történő helyváltoztatások és az emberi önzésnél fogva hogy mily sok akadályokkal találkoznék, sőt tán kezdetével elenyésznék — azt előre elképzeltem ma-47*