Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

zunkat, önkormányzatunkat a holtig tartó egyházi hivatalok meghagyása által szerinte fenyegetik , s hogy ellenben a tisztújítás elfogadása által mily boldogító mentő szert nyer az egyház. — Hatalmas beszéd volt, mondom, de nem győztes, sőt ellene légiója jöve az erős páncélzatú vitézeknek, Ballagi, Jókai, ifj. gróf Ráday László, F i 1 ó Lajos, T a n á r k y Gedeon. S z a-1 a i Sándor. Tatai András mind ellene küzdöttek, csak hogy különböző szinii lobogók alá sorakozva. Ballagi. a költői keblű Jókai, a megtapsolt Ráday igen ügyesen mutogaták ezen szentnek elismert elv jelenlegi keresztülvitelének célszeriitlenségét, — a gyakorlati téren, élő példákkal ecsetelék a rögtöni elfogadás szerencsétlen következményeit, s eddigi rendszerünknek a reformátió szellemével, önkormányzatunkkal, a ,,libere eligantur" kánonnál nem ellenkező s a jelen körülmények közt felettébb hasznos voltát, hivatkozva épen az 1861-iki országgyűlésre, mely épen nem nevezhető reformellenesnek azért, mert törvényes alapjáról egy lépést sem távozott: hogy ennélfogva a restauratio ellenei sem hazugoknak, sem csalárdoknak nem nevezhetők. Fi ló sokkal kisebb jelentőségűnek tekinti, mint az előtte e tárgyban szólok és írók és csaknem teljesen közönbösnek a restauratio kérdését; — minthogy azonban pro et contra igen fontosnak nézetett, vagyis fontossá és igy nagyobb horderejűvé válhatóvá tétetett, azért jelenleg nem alkalmazandónak véli. D ob o s a kecskeméti tractus védelmére fogott fegyvert, vagy ha ugy tetszik, dobot, előadván, hogy a restauratio nem egyéb mint antikvásár, melyet a hajdani megyei életből akarunk átvenni, melynek ott a korábbi rendszerben, midőn a legtisztább jellemű emberek közül is többen a hoszszas hivalaloskodás alatt eltántorittattak a jog s nemzetiség teréről, megvolt a maga haszna, de a mely az 1848-iki képviseleti rendszer s felelősségi el\ teljes keresztülvitele után a megyei életben is bizonyosan megszűnik, — másrészt, hogy a restaurátio nagyon pátensszagu, ez elevenité fel ujabban, neki pedig a pátensnek sem eleje — melyben tudniilik a 94000 frt. igértelik — sem hátulja — hol a restaurátio ajánltatik — nem kell. Nem is nézi oly közönbösnek e kérdést, mint Fi ló, — olyan ez, mint a gyógyszer nagy adag vízben, ártatlannak látszik s megitatják a gyermekkel csak mint vizet, de midőn működik, ylig győzi a fejét tartani, az egyháznak is majd lenne baja, ha a restaurátio elve az egyház keblében működhetnék, — azért teljesen elvetendő. — Ta n ár k y az éles eszű tí>«^e? la ló — teljesen egyetért Nyárival a restaurátio elvetlek szentségére nézve, de szerinte nincs absolut elv s igazság, mely bármi időben s bármi körülmények közt keresztülviendő volna, — hanem csak relatív, azaz alkalmazkodni kell az idö és körülményekhez. Anglia szabad szellemű ország volt és mégis csak 1829-ben mondá ki a vallásegyenlőséget és helycsen, mert ha ö p. o. 2-ik Jakab idejében felszabadítja a külföldi katholikus monarchák felé vonzódó katholikusokat, ma nincs szabad s nincs protestáns Anglia. De meg ha a népképviselet rendszerét s igy ezzel a restaurátiot keresztül akarjuk vinni, akkor egyházi szerkezetünket teljesen fel kell forgatnunk, a képviseleti rendszertől — ha ez teljesen keresztülvitt akar lenni — elmaradhatlan a népszámlálás s az ennek alapjáni rendezés; mert hogy egy 20,000 lelket számláló egyház és egy 500 lelket számláló, - egy 60,000 lelkű tractus és 20,000-es hogy egyenlő jogokkal bírjanak, — helytelen ; következőleg egészen újra kellene magunkat szervezni, erre most idö, körülmények nem kedvezők. Elöl szirt, hátul vihar, ilyenkor a jó kapitány nem rohan merészen célja felé, hanem óvatosan a part mellett lavíroz. Ezért ö óhajtja, hogy a solti indítvány j e 1 e n 1 e g letétessék. Szalai Sándor 300 éves egyházi szerkezetünk defensiv jellemére, Tatai az erkölcsi érzelemre hivatkozva helytelenítők a jelenlegi restaurátiot. Végre felállt superintendensünk s alapos beszédben elöadá, hogy a restaurátio ügyében a szentírásra nagy nyomatékkal nem hivatkozhatunk, mert ha találnánk is benne gyámbotot (mert hisz a sz.-irás oly erdő, melyből mindenki vághat magának botot ellenfelei ütésére), de ugyancsak ott áll. hogy Pál sátorcsinálással keresé kenyerét, nem akarván terhére lenni a gyülekezetnek, tehát következnék, hogy a mai papok is tegyék ezt stb.; a kanon „libere eligantur'-t mond, de hallgat hogy 3 évre-e vagy örökre. — Támaszkodva az észre: sok tekintetben szépnek, üdvösnek találandjuk a tisztújítás elvét, de a körülmények nem kedvezők, — pedig hány elvet, igazságot ismerünk, melyeknek szentsége felöl nem kétkedünk s a viszonyok miatt még sem vihetjük ki. Majd áttére az egyházi tisztújítás közelebbi történetére, elöadá egyházkerületünk 1843, 1845-ki főbb ide vonatkozó határozatait s ezek alapján iuditványozá : hogy mint 1845-ben, ugy most is mondassék ki az egyházmegyék szabadsága, — a melyeknek tetszik, tartsák meg, illetőleg léptessék életbe a tisztújítást, — a melyeknek nem, — hagyják meg holtig hivatalnokaikat; — az egyházkerületre nézve azonban ez idö szerint nem javaltatik, s maradjon a régi szervezet, — helyeseltetve e mellett a pesti tractus indítványa, miszerint a restaurátio kérdése eszmecsere s a nézetek még inkábbi tisztázása végeit terjesz^ssék a 4 egyházkerület egyetemes értekezlete elé. — Mely indítvány nem csak a nagy többség helyeslésével találkozók, de az indítványozó solti egyházmegye volt esperese Szász Károly ur is kijelenté, hogy abban teljesen megnyugszik, söt csakis igy látja jelenleg e bonyodalmas kérdést megfejthetőnek, azért teljes megnyugvással fekteti ezen mind a solti egyházmegyének, mind neki oly kedves gyermekét — a tisztújítás eszméjét — Jairus leányaként a koporsóba, nem ugyan örök halál s ellemetés végett, de csak hogy egy ideig aludjék, mig az igazság s nemes eszmék diadalmas bajnoka, Idvezitönk, ezt is egyházunk boldogilásara feltámasztandja. Olvastatott az egyetemes népiskolai választmány jeientése, mely méltó örömmel s édes reményekkel tölté el keblünket, iskolaügyünk mindenütt emelkedőben, egyházmegyei tanbizottmányok, körlelkészek, tanítói értekezletek mindenfelé részint működésben, részint alakulóban, népiskolai könyveink mily mértékben jav illatuk, azon mérték-