Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 16. szám

E kötelesség indítsa e lapok olvasóit is, hogy e beszédeket, részint a bennök foglalt hasznos tanulság végett, részint pedig azért, mert ez által egyúttal jótékonyságot is gyakorolhatnak, minél több példányban megvenni és megvételökre serkenteni igyekezzenek. BELFÖLD, TÁJÉKOZZUK AZ OLVASÓ KÖZÖNSÉGET! A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 13-ik számában a mezőföldi egyházmegyébeni papi vizsgálatra bocsátás „legújabb" módját mutatja be a magyar prot. olvasó közönségnek, egy mezőföldi pap. Ki e cikket figyelemmel átolvasta, nem lehetett észre nem vennie, miszerini e cikk fölé aligha szerencsétlenül nincs kitűzve e cég: „legújabb," — mert maga az iró is 1842-ik évről kelteti az egyházkerületi statutumot, mely szerint a bepanaszolt vizsgálatra bocsátás ügyében határozott az egyházmegyei képviseleti közgyűlés. Húszéves statutum és gyakorlat szerinti eljárás pedig — szerintem--nem mondható legujabbnak. De hiszen nem is azért tűzte ő cikke fölé e céget; mert az 1842-ik évi statutum szerint, hanem, — mert hite szerint — annak ellenére határozott az egyházmegye, csak azért, hogy az ö fiát elutasíthassa. És igy kettős sérelme van : első, hogy az egyházmegye szabály vagy statutum ellenére járt el, — másik, hogy fiát elutasította. Igaz-e ez ? Lássuk először, hogy szabály- vagy statulum-ellenesen járt-e el az egyházmegye, — aztán hogy elutasitotta-e a panaszt tevőnek fiát. A dunántúli h. h. egyházkerület 1842-ik évben jegyzökönyve 100-ik száma alatt statutumot hozott: „Hogy a papi hivatalra szándékozók, iskolatanitóságból, vagy más hivatalból lett kiléptök után, nem elébb mint egy év lefolytával bocsáttassanak vizsgálatra, azért hogy időt nyerjenek illendően készülni." E szabályban nincs szó a főiskolákban theologiai cursusokat bevégzett ifjakról. Mert 1842-ben s még azután is 1848-ik évig nem hagyta el a főiskolát papi tudományok bevégzése után egy ifjú is ugy, hogy vagy a főiskolában mint praeceptor egy, néha három évig ne hivataloskodott, vagy iskolatanitóságra ne ment volna. Ez időközben, — én legalább, — nem tudok esetet rá, hogy a theologiai cursust végezvén, csak egyetlen ifjú papi vizsgára jelentkezett volna. Ekkor hát még elég volt csak ezt tenni a statútumba : „iskolatanitóságból, vagy más hivatalból lett kiléptök után." Ámde bekövetkeztek 1848 után a nehéz esztendők, melyekben már az egyének szűke miatt nem tartathatott illő tekintetben az 1842-ik évi statutum. A n. t. esperes urak egyházaikat, hogy lelkészekkel elláthassák, némelyeket iskolatanitóságból kiléptök után mindjárt, másokat még iskolatanitói állomásukon is papi vizsgára bocsátottak, — sőt volt eset rá, hogy főiskolai tanulási pályát bevégzett ifjú is megvizsgáltatott s papi hivatalra kibocsáttatott. Minek következtében a kerületi főgyülés előtti papi vizsgán nem kevesek jelentek meg olyanok, kikre a tanulás igen is rájok fért volna. E szomorú tapasztalás kényszcritette az egyházkerület akkori kormányzóit, hogy a mindenkit botránkoztató készületlenségnek eleibe építeni igyekezzenek. Ezt pedig azáltal vélték legcélszerűbben eszközölhetni, ha az 1842-dik évben hozott statutumot oly világosan körülírva, oly érthetően megmagyarázva megújítják, miszerint ott hátsó ajtónak helye ne lehessen. — És már ekkor , mert eset volt rá, világosan ki kellett tenni a statulumban, hogy a főiskolából kikerültek is az egy évet bevárni kötelesek. Ez megtörtént az 1854-dik évi kerületi fögyülésben. Az ekkor hozott statutum az említett évi gyűlés jegyzökönyve 4. száma alatt szóról szóra igy van : ,,Tapasztaltatván, hogy némely egyházmegyék azon régibb határozatot, melyben világosan kimondatik, hogy mig a papi hivatalra szándékozók elébbeni hivatalos pályájok után legalább egy évet az előkészületre nem fordítottak, papi vizsgálatra ne bocsáttassanak, kellő figyelemre nem méltatva, némelyeket alig bevégzett iskolai és tanítói pályájok után, másokat pedig már tanítói állomásukon is papi vizsgálat alá bocsátanak, s mint ilyeneket az egyházi szent szolgálatra felhatalmaznak; — a főgyülés az ily szabályainkkal ellenkező s a szükséges előkészületet háttérbe szorító és többeknél hiányos képzettséget eszközlő káros eljárást gátolandó : A fönnebb idézett régibb határozatot ezennel megújítja, s annak pontos megtartását, az egyházmegyéknek komoly figyelmökbe ajánlja, s kötelességükké teszi, azon hozzáadással, hogy a hol az egyének szűke miatt az idő előtti vizsgálatra bocsátás s felhatalmazás a szabályoktóli eltérést kikerülhetlenné tenné, az ily kivételes eljárást csak az illető egyházmegyei tanácsszék előző jóváhagyása mellett vétethessék munkába s hajtassék végre, különben a kibocsátásróli oklevél érvénytelennek tekintetvén." Ez itt leirt megújító határozatban világosan ott állván ezen — az 1842-ik évi statutumot körülíró s magyarázó szavak : „némelyeket alig bevégzett iskolai és tanítói pályájok után" kérdem: hogy — ha szabályellenesen eljárni, kibocsátásról kiadandó oklevelét érvénytelenné tenni nem akarta a mezőföldi egyházmegye, — határozhatott-e másként, mint ugy, hogy az iskolai pályája bevégezte után egy évet még készületre nem fordított folyamodót a statutum szabta egy év bevárására utasította ? És midőn e világos statutum betűi érlelnie szerint határozott az egyházmegye: inondathatik-e eljárása sértőnek akár a fötiszteletü egyházkerületet, akár a magyarhoni protestáns főiskolákat, akár az apát és fiát illetőleg ? Másik panasza a mezőföldi papnak az, hogy fiát elutasította az egyházmegye. Vájjon hát ez igaz-e?