Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

készt aránylag kellene részesileni. Hiszszük, hogy jövőben méltányos esperes atyánkfiának ezen jogtalanság figyelmét nem fogja kikerülni. B. A dunántúli f. t. egyházkerülethez és a kebelezett 9 n. t. egyházmegyékhez intézett ajánlat a pápai főiskolában felállított jogtani szék tanárai fizetésére nézve. E napokban érkezett hozzám főt. superintendens és mltgs fögondnok urak elnöki levelök, melyben felhívják a túladunai főt. egyházkerület-kebelbeii minden egyházakat egyenként, ,,hogy a pápai főiskola nyilvánosságban tartására kötelezett régibb alapítványát mindenik egyház s jól— tevő rendesen befizesse. — az ezelőtt 8 évvel elnémított jogiskola megszólamlására pedig egyszer mindenkorra tett segedelemmel járuljon. — És e levél szolgáltatott alulírottnak okot és alkalmatosságot, hogy egy őszinte ajánlattal, illetőleg javaslattal Lépjen a f. t. egyházkerület és a kebelezett n. t. egyházmegyék eleibe; reménylvén, javaslatával a házi szükségeikkel terhelt egyházakon is, a főiskolán is segítve leszen ! A javaslat következő : Van a túladunai f. t. egyházkerület felügyelete alatt egy nem megvetendő tökével biró végrendelet, mely a mostani idő s környülálláshoz képest cél és haszon nélkül hever, s ha szorosabb szemmeltartás alá nem jő, talán veszendőbe is megy, inint már egy bizonyos részével történt. Értem a Kenessei-Szondi végrendelet agentiális ágát, — melyet a b. e. végrendelök azon szent céllal hagytak és rendeltek, hogy ügyesbajos, egyházi dolgaikban folyamodó ref. egyházaink folyamodásai általa a világi hatóságok s f. udvarnál szerencsésebb sikerre vezéreltessenek — végrendelet 8. sz. — Tudjuk ugyanis, hogy a végrendelet kelte 1753 táján és utána milyen nyomattatásban voltak ref. vallásunk, egyházaink és azoknak tanitóik ? a midőn templomaink, paplakjaink, iskoláink világi hatalom állal elvétettek, tanítóink kihajtattak, közönséges isteni tiszteletünk megszüntetett, — vagy a hol ez nem történt is, pqpot, iskolatanitót földesúri engedély nélkül bevinni az egyházba, — templomot, paplakot, iskolát épiteni, avagy csak roniladozásait kiigazítani is földesúri, vármegyei és többször királyi jóváhagyás nélkül nem lehetett, — és ez mind folyamodással, utánajárással történt; a mi kivált a távolabb eső helyeknek nem kevés költséget okozott. De még legtöbbnyire jobbágy-egyházaink magok nem is mehettek, nem is folyamodhattak; hanem assistenseknek kellett lenni, kiknek legalább kocsibérrel és élelemmel tartoztak. A mint hogy az egyházkerületi gyűlés erről intézkedett is, mint az 1759. évi jegyzőkönyv 2. sz. sub 6-or és az 1761 nro 7 mutatja, a mikor rendeltetik „hogy az agentialis ág kurátora, tiszt, superintendens, nemkülönben t. senior urak eommissiójára az instáns egyházaknak a specifikálandó summát indilate admanuálja" — söt az 1766-ik évi S. Gy. nro 9 ..a pásztohni egyháznak 12 frtot resolvál is e legatumból." Ez időben tehát igen célszerű és szent végre volt a végrendelet ez ága hagyva. De a siralmas akkori környülállások egyházainkra nézve hála Istennek ! jelenleg megszűnvén, — a mostani agentiális fizetés is más célú s- természetű levén: véleményem szerint nincs szükség reá, hogy a végrendelet agentiális ágát minden haszon és siker nélkül hevertessük, vagy talán, mint már nem szükségest, veszni is hagyjuk ; — és nem vét ítéletem szerint a mai kor a végrendelök jó lelke ellen, ha a végrendelet ez ágát — Isten éltetvén, a többire nézve is elmondom az illető helyen észrevételemet — más, bár nem a testamentom dispositiójából folyó, hanem a jelenkor szükségeihez idomított, — de vallásos és szent célra fordítaná : igazolván nézetemet s illetőleg javaslatomat egy igen tisztelt Szondianus kurátornak t. Pázmándi Dienes urnák jegyzőkönyvbe vezetett nyilatkozatával, ki az 1844. S. Gy. nro 57. ezt mondja : „Kiadásai az agentialis pénztárnak nem levén : a töke a kamatokból szépen szaporodik és növekszik," — de maga a pénztár állása is, mint alább megmutatom, ugyanezt bizonyítja. — És én ilyen szent célnak s végnek látnám a pápai főiskola jogtanári székét, a mire lehetne, ha csak bizonyos ideig is, fordítani az agentialis ág tökéje évi kamatját, — természetesen a legpontosabb számadási kimutatás mellett. Hogy pedig a Kenessei-Szondi végrendelet ez ága nem megvetendő tökével bir s megérdemli az utánanézést, fáradozást: tájékozásul ide irom röviden az egyházkerületi jegyzőkönyvekből az ide vonatkozó adatokat év és szám szerint. — 1759. nro 2 sub 6-or: a végrendelet 8-ik punctumában hagyott agentialis fundatio négyezer ezüst forint, — 1796. nro 8. fordul elő, hogy az agentialis ág háromezer ezüst forintját 1758-ik év april 26-án kelt adóslevélre Csejtei Zsigmond Szondianus kurátor mostoha leányának t. Huszár László özvegyének, született Pázmándi Terézia asszonynak adta, ki, mivel két megintésre is nem fizetett, a törvényutjáni behajtása t. Pázmándi János Szondianus kurátorra bizatik. Az egyezer forint töke pedig — mint az 1831. nro 22. sub 1, és az 1832. nro 22 sub 3. és 4. világosan mondatik — Csejtei Zsigmond legelső Szondianus kurátor kezei között elmaradt és elveszett. — Azonban az adóslevélre kiadott háromezer forint tökének is kamatja az 1818-ik évig soha nem fizettetett a Huszár László örökösöktől: a mikor t. Laki Mihály Szondianus kurátor t. Huszár László örökössel komárommegyei alispán t. Ablanczkürti Géczi Ferenc úr előtt mind a töke, mind a fizetetlen kamatokra nézve oly barátságos egyességre lépett, hogy az eddigi fizetetlen kamatokból gyűlt hatezer forint Összeget két rátában három-három hónapi felmondás után váltóba, a háromezer ezüst forint tökét pedig conventionalis arany és ezüstpénzben, és akkor fizesse le, mikor ilyen értékű pénz fog folyamatban lenni, — lásd 1818. S. Gy. nro-49. — T. Laki Mihály kurátornak az 1831. évi S. Gy. nro 22. sub i. k. megvizsgált számadásából és az 1832. S. Gy. nro 22. sub 3. és 4. világosan kijő, hogy az agentialis ágra vonatkozó 17, 23, 24, 25 és 26. számmal jegyzett adósleveleken volt 10,451 frt 41 kr váltóban kamatokból gyűlt összeg — nevezetesen a 17. sz. kötelezvényen a három-36*