Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

Megismertetvén e szerint az előttünk fekvő műnek mind szerkezetét és irányát, mind tartalmát, — már most hozzá szólhatunk ahhoz is, megfelel-e kitűzött céljának s irodalmi jogosultságát használhatósága mennyire igazolja. Az igaz, iiogy e munka, sem egy saját szempontból hosszasan folytatott történelmi buvárlatnak eredménye, sem SLZ eseményeknek a másokétól eltérő, saját szellemben való .előadása, vagy számos eddigelő hiányos történelmi adatoknak és eseményeknek felvilágosító adaléktára : tehát sem tudományos munka, sem tankönyv, milyenek a történettudomány gyarapodását eszközölni hivatvák. — De, mint szerző maga megmondja, müvét nem is ily igényekkel bocsátotta közre; ily miitől annyit várni nem lehet. — 0 egyszerűen egy kézi segédkönyvet kivánt nyújtani, mely a történelmet nem annyira tanitní, mint a tanultakat és hallottakat ismételni, s a világesemények tömkelegében az olvasót kalauzolni akarja; az eseményeknek oly összeállítását szerkeszteni, melyben azokat az idő szerint, a mint azok történtek, mint valami szótárban a hetük szerint a szókat, mindenki, ki csak némi jártassággal bir is a történelemben, egész könnyedén és kényelemmel feltalálhatja, s magának azokról rövid bár, de biztos tudomást szerezhet, — s mint ilyen, a szóban forgó „Időszaki vezérfonal," céljának, hitünk szerint, nagyon megfelel s becsét annak gyakorlati használhatósága emeli. Az ember feje, mint szokták mondani, nem káptalan; sokat olvasunk, tanulunk éveken át, — de a mint éveink szaporodnak, emlékező tehetségünk csaknem azon mértékben gyengülvén, sokat is elfelejtünk s különösen ritka ember biztos, ha csak a történelemmel tüzetesen nem foglalkozik, még a nagyobb és fontosabb események évszámai tudásában is. Pedig sokszor van rá szükség, hogy azokat pontosan tudjuk, vagy idézzük. Az iró, a politikus, a világi vagy egyházi szónok, a művész és tanító, s általában minden müveit ember, hányszor vannak oly helyzetben, hogy e vagy ama fontos esemény idejének gyors és biztos megtudására vagy megemlítésére van szükségök ? Kötetekre menő történelmi müvet hányjanak fel érte ? Ez fáradságos és sok időbe kerülő munka. Erre való az időszaki vezérfonal, — ez, mint szótár, gyorsan és azonnal ád felvilágosítást, — s ebben áll egyik főbb becse és gyakorlati haszna. Hanem mint iskolai segédkönyv is jó szolgálatot tehet, nézetünk szerint a történelem tanulása és tanításában egy ily időszaki vezérfonal ugy a tanítóra mint tanulóra nézve, csak a módját kell eltalálni. A szorgalmas és történelemkedvelö tanuló már magától feltalálja ez utat: az iskolában végzett és megtanult történelmi leckék után elővevén időszaki segédkönyvét, abban is átolvassa a megfelelő részeket, s mig egyfelől e célszerű ismétlés által általános tudalma erősödik, másfelől ha nem restelte a fáradságot, az évszámokhoz az eseményeket s az eseményekhez az évszámokat jól hozzá tanulni, egyszersmind a tények chronologiai tudásában is biztosságra tesz szert, — a mi pedig ha nem is fő, de mindenesetre egyik célja a történelem tanulásának. — A mi pedig azt illeti, hogy a történelem tanítója miképen használhatja fel az ily segédkönyvet, az véleményünk szerint abból állana, hogy ő tanítványai mindenikével tétetné azt, a mit a jó önmagától tesz : a mint tudniillik előadása folytán az egyetemes vagy egyes országok történelméből egy vagy több korszakot bevégzett, ismétlés és verseny végeit ugyanazokat ismét kihagyná, s a tanult események tudását már most az időszaki segédkönyv szerint, azaz nem annyira terjedelmesen mint chronologiai szempontból követelné. Ugyancsak a mü előnyéül hozhatjuk fel annak azon jó oldalát is, mely szerint az hazánk történeteit, elejétől fogva végig, a lehető legterjedelmesebben, s nemcsak évekre, hanem még napokra is kiterjeszkedve tárgyalja, — s igy a fiatal nemzedék előtt multunk tanulságos eseményeinek teljes és kimerítő sorozatát nyitja meg. Hanem épen ezen jó oldalát illeti azon egyetlen kifogásunk is, melyet a mü tartalmának teljessége ellen tehetünk. Jelesül, sajnosan veszszük észre, hogy az 1848-diki mozgalmak sorozatában hazánk még csak megemlítve sincs. Azonban, ha jól sejtjük, e hiány valószínűleg nem a szerző mulasztásából ered, — — s igy csak fájlalnunk, dcimputalnunk nem lehet. Reményijük azonban, hogy a szerző e hiányt, müve ohajtott második kiadása alkalmával, pótolni el nem mulasztja. Sajtó hibák is fordulnak imitt-amott elő, — a mint hogy az az ily műben, hol szám és név teszi a tartalom nagy részét, csaknem elkerülhetetlen ; — hanem azok legnagyobb részét, az utolsó lapon, szerző által már kijavítva találja az olvasó, — s épen azért mindenki jól teendi, ha a könyv olvasása előtt ama hibákat az illető helyeken, maga is kijavitgatja. Végül meg kell jegyeznünk, hogy mi ez úttal csak is ismertettük a fenciinzett munkát; annak megítélését és megbirálását: hogy az abban közlött történelmi tények és adatok mind helyesek-e ? avatottabb kezekre bizzuk. A mi tisztünk és szándokunk nem terjedt tovább, mint kimutatni: hogy az azon célnak, melyből a szerző irta, véleményünk szerint is megfelel és igy szükséget pótol, — tehát mint ilyent, mint közhasznú és célszerű segédkönyvet, mindenkinek figyelmébe és részvétébe jó lélekkel ajánljuk s annak mind a közönség érdeke, mind a szorgalmas szerző iránti tekintetből, minél szélesebb elterjedését szívesen óhajtjuk. Kerekes József. BELFÖLD. A PESTI EVANGY. MAGYAR-NÉMET GYÁMINTÉZET MŰKÖDÉSEI. A gyámintézet, a szegény és szűkölködő evangy. egyházakat segélyező egylet — Istennek légyen dicsőség — napról-napra nagyobb és tágabb körre terjeszti ki munkásságát, — az érdek, melylyel a hivek ezen intézmény irányában viseltetnek — folytonosan növekszik, s igy természetesen szebb meg szebb reményeket táplálhatunk keble*