Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-08 / 23. szám

27-ről, melyekből örvendetes eredményül az tiinik ki, hogy az eddigi összes bevétel már 8064 frt és 44 krt tesz. A második rész a szépirodalomnak van szánva s magában foglal három beszélyt és hét költeményt; mind a beszélyek, mind a költemények valláserkölcsi irányúak s legnagyobb részt a vallás- és egyháztörténelemből meritvék. A kidolgozás is mind iigyes kezekre mutat. A hasznost és tanulságost a mulattatóval párosítván e mü, azthiszszük, hogy a mi ajánlásunk nélkül is midenki sietni fog azt megszerezni, annyival inkább, minthogy az által egyszerre két nemes és jótékony célra áldozni nyilik alkalom. K. J. BELFÖLD. ÉRMELLÉKI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS. Tartatott szokott helyén Székelyhidon, a leányiskola nagy teremében május 21-én délelőtt. Kiemelendőbb pontjai következők : Elnökségre termelt erélyes segédgondnokunk tek. Miskolczy Lajos úr előadja: miként még az egyházkerületi gyűlés folyamán Debrecenben értesülvén a veszteségről, mely egyházmegyénket szeretve tisztelt esperese néhai n. t. Ungi Márton úr halálával érte, nem késett hivatalos szomorú jelenlését e tekintetben a főtiszt, egyházkerületi gyűlés szine előtt megtenni, honnan a bánatos részvét kifejezése mellett azon utasítást vévén, hogy a megürült esperesi szék betöltésére haladéktalanul gyűlést tartson: hivatalos teendőjének vette, az esperes választásra készítendő szabályszerű szavazatoknak hozzá május 12-dikére leendő elküldésére, 21-ikére pedig esperesi választásra az illető egyházakat körlevél utján a gyűlés színhelyére Székelyhidra felszólítani, meghívni, s mielőtt a szavazatoknak teljes gyűlés előtti felbontását eszközlené, felemlíti a gyűlés előtt, hogy a boldogult esperes érdemeinek elismerése tekintetéből emlékének jegyzökönyvében egy gyászlapot szenteljen, mely nemes indítvány a gyűlés méltányló helybenhagyásával találkozott. Erre feláll egyházmegyénk érdemes jegyzője n. t. Szűcs Károly úr, s higgadt komolysággal mint szokta, szíveket ellágyitva, az idvezült erényeihez mért, érdemeit hűn tolmácsoló, talpraesett, valóban oly igen találó rövid emlékbeszéddel lepé meg a közgyűlést, melynek közlése e lapnak méltán díszére válnék, kivált ha eszközölhető volna ennek a tisztelt lelkész úrtóli kinyerése, de biz erre aligha el nem mondhatjuk: ,,ante relro Simois fluet." Pedig ez, a maga nemében oly remek volt: hogy ha a maga helyén s idejében — mire felhiva, de a betegség miatt tenni akadályozva volt — elmondja, okvetlen megteszi a hatást. Most a szavazatok felbontására került a sor, minek alulirt levén szerencsés egyik jegyzőjének felhivatni: következő jelentéssel örvendeztette meg a gyűlést: n.-létai lelkész Szűcs Károly 19, kólyi I. Szinai István 12, keserűi 1. Csécsi N. József 5, szalacsi 1. Kovács József 4 szavazatot nyerlek. S bár általános többség nincs: ugylátszik azonban ezultal, hogy a bizalom nagyrészt Léta felé hajlik. Mért van hát mégis ? hogy odavaló lelkész Szűcs Károly úr, a szónoklat oly váratlan s keserű kifejezéseivel lépe fel a gyűlés elölt, melyek erre csak leveröen hatottak, midőn nemcsak esperessé lehetendő elválasztatásának előre ellene, de mégjegyzői állomásáról is, — mit pedig az egyházmegye osztatlan tetszése s nagy megelégedésére folytatott mindeddig — szóval, minden névvel nevezendő egyházmegyei hivatal viselésről határozottan s visszavonhatlanul örökre lemond ; ezt követi keserűi 1. s megyei ülnök Csécsi N. József megmásithatlan lemondása, miután mindkettőt megelőzte szalacsi lelkész s e.megyei ülnök Kovács József urnák irásba beadott s a gyűlés elölt felolvasott lemondási nyilatkozata, mely utóbbi azonban gyülésileg nem fogadtatott el. Sajnos dolog! mikor a tapasztalt bölcs férfiak, kiknek tanácsadásaikkal meg szoktunk élni, kikhez mint atyáinkhoz gyermeki ragaszkodással vonzódtunk, elhagyják tanácstermeinket, mikor a szövétnekek, melyeknek világánál tanultunk járni, egymásután kialusznak; rosz jel e seregre, mikor a tisztek hullanak, kár mikor a gyümölcs fájáról fél érésében leesik! Mindegyik abban a korban s erőben van, melyben egyházmegyénknek még tovább is szolgálatára lehetne. Azok a kaponyán ingó fehér hajszálak koránsem elgyengülésnek, hanem a köztisztelet, becsülés és bizodalom utjáni megöszülésnek jelei, mi nem minden embernek jut dicsőségül. Némelyek családi körülményeiket hozzák fel mentségül. Hát e kitételek: „ne nézze kiki a maga használ, hanem egyebekét is tekintse; publica anteferenda privatis; egy kis bajt nem győznél-e meg, hogy tántorítana ez meg : mirevalók ? ha oly gyorsak vagyunk ezeknek másokra alkalmazásában, magunkra venni ne restelkedjünk ; különösen bocsásson meg létai lelkész úr szerénysége, ha ama szentirati kitételeinek, s melyek oly jól veszik ki magokat ajkain, midőn valakit az ügynek megnyerni vagy visszaadni szerelne: ,,kérlek ne hagyj el bennünket; mert te tudod, hol kell megszállanunk a pusztában, és légy minékünk szemünk gyanánt/' IV. Móz. X. 31. ama megjegyzéssel kerülök elébe : idem libi dictum puta. Utoljára is e tárgy azzal lön befejezve : hogy Sziics Károly és Szinai István lelkész urak, mint legtöbb szavazatot nyertek, törvényes gyakorlatnál fogva esperesválasztásra kijelöltettek, e tekintetben, valamint két egyházi ülnök választására nézve is a szabályszerű szavazatok pünköst másodnapjára a segédgondnoki hivatalhoz beváratván.Fényoldalát teszi közgyülésünknekazon áldásos tett, miszerint álmosdi közbirlokos s egyházmegyénk világi jegyzője tek. Fráter Imre úr, az özvegyek és ár\ák iránti kegyeletes érzületének maradandó emlékét adandó, gyámintézeti pénztárunkat az egyházmegyei gyűlésnek irásba benyújtott 100 osztrák forintról szóló alapitványnyal gyarapította, melynek hatos kamatja fizetésére magát s örököseit kötelezte. Ez is feljegyzendö tett az érdemek könyvébe s jutalmazandó ott fen a jutalmazás honában. Csokoli Sándor szentjobbi iskolatanitó ügye vételvén fel, miután ebbe többrendbeli küldöttségek fáradozván, arra a meg-