Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

zenötholdnyi földbirtokot nyertem, mely martius 19-én használatomul átadatott. — Az okmány szavai ezek: „Erdőkürtön martius 19. 1862. Alulirt, mint erdökürthi földbirtokos s a helység egyedüli ura, tekintve az acsai evang. lelkész ur csekély fizetését, édes anyámmal egyetértve, számára saját almavölgyi elvelett táblámból, tizenöt holdat kimérettem s e mai napon szabad használatul átadtam. Gróf. Staínlein Ótto." — Legforróbb köszönetét kifejezve, közli Elefánt Mihály. ADAKOZÁS. A pesti ev. ref. főiskola létrehozásában működő választmány által az 1841—43. években szétküldött aláírási ívek és könyvek közül nem találtatnak a következők : A berhidai egyh. küld. 1774. sz. ív s k.; — a verőcei egyh. küld. 329. sz. ív s k.; — a kis-keszi egyh. küld. 1784. sz. ív s k.; — a szavai egyh. küld. 1536. sz. ív s k.; — a szesztai egyh. kuld. 1930. sz. ív, a komáromi egyh. küld. 1932. sz. ív s k.; — a liszkai egyh. küld. 2049. sz. ív s k.; — a zsákai egyh. küld. 694. sz. ív s k.; — a szomódi egyh. küld. 1878. sz. ív.; — a penyigei egyházhoz küld. 303. sz. ív s k. Nt. szerkesztő ur! Legközelebb Rozsnyón egy fényes körben még fényesebb estélyen valék. Mert mellesleg legyen érintve, Rozsnyó a társasélet szempontjából sok tekintetben előnyökkel bir, s akármiben is, de kivált egyházi áldozatokban nem örömest engedi magát fölülmulatni. Társaskörökben bővelkedik, csak az a sajnálható e körülményeknél, hogy nem közelednek és simulnak egymáshoz. Pedig mi tarthatná őket elszigeteltségben egymástól ? születés, rang, vagy szabadság? e féle gyarlóságoknak elöltök, jól tudom, sem értelmök, sem jelentöségök nincsen ! Tehát a miveltség tán ? Föl nem teszem azokról, kik jól tudják és érzik, hogy a valódi miveltség jellege az önzetlenség, szives, hazafias, keresztyénies törekvés, nem eltaszítani hanem magához emelni igyekezni azokat, kik velők a miveltség ugyanazon színvonalán nem állanak. Oly nagyon parancsolják ezt tennünk viszonyaink, hogy minden rétegek amalgamizalódjanak, és a keresztyén szeretet, mely minden erények összege. A társalgás e diszes és kedves körben, melyen a valódi miveltség zománca végigragyogott, fesztelen vala. Nem sokára az egész vendégsereg a mellékterembe vonult, s a gazdagon teritett asztalnál foglaltunk helyet. E kedvező alkalmat — tevém föl magamban — nem szabad elszalasztanom a nélkül, hogy valamely egyházi és hazai célról meg ne emlékezzünk. Külön mindkettőre"— gondolám — nem igen lehet, — tehát Összesíteni kell. De hol van ily fellünőleg kettős érdekű és hasznú cél ? nem sokáig kellett gondolkodnom, ott van az egyház-hazai vállalat, a moldvaoláhországi missió, ez lesz, a mire a diszes vendégsereg figyelmét és szivét fölhívom. S hogy annál biztosabban és eredménydusabban érjek célt, legjobb lesz — gondolám — a nőkhöz, életünk ez őrangyalaihoz — ha fölfogták hivatásukat — fordulni, ama lelkes rozsnyói nőkhöz, kik az á. evangyélmi egyházban legelsők alapítottak egymás közt egyház-gyáinintézeti fiók-nöegvletet. Azért, midőn legélénkebb volt a kedv és társalgás, poharat emeltem, s azzal a jelenvolt szép női koszorút, mind megannyi tagjait a rozsnyói nőegyletnek, s bennök magát a nagyreményű egyletet éltettem, kívánván, hogy a mily gazdag a női kebel a szeretet boldogító érzéseiben, oly gazdag és ernyedetlen legyen egyletök a könyek felszáritásában, s a keresztyénies áldozatok gyakorlásában. Oh, mert ha a nők magasztos hivatásukat valódilag felfogott s azt lelkesen teljesítő nők volnának, ugy e föld igazán paradicsom lenne. Ha igaz, hogy nő vesztette el amaz első paradicsomot, ugy a nő vissza- és elővarázsolhatja azt! S midőn a minden szépre és jóra fogékony női keblek igy elkészitvék, idején láttam immár szándékommal is előlépni, mert a jó eredményről nem lehetett többé kételkednem. Fölhívtam azért a diszes női koszorút, hogy mig mi itt mindenekben bővelkedve vígan társalkodunk, emlékezzünk meg azokról, a kik lelkiekben és testiekben egyaránt szűkölködnek. Egyszersmind egy épen kezem ügyébe akadt tiszta ív papirt átnyújtván, a szent ügy nevében fölkértem az egylet lelkeseit, hogy kebelökben a moldvaoláhországi missióra kegyes adományokat gyűjtsenek. Az ívet az egylet lelkes elnöke, az áldozatkész t. Sárkány Emilia asszony vette át, meleg szavakban biztosítván, hogy ebbeli kötelességüknek igyekvendnek eleget tenni. Sietek azért legbensőbb örömömet n.tiszteletüségeddel közleni, mely, mint felszólalásom eredménye, e napokban osztályrészemül leve, midőn a rozsnyói egylet lelkes elnöknőjétöl e célra 14 o. é. frtnyi küldeménynyel kedvesen lepettem meg. Engedje meg, hogy a lelkes adakozók becses nevei itt foglalhassanak helyet : Sárkány Emilia 5 frt. Horváth. Boris 2 frt, Schlosser Emma 1 frt. Aranyhalmy Jozéfa 50 kr. Czékus Malvina 50 kr. Marko Leontina 30 kr. Nehrer Karolina 20 kr. Szegheö Cecília 20 kr. SchefTer Lotiise 20 kr. Hajcsi Honorata 20 kr. Gyürki Ninna 20 kr. Sziklay Mária 20 kr. Kalmár Jánosné 50 kr. Fischer testvérek 50 kr. Mayer Rozina 20 kr. Özvegy Pazárnö 30 kr. Madarász lika 30 kr. Roszty Emilia 20 kr. Özvegy Hornbachernő 30 kr. Marko Izabella 30 kr. Kalmár Jozéfa 20 kr. Slech Iréné 30 kr. Stech Lajos 20 kr. Stech Louise 10 kr. Posch J. Gyula 20 kr. — Összesen 14 frt 10 kr. Midőn tehát e harmadik küldeményemet Czelder barátom és tiszttársam részérei átküldés végett, ezennel tiszteletteljesen átalszármaztatnám, kérem e közleményemet becses lapjába egész terjedelmében fölvenni. Ki tudja, hová eshetik a jó mag, mely a missiónak ha csak 30 annyit is eredményezend, a cél eléretett ! A rozsnyói lelkes nők pedig viruljanak, s áidozatkészségókért vegyék a missio nevében legbensőbb üdvözletemet. Adja Isten, hogy e példa, mely vonz, egyebeket is hasonló áldozatokra, sőt a hit és mód mértéke szerint nagyobbakra is lelkesítsen ! Isten velünk, áldása hazánkon, egyházunkon ! Jeszenszky Pál, g.panyiti ev. lelkész.