Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 16. szám

de még Anglián kivül is, különösen Németországon több jelentékeny férfiakra. A hét esseysistákon kivül e párt minden kitűnőbb tudósát e lap terén megemlíteni lehetetlen, de egyet kettőt még világhírű tagjai közül nem leend felesleges. Ilyen Stanley egy teljes történészi talentum, Arnold tanítványainak legjelesebbje s a „tág egyházi" párt előfutári közt legkitűnőbb. 0 egészen helyén van az oxfordi egyetem egyháztörténelmi tanszékén, melyre ő számos évi tanulmányozás, egyes történelmi tárgyak felől irt számos dolgozata, s a keresztyén világ majcl minden tartományára kiterjeszkedő utazása által készité elő magát, s melyen mint elsőrendű történész tündöklik, mint ezt mutatja a többek közt ,,Sina and Palaestina cimü, Maculay-ének semmivel sem alantabb áló irmodorban irt remek munkája.*) M i 1 m a ri a „Lati n Christianit y4

i

cimü történelem irója. Mr T. D. Maurice Anglia, sőt Európában egyik legélesebb, legsubtilisebb g-ondolkozó fő. Ezen kitűnő tagjairól a tág egyházi pártnak én ugy szóltam, mint ennek vezéreiről, de épen e cimet ők a leghatározottabban visszautasítanák, miután — mint fentebb is mondám — köztük p. o. Jovett és Maurice közt nem csekély választó üreg van; — de ki Angliát s az idők jeleit csak kissé is ismeri, az átlátandja, hogy a mi szigetünkön mindazok, kik a vallási tárgyak körül a szabad értekezéseknek — Discussióknak •— barátai, azok, liamajd kijő a sora, — minden alárendelt különbséget (differentiát) félre téve, egyesülten fognak küzdeni az obskuráns párt ellen. Ez utóbbinak rajzát kell még röviden megkísértenem. IV. Az e vangelicusok — miként ezek magokat neveztetik — bizonyos tekintetben az ó puritán elemet képviselik az angol egyházban, azonban jelen irányuk s megkülönböztető jellemök a Wesley predikátiói által ébresztett kegyeskedési mozgalmaknál keletkezik. E század első tizedeiben tagjai közt több kitűnő férfiak *) A mult nyáron Pesten is megfordult, mely alkalommal szerencsém volt a jeles férfihoz, ki midőn az ,,Essays"kre került a szó, maga az essayisták párthivének mondta magát. Elbucsuztakor az itt nevezett nagyszerű müvével örvendeztetett meg emlékül. B. M. voltak, mint Wilberforce és Bnxton, de az utóbbi 30 év alatt szellemi ereje mit sem növekedett. A másodosztályú collegiumokból kikerült ifjak közül többen csatlakoznak ugyan ehhez, de a jobb vezénylet alatt álló collegiumokból kikerülők nagyon ritkán. — Befolyása azonban mind e mellett felettébb nagy, — mit köszönhet némely országnagyoknak, kik részint meggyőződésből, részint politikából ide tartoznak, — több fővárosi gazdag kereskedőnek s bankárnak, — de leginkább a középosztály alsóbb rétegének, a kis kereskedőknek, szatócsoknak, kik általában e párt zászlaja alatt állnak. Hogy a középosztály, mely politikai tekintetben oly szabadelvű, miként rokonszenvezhet a vallási téren ily szellemű párttal, — egyelőre érthetlennek látszik, de Anglia polgári történelme felvilágosit, t. i. épen a politikai szabad szellem vezérlé őket ez orthodox puritán elemű s ép ezért a Stuartokkal ellentétes evangyéliomi párt kebelébe. E párt jellemző nézetei összevágnak a „Rauhes Hausu

rendjének ismert nézeteivel, melyekhez még némelyek több, a képzelőtehetség alkotta tanokat csatolnak az utolsó dolgokról, a zsidóság nagyszerű jövőjéről — a palestinai birodalom felállításáról stb. — A párt fő. közlönye a ,,R e c o r du

a honnan a párt túlzóbb emberei, kik minden felvilágosultságot epés keserűséggel üldöznek, recorditák-nak neveztetnek. (P. K.) A PAPMARASZTÁSRÓL. E lapok hasábjain, darab idő óla sok. ev. prot. egyházunk beléletére, önkormányzatára vonatkozó elv s illetőleg életkérdést láttunk csendes nyugodt lélekkel lezajlani nyom és eredmény nélkül. Hallgattunk, s most se szólalnánk fel — mert hiszen mi haszna ? — hanem, miután itt-ott egyes elszórt cikkekben, mint például f. évi 11. sz. „egy pár komoly őszinte szó a restaurátio ügyében" mint látszik, némelyektől rideg és gunyoros, s egyszersmind könnyelmű számítással, szándékosan azon kárhozatos elvek támasztatnak fel, s hozatnak a discussio terére, melyek hajdan oly megrázkodtatón hatottak a prot. egyházra, s aláásták a lelkipásztori tekintélyt: hallgatnunk nem lehet — hallgatnunk nem szabad Vérző tövisek darabos utján, bel és külhatalmakkali folytonos küzdelem s az önfentartás nehéz gondjai közt haladva, negyedfél száz éve immár, hogy magyarhoni prot. egyházunk nagy horderejű, jó s rosz próbák állal megin-