Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

kezetet is véve, nem egyéb, mint a lelencházakról irt ala­pos értekezés, vagy ha ugy tetszik, röpirat. Különben a cím nem fődolog s nem is helytelen, ha az, mint jelen eset­ben, az okoskodás alapjából és gondolatok menetéből van merítve, mely is a következő: a társasági életben, mely­ben mindennek gazdája van már, a mi csak az ember ha­talmába eshetik, esetenként és csaknem elkerülhetlenül a tehetetlenségnek oly Ínséges napjai állhatnak elö, mikben az embernek magán segitnie csaknem lehetetlen s mikben maga köreitől sem várhat segélyt. Ez azon esetekben tör­ténik, mikben a munkatehetlenség mellé oly nyomasztó személyes vagy családi szegénység szegődik, mely a személyt vagy családot az élet minden kellékeinek, szük­ségeinek pótlásaitél megfosztja s nyomornak, kétségbe­esésnek teszi ki martalékul. Az elszegényedés vagy önhi­bánkból, vagy rajtunk kivül fekvő okokból következik be. Akármi legyen az ok. az elszegényedés hátrányai és suj­tolásai, ugy egyesekre, mint egyes családokra, mint egész nemzetekre nézve nemcsak nyomasztók és ínségesek, de gyakran átkos következményüek is, a miért is nem csodál­kozhatni — folytatja szerző — hogy a miveltebb orszá­gokban, minden állam — nemzet, annak törvényhozása és kormánya együttvéve — eleitől fogva kiváló gondot fordí­tott azoknak gátlására és elhárítására;. és a legnagyobb államférfiak, államgazdászok minden erejöket kimerítették az e végre szolgálható eszközök feltalálásaiban. Törekvé­sek azonban csak kis részben sikerülhetett, s az elszegé­nyedéseknek emberi keblekben fészkelő okait, — s ezeket mind elősorolja bölcs szerzőnk — mik leginkább évtize­deken vagy félszázadon át követett célszerű nevelési rend­v/.er által orvosolhatók, rendeletekkel orvosolhatni nem ál­lott hatalmukban. A mit az állam törvényhozása és kormá­nya együtt véve maga részéről az elszegényedések gátlá­sára megtehet, az abban áll, ha azon okokat, melyek az emberi keblekben alapszanak, célszerű nevelések, nevelő­intézetek felállításai és kellő rendezései által orvosolni tö­rekszik ; a kebleken kivül fekvőket pedig célszerű intéz­kedései által elhárítani igyekszik. Nevezetesen : ha a szor­galmat, ipart elősegíti ; az iparágakat felszabadítja, a ke­reset forrásait felnyitogatja, az adózást tűrhetővé teszi, arányos felosztás által könnyíti, a pénz értékét szilárd lábra rfllitja, a takarékpénztárakat, mint az elszegényedés fő óv­szereit, s a biztosító- és hitelintézeteket, mint az ipar emeltyűit, pártolja, segiti; a kereskedést közlekedési esz­közök, kulszerződések és kedvező vámviszonyok által emeli; a fényűzés azon ágait, mikre nézve az állam vissza­potló forrásokkal nem bir, telhetően akadályozza; a zsa­rolást, csalást, lopást, szigorú törvényei által gátolja és bünteti, az elemi esapások ellenében intézkedik: egy szó­val: az egésznek és lakosok többségének jóllétét előmoz­dítani törekszik. Ha mind ezen intézkedések után is valamely egyes, vagy család, akár önhibájából, akár kivülötte fekült okok miatt, oly végelszegényedésre jut. hogy az élet első szük­ségeit maga számára kiteremteni nem képes, s maga köré­ben sem számolhat segélyre: az állam rendelkezése, s il­letőleg ápolása alá esik. Az ily végkép elszegényedettek azonban — szerző szerint — három osztályra oszlanak. Elsőbe tartoznak azok, kik szegénységük mellett szel­lemi vagy testi munkatehetőséggel bírnak, mint a tanult és hivatalképes, de vagyon nélküli egyének, szegény iparo­sok, — továbbá a vakok, siketnémák, a tömlöcözletésre, fe­nyítő- vagy javitó-házakra Ítélteknek nagyobb száma. Ezek irányában az állam teendője csak abból állhat, bogy nekik a munkálkodásra módot, alkalmat, eszközöket nyújt­son s velők önmagokkal szereztesse meg, az állam további terhelése nélkül, az élet első szükségeit. Tehát a szellemi munkaképeseknek nyisson foglalkozási tért, a szegény ipa­rosoknak adjon kölcsönt, a szegény- és börlönintézeteket pedig kösse össze dologházak, dolgozó termekkel stb. — Második osztályba jőnek az ideiglenesen munkatehet­lenek, úgymint felgyógyulásig a betegek és bizonyos életkor eléréséig a gyermekek. Ezekre nézve is csak az ideiglenesség idejére köteles az állam ápoltatássa!. A har­madik osztályt végre azok képezik, kik teljesen munkate­hetlenek, milyenek : a nyomorékok, a kórok, vagyis ál­landó betegségben sinlök, az elgyengült élemedettek, té­bolyodottak stb. Ezek már végkép az állam terhei marad­nak. Azon elszegényedettek továbbá, kik egészen vagy ideiglenesen nem bírnak munkaképességgel, ismét három osztályt képeznek. Első osztályba tartoznak az é 1 e m e­d ettek 70 évkoron felül. Ilyenek számára szegények há­záról kell gondoskodni. M á s o d i k osztályba jőnek : a be­tegek, kórok, nyomorékok, tébolyodottak, vakok, siketné­mák és rabok. Ezek számára valók a kórházak, téboly­dák, vakok és siketnémák intézete s a börtönök, melyek minden jól rendezett államban elegendő számmal és cél­szerűen berendezve kell hogy létezzenek. A harmadik osztályt az árva, az elhagyóit és kitett s felfogott gyerme­kek képezik. Ezek irányában az állam azon köteleztetése áll elö, hogy ezen ártatlanokat, mint az állam és emberi­ség tagjait nyomornak s olykor bizonyos elhalásnak mar­talékul ne hagyja. E végre szolgálnak az általános, vagy bizonyos osztályokra szoritolt árvaházak és a lelencházak És itt áttér szerző e humánus intézetekre s azoknak mint egy történelmét bocsátván előre, a lelencházaknak, külö­nösen a franciaországiaknak szerkezetét és eljárásait bőven ismerteti, s végül azoknak — fájdalom, nem naíjy vigasz­talásunkra szolgálható — szükségességét és jótékonysá­gát bizonyítja be, hiteles statistikai adatokkal mutatván meg, hogy az erkölcstelenség — mint már némelyek ál­lítani akarják — a lelencházak felállítása óta nem nagyob­bodott, a csecsemők halandósága pedig csökkent. ,,Miután a lelencházakról terjedelmesebben értekez­tem — mondja agg szerzőnk végső soraiban — kérdhetné valaki: mi célzásból tettem ezt ? Gondolom-e, hogy itt az ideje hazánkban is állítani fel belölök egy vagy több pél­dányt? megmondom igénytelen véleményemet: igenis, Pest-Buda városára nézve eljöttnek kell tartanom az időt arra, hogy kebelében valamelyik külvárosban innéttova egy szülőházzal ellátott lelencházat állítson fel és alapit-

Next

/
Thumbnails
Contents