Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 16. szám

tetni. E figyelmeztetés folytán végök is szakadt, hanem más fegyverekkel folytattatott még néhány évig a harc, végre Neuman, Faber, Ward, Oakley, Dalgairns s több vezére e pártnak elhatárzák az angol egyházközségből kilépni s az eo-yedül idvezitő egyház zászlója alá esküdni. Követőiknek egy jó nagyrésze azonban, mely tán kevésbé volt következetes vagy buzgó — nem látá be e lépés szükségét s maradt ott, hol volt, mely megmaradt rész egy ifjabb — nézeteihez idomított nemzedékkel együtt képezi ma a tractariánus vagy anglo-katholikns pártot, melynek tagjai egyik legfőbb rangú s befolyású vezéröktől Dr. Pusey-től (az oxfordi egyetemben héber nyelv tanára) Puseiták-nak is szoktak neveztetni. Pusey bár egyoldalú de nagytudományu, egyszerű, asketai életmódú. — mint az oxfordi Krisztus egyház canonikusa bezárkózik ugy szólva lelkészlakába s keveset tud az emberi társaságról ; ő megállapodott, mig az oxfordi ujabb nemzedék tovább haladt, ugy hogy az ő mostani prédikatióit Oxford jelenlegi tanulóifjúsága inkább kiváncsiságból mint érdekkel hallgatja. — Egy másik igen tekintélyes tagja s egyik alapitója e pártnak a Winchester közelében Hampshire-ben lakó J a e b 1 e , ki a „t h e Christian vear" cimü, ritka szép vallásos költeményeket tartalmazó gyűjteménynek a szerzője, mely költeményeket még sokáig élvezettel olvasand a világ, midőn a benne lerakott különösb vallásos nézetek már rég elveszitendik világrai befolyásokat. Megemlítendő még mint egyik magas állású, bár kisebb befolyású vezére e pártnak Philpotts exeteri püspök. Az oxfordi püspök W i 1 b e r fo r c e már az ifjabb nemzedékhez tartozik, kinek szellemi ereje még teljes virágzásban van. Ez bár bámulatos elragadó szónok, ritka jeles képzettségű mívelt egyén, széles körű s fontos hivatalának minden kötelességit bár liiven betöltő, mégis feltétlen bizalmát sem saját pártjának, sem a nagyobb közönségnek megnyerni mindeddig nem vala képes. Ezen s némely más kevéssé jelentékeny vezérek zászlaja alatt, 12—1.300 lelkész áll, kiket a laicusok közül egy tekintélyes, bár aránylag nem épen erős párt támogat. Ezek dogmatikai nézeteiknél fogva felettébb eltérnek egymástól; némelyek a legtúlzóbb Romanismus határánál állnak, mások ellenben megelégesznek, ha a római tanok közül csak a püspöki snccessioról szóló — mint a mely az anglo-catholícísmusnak sibbolethjévé vált — fogadtatik el. Nagy számmal találunk köztük kitűnő magas állásuakat, kiket lelki szükségök a patristikai korszakbai visszamenetelre késztet; vannak köztük — bár kisebb számmal egészen közönséges emberek, kiket leginkább azon vágy csalt ezen párthoz, hogy ennek kitűnő tagjaitól reájuk is némi fény sugározzék: — többeket a szertartási pompák vonzanak ide; — ismét mások, főként fiatal férfiak s nők éltök költői korszakában ehhez csatlakoznak, s ha eltűnnek a fiatal képzelet szülte álomképek, ők is tovább állanak. Valódi hatalommal e párt távolról sem bír; vannak igen gazdag s tán nagy helyi befolyással bíró tagjai, de kétlem, hogy csak egy követválasztásnál is e párt győzelemre jutna, sőt a kijelöltnek száz eset közül 99-szer hátrányára válik e párthoz tartozása. Nem lehet tagadni, hogy a tractariánusok felelevenedésök vagyis az utolsó 30 év alatt ha sok roszat és veszélyest is, de épen annyi jót és üdvöst is eszközöltek. Ok a művészetnek nagy pártfogói, Anglia sok uj s művészien átalakított templomot köszön nekik; ők irodalmunkat nem kevés lelkesítő költeménynyel, történelmi ismeretinket becses toldalékokkal gazdagíták, melyek közül több túlélendi őket, főként nagy érdemök, hogy egy mélyebben járó vallási speculatió számára utat törtek, és több az orthodoxia álmában önelégülten szendergőket munkáséletre ébresztették. Jövője azonban a pártnak nincs. Mint secta fenmaradhat, de népszerűvé azon ellentét miatt, mely ez és az angol nép nagy tömegének gondolkodásmódja s érzelme között van, soha nem lehet; söt egy oly jobb irányú nevelésnek, mely a szellemnek több, a képzelő tehetségnek kevesebb táplálékot nyújt, a magasb körökbe is behatolása, melyhez a mostanában vetett alap folytán biztos remény van, — azon kis töredéktől is megfosztja e pártot, melyet eddig ez a társaság fensőbb rétegeiből nyert; ugy hogy e párt egy hajdani — most római katholikus — legbefolyásosabb tagjának azon paradox állításában, hogy