Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

62 100 veit, melyektől a főt. Bodola Sámuel úr állal küldött pénz gyűlt be. Köszönet, mély köszönet mind az adakozóknak, mind Koos urnák, mind a főtisztelendő urnák. Még- Pitesten vettem volt az ismert buzgalmu tek. J áno s s y Károly űr levelét Bajról, melyben értesit, hogy Heckenast lír által Pestről 20 darab magyar ujtestamentomot küld Ploest, Pitest és Szászkut növendékei között kiosztani. Megköszöntem a küldeményt, melyet épen most kaptam meg s fizetnem kell érte másfél arany szállítási dijt. Ügyünk pártfogóit szabadjon teljes tisztelettel kérnem, hogy bármi kegyes adományt méltóztassanak bérmentesíteni, inert én nagyon szegény vagyok s a szállítási dijt nem viselhetem. T. Jánossy űr oly kegyes levén, én öt más kegyességre is kértem. Majd megírom később. Bukarestben vettem ugyancsak a selmeci ev. iskola érdemes s hiréböl még olthon ismert igazgatója t. Breznyik János ur levelét, melyben irja kedves meglepetésemre, hogy a selmeci lyceum tanulói gyámegylete mintegy 58 db biblia s más vallási magyar-német könyvel indítottak el hozzám, hogy oszszam ki a szegények között. Bármily szerénységgel szóljak, mondhatom, hogy jobb helyre alig mehetnek ilynemű kegyes adományok. Addig is, mig megkapnám a küldeményt s külön levélben is megköszönném, köszönet Selmecnek. Onnan jött, honnan nem vártam, s nagyon kedves ez nekem. Látni, hogy a magyar protestantismus szent ügyének külföldöm igyekvése Magyarországon részvétet költ; ez az én honoráriumom. Adjatok nekem ilyet. Nem nekem, minden adományt a magyar protestantismus szent ügyének adtok. Kedves itt minden kicsiny áldozat, — Kisfaiudi szerint az áldozat mindegy, ha mindene az áldozónak. — Nekem nem kell semmi. Én nem kérek részemre külön adakozást. Nekem nincsenek külön erszényeim. Nem is kell, — minek? Én és az ügy egy vagyunk. Ha dolgaimat itt bevégeztem és haza menni jónak látom, ha tovább nem lesz erőm immár : hiszem, hogy lesz egy szegény ekklézsia, mely engem befogad. Több nekem nem kell. Az űr engemet eltáplál. Ha az apostolok hivatalát vállaltam magamra, apostolakarok lenni! Pénz és más ilyes nem én hozzám valók, nekem nem kell, minek is volna az nekem ! Ploesten vettem hirt második pénzküldeményéröl az ügyünk kórul fáradhatatlan buzgalmu püspök főt. Bodola Sámuel urnák. A kegyes főpásztor Bukarestbe Koos úrhoz — nem tudván, ha én megjöttem-e már missioi utamból, — uekern átadandót küldött 47 darab aranyat, melyhez járultak : Nagy-enycdi ekklézsia 33 frt 80 kr. Marosi egyházmegye 31 ekklézsiájából 61 frt. Küküllői egyházmegye 93 frt 20 kr. Görgényi egyházmegye már másodszor 56 frt 40 kr. Sepsi egyházmegye 67 frt 13 kr. Tek. Simon Elek ügyvéd ur 1 arany ! — Összesen 47 db arany. Köszönet, ezer köszönet nektek kedves testvéreim. És kérlek, kérem a nagytisztelctu esperes s egyes gyűjtő atyánkfiait, méltóztassanak az adakozókat névszerint beküldeni főtisztelendő püspök úrhoz, mint ezt Vásárhelyről kedves hivataltestvérem Székely János tevé. Ezt kérem Magyarországra nésve is. Minden adakozó neve hadd legyen meg a moldva- és oláhországi ev. ref. magyar missio buzgó pénztárnoka Dr. Ballagi Mór urnái. — Majd később egy aranykönyvet szerkesztünk, melybe be lesz jegyezve minden kegyes neve, ki a moldva-oláhországi magyar missióra elküldé szeretete áldozatát. Ön levelét a hat arany küldeménynyel most vettem. Bizony szegény vagyok, mindennapi kenyerem sincs, s mégis mindjárt a templomadósságba küldtem a küldeményt. Ez alkalommal kijelentem, hogy a pitesti templom tornyával együtt bádoggal befedve van, s mintegy 669 aranyba került, s 240 arany van fizetetlen, részint idegeneknek, részint az egyház tagjainak. Atyámfiai! Isten szent nevére ! segítsetek, becsületem kívánja, hogy ezt egy hónap alatt kifizessem. Én összesen sem kaptam annyi pénzt, mennyit kifizettem. Isten tudja a többit. Mint ön irta kedvesen, ne hagyjanak el szent törekvéseimben. Jövő levelemben a missiói működésről részletes számadást küldök. Én mindent feljegyezve tartok, mint a melyekkel egykor nekem be kell számolnom. — Most Isten velünk. — Ezer köszönet minden kegyeseknek az egyház és haza dolgaira adott kegyességükért. írtam Bartakovics egri érsek ö excellentiájának. Levelemet küldöm, boldog újévet. A vallásos és nemzeti élet jobb jövendőjét hozza el az 1862. Borulj le sötét fátyol, — tárulj fel szebb jövendője a jobb sors megdönthetetlen hitének ! Ploest, dec. 30. 1861. C z é 1 d e r Márton. Azon tisztelt kegyeseket s barátimat, kik leveleikkel megörvendeztetnek, kérem, hogy a telet ploesti ekklézsiámban töltvén, becses tudósításaikat, az újságszerkesztők lapjaikat Ploestre küldeni méltóztassanak — nem feledvén a t. újságszerkesztők, hogy újságaikkal nekem jól tesznek szükséges levén, hogy én tudjam az ottani dolgokat. Ploest, dec. 29. 1862. Czelder Márton. BIZODALMAS KÉRELEM A PROT. NT. ESPERES URAKHOZ. Egy szép és nemes tett s egy örvendetes megbízatás folytán irjuk a következő sorokat. Tek. 130Z0 PÁL, sziráki birtokos ur, ki már főlapunk megindulása alkalmával is — mint azt annak idejében említettük — tetemes pénzáldozattal mutatta meg, mennyire érti ama latin közmondás : „bis dat, qui cito dat" értelmét s hogy a hazafias részvét egy nj vállalat iránt a kezdet nehézségeiben sokszorozott értékű, — ismét mint áldozatkész pártoló lépvén fel szükséggel küzdő „Házi kincstár"-unk gyámolitása végett, előfizetésképen 100 — száz o. é. forintot szíveskedett hozzánk küldeni.