Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-27 / 17. szám

A kerületi gyűlésen ez ügy tárgyalása alkalmával történtek nyilatkozatok, melyekben az mondatott, hogy ama gyűlési választás, vagyis megmarasztás nem szabályszerű eljárás volt, és ily marasztalásokkal a népszavazatok nyilatkozatát praeoccupálni nincs rendén. A nagytöbbség e tárgy mélyebb vitatásába ereszkedni nem kivánt; egyszerűen elfogadta a lemondásokat, megrendelte az uj választásokat; — azon indokból is, mert csak ez uton lehet remény a lelépett igen tisztelt esperes és segédgondnok urak isméti visszanyerhetéséhez, kiktől a megfosztatás igen fájdalmas közveszteség lenne. 3. Több választmányok küldettek ki és bízattak meg különböző ügyekben s tárgyakbani eljárásra, például a főiskolai gazdasági választmány jegyzökönyveinek s az egyházmegyék által beadott lelkészválasztási szabályterveknek átnézésére stb. — Ez utóbbi tárgy igen nagy fontosságú, mert a megállapítandó szabálynak kellene eloszlatni azoknak aggodalmait, kik veszélyes következményektől félnek ama sok idők során fenállott rendszabály megszüntetése miatt, miszerint eddig a segédlelkész főnökének közvetlen utóda nem lehetett. 4. Tárgyaltatott a célba vett egyházi közpénztár Ugye. A pesti értekezletből visszaküldött összeirási táblás rovatok az egyházmegyéknek visszaküldetnek a hibás adatok kijavítása végeit. — Szép gondolat, a keresztyén testvériség és humanismus magas szellemének gyönyörű nyilatkozata ez egyházi közpénztár: de, miután a tervezet annak létrehozásáról köztudomásra még nem juthatott, némelyek gyanús szemekkel néznek annak eléje. Oly megadóztatásoktól félnek, melyek által az érdem rovására fogna jutalmaztatni a hanyag és hivalkodó. Ez okból, kik az öszszeirásban jártunk el, kedves vendégek nem mindenütt voltunk. Ez aggodalom eloszlatandó, hogy ez ügyet felkarolja a közvélemény. 5. Hosszadalmas vitára adott anyagot egy fellebbezés utján beterjesztett lelkészválasztás. A s—i egyházban, mult évben időközben meghalt a lelkész. Rokonai, családi érdekből, helyettesül alkalmazni kívántak oda egy oly hittant végzett ifjat, ki még lelkészképességi vizsgát nem adott, és a 24 éves szabályszerű életkort még nem érte el. Ez ifjú a főtiszt, superintendensi hivataltól kibocsáttatást kért, és nyert is olyat, mely felhatalinazá az illető esperesi hivatalt, hogy égető szükség esetén alkalmazható. Az esperesi hivatal e felhatalmaztatásnál fogva alkalmazá segédminőségben a megürült állomásra. A gyülekezet megkedvelte a jeles ifjat, s rendes lelkésznek megválasztá. Az egyházmegye, ragaszkodva a törvényekhez, e választást érvénytelennek nyilvánitá. Innét az ügy az egyházkerületi gyűlés elébe jött végeldöntés végett. Mostan az a kérdés: minő hatáskörű testület, — törvényhozó ? — vagy csak törvényszolgáltató-e az egyházkerület ? Bizonyára nem az elébbi, azért dispensálni a törvény kötelme alól (mit elébbi időkben az egyházmegyék reclamatiói ellenére is tett) bárkit is hatalmában nincsen. Történtek nyilatkozatok, melyek több tekintetből kívántak ily dispensatiót e fenforgott esetben is: de a nagy többség, mint szent palládiumot, sérthetlennek nyilvánítva a törvényt, az egyházmegyei törvényes Ítéletre ráütötte a szentesítés pecsétét, s határozatilag kimondá, hogy ama lelkésznek választott ifjú, mint kiskorú és lelkészképességi vizsgát nem tett egyén, nemcsak rendes lelkész nem lehet, de még a szabályos életkort el nem éri, még képességi vizsgára sem bocsátható. Ez ugyan igy van jól. Biráinkat a zöld asztal mellett Brutus nagy szelleme vezesse; kezeikben ne ingadozzék az igazság mérlege soha. — Ámde, uraim ! ez ügybeni eljárásunkkal, midőn Scyllál kikerültük, szépen Charybdisba estünk. Tiszta kezekkel, részrehajlatlanul és lélekismeretesen alkalmaztuk a törvényt: de ezzel egyszersmind nagy következetlenséget követliink el. lléletileg azt mondottuk ki, hogy még lelkészképességi vizsga alá sem bocsátható az, ki egy gyülekezetben a lelkészi teendők minden ágaiban már hónapok során ugy járt el, mint bármelyik rendes felavatott lelkész. Ily anomaliákra vezet minket az a rendtartás, mely bár Gelei kanonai szerint talán szabályszerű, de nekem, mint logikaellenes, visszatetsző volt mindig, hogy nálunk a lelkészül alkalmazásban nem a felavatás előzi meg a kibocsátást, hanem ez utóbbi amazt. Akkor idézzük elő az egyéneket megpróbálásra, ha vájjon lelkészekül alkalmazhatók-e, mikor némelyik azok közül gyülekezeteinkben, mint rendes lelkész, hosszú évek során működött s e hivatalban megőszült már. Vájjon, midőn a lelkészválasztási ügy jelenleg épen szőnyegen forog: nem lenne-e célszerű a lelkészek alkalmazásábani eddigi eljárásunkat a dunamelléki egyházkerület példája nyomán oda módosítani, hogy a ki szigorú vizsga által megpróbáltatva lelkészül be nem eskellctelt és fel nem avattatott, az segédkép se lehessen sehol alkalmazható ? 6. Nagy öröm, hogy e napi ülésröli tudósításomat egy magasztos szép tett közhírré tételével zárhatom be. Nagy József űr, debreceni polgár, tízezer o. frtot adott az egyházkerületi kormány rendelkezése alá arra a szent célra, hogy ez összegnek kamatai fordíttassanak egy külországi akadémiákra kimenendö tanári vagy lelkészi jelelt segélyezésére; minden harmadik évben pedig azokon, egy már tanári székben működő tanár tudományos utazásokra, küldessék ki. Áldja meg az Isten az igentisztelt férfiút, ki a hit szent oltárára ily ritka szép áldozatot hozott. Engedje az ég, hogy e szép adomány jótékonyságát élvezőknek, érte hálás köszönetüket nála letenni sokáig alkalmuk legyen ! Az april 9-ik napján tartott ülést a tanügyi választmány iskolai törvényekre, közvizsgákra és szünnapokra vonatkozó javaslatainak tárgyalása foglalta el. Jelentékenyebb tárgyak ezekből következők : 1. Bocsáthaló-e kávéházakba, vendéglőkbe az iskolai ifjúság? A tanügyi választmánynak többsége csak szülék és gyámok kíséretében véleményezte megengedhetőnek tanulóifjaknak az ily helyeken megjelenést. Az egyházke • rületi gyűlés nyíltan kimondá, hogy az ily közhelyekre menetel magában tilos cselekvény nem lehet: de igen az ott elkövetendő illetlen, kicsapongó és botrányos magaviselet,