Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-05-04 / 18. szám
Ötödik évfolyam. <1 8 - > Pest, máj. 4. 1862. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A Iipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Videktii: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes szánni példányok még mindig kaphatók. SCHWEIZER ES A FELTAMADAS. E lapok 15-ik száma töredékes fordításban S c h w e izerés Güder cím alatt közölte Schweizernek a Prot. Kirchenzeitung 13-ik számában meg-jelent azon cikkét, mely Giidernek Krisztus feltámadása ténylegességéről tartott akadémiai előadását éles bírálattal rostálja. Minthogy azonban Schweizer cikkében több oly nézetekkel s állításokkal találkoztam, melyeket a szerző kitűnő nevének minden ajánlósága mellett is alá nem írhatnék, söt a melyeket egyenesen tulhajtásoknak kell tekintenem : bátorságot veszek e tárgyban gondolataimnak s észrevételeimnek közlésére ... Nagyon csalódnék, ki azt hinné, hogy Schweizer cikke a német theol. irodalom mezején valamely nagyobb zajt támasztani s tán épen egy uj theol. irány keletkező uralmát jelölni fogja. A német theol. irodalomban uem egyes ephemer hírlapi cikkek, hanem önálló munkák szoktak bírni megrázóbb s döntő befolyással; s még kevésbbé számithatnak ily hatásra az oly cikkek, melyek még csak uj eszmekört sem nyitnak fel, hanem a mások által már korábban elmondott nézeteknek csupán kivonatát s némi újból feldolgozását képezik. Azonban többnyire ngy szokott történni, hogy ha a fővárosi kereskedőnek divatból kijött cikkei a vidéki városok kis piacára vetődnek, ott rendesen divat gyanánt áruitatnak s néha nagy kelendőségre is találnak. Így — miként ezt a tudományok fejlésének története igazolja — több bölcsészeti s theologiai eszmék és irányok a közelebbi \agy távolabbi szomszédokban akkor lettek ismertebbekké s kapósabbakká, midőn azok saját hazájokban, mondhatni, leélték magukat. Hogy ez állítás alkalmaztatásának mennyiben lehet helye ránk, megítélheti mindenki azon tátongó űr után, mely a mi theol. tudományos irodalmunk és a németeké között még most is létezik. E tátongó űrnek pedig ha oka után vizsgálódunk, azt nagyrészben azon tűlnyomólag gyakorlati irányunkban találjuk, melynél fogva az egyházigazgatási és alkotmányozási kérdések iránt kitűnőbb érzékeléssel s elevenebb érdekeltséggel birunk, mint a theologiának tisztán tudományos és a hitnek merőben elvont tételei iránt. S itt keresem egyik lélektani alapját symkolicus könyveinkhez tapadó indolentiánknak ; valamint annak is, hogy ha aztán hozzánk a német theol. világvásár piacáról valamely tudományos cikk v. mü valamely tekintélyesebb honfitársunk fordítása v. átdolgozása mellett elvetődik, azon mint valamely ujdonsági cikken és mint valamely magasabb jelentőségű gnosison kapva kapunk, és iskoláinkban ez által sokszor évtizedekre is el van döntve a theologiatanitás iránya. Pedig — mennyiben a személyek ismerete után szólhatok— mindenik iskolánk bővölködik jeles és gondolkodó elméjű tanárokkal s ilyen férfiaknak szűkében a gyakorlati papság körében sem vagyunk. Hanem mivel már megszoktuk az igazságokat mindig egyik v. másik külföldi theologustól kölcsönözött szemüvegen keresni és vizsgálni s jól esik valamely állításunknál azt mondhatni : „ezl tanítja Schweizer, Bunsen, Schleiermacher, Kurz, Ebrard vagy Baur:" azt hiszszük, mintha csupán a magunk lábára helyezkedés nem is volna biztos és tanácsos s igy a külföldi theologusok irányában bizonyos alárendelt,"tanítványi állásra kárhoztatjuk magunkat. Oh pedig nem kételkedem, hogy tudósaink, bármily szerények legyenek is önerejök megítélésében, ítélő tehetségben s józan felfogásban a külföldi theologusok hátamegett nem maradnak s ha ezek irányában biráló tehetségüket épen\oly tartózkodás nélkül gyakoridnak, mint azt saját honfitársaik irányában teszik, bizonyosan uem egy német theologus szenvedne vereséget közlünk debulirozásánál. De hogy nálunk a theol. tudományos irodalom önállóságának kezdete megletethessék, szükség liogy lapjaink — mint ez legközelebb Schweiczer cikke által is téve van — koronként theologiai kérdéseket is gördítsenek a közön-35
