Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

tét. 340 véka gabonát s néhány véka t iszlabuzát József hetén a hivek közölt ugy osztottuk el kamat mellett, hogy pránylag mindenkinek jutott. Ez magában véve különösen a papiroson nem oly nagy dolog, hogy a lapokban is kikürtöljük, de minálunk, a mi helyi viszonyaink közi óriási dolog ennyit eredményezni. Ép azért indítványoztam egyik gyülésünkön, hogy a kiosztás után váló legközelebbi vasárnap hálaünnepet s a magtári épület részére kijavítás végűit offertoriumot tartsunk. Mindkettő legközelebb megtörtént. — Magtárunk eszméje még 1858-ban mondatott ki, melyet hét köböllel kezdettünk meg. S jóllehet az erre következelt két év a kivitelben nehézkes, áldozatkészségben szigorgó, sőt restelkedő, az egyetértésben meddő volt, mert oly jegeces néha, kivált a szükség idején, a szivhártyája, hogy a szívből fakadt szó sem juthat mindig oda ; mégis a legközelebb mult év őszén, mely kivileiben hiterős, áldozatkészségben serény, egyetértésben gazdagabb vala valamennyinél, részint részvényekből, mely igen csekély, részint néhány köblös föld árendáján vásárlott gabonával, összesen 340 vékára szaporodott a magtári készlet, melyet mult héten ki is osztottunk. T. Láng Adolf lel késztársam s barátom c lapok hasábjain történt többszörös fölszólalásának a magtár ügye mellett, volt hát-, legalább minálunk (máshol ki tudja menynyi'?) annyi eredménye, hogy szava nem volt kiáltó szó a pusztában, hanem viszhangra talált, az elszórt mag sem esett a tövis közé, vagy útfélre, sem a sziklára, de, ha nem is valami rendkívül zsiros (alföldi), mégis legalább olyatén meglehetős felföldi humusba, hogy eddig már 85- annyit köbölben, 340-et pedig vékában gyümölcsözött egyházunk számára. Emlitni sem akarom, mennyit kelle küzdenem s mi mindenféle fegyverekkel kelle a sziveket és értelmeket ostromolnom, mig a Krisztus ereje állal mind a kettőt foglyul vihettem ! Célja magtárunknak a hivek fizetési terhén és szükségein hová elébb könnyíteni, kik ezt bizony nehezen viselik, mert a hitéletben is el voltak hanyagolva, azonfelül meg jobbára szegény zsellérekből s igen-igen kevés ép negyedtelkes gazdákból állanak. Karácsony után, egy-kettőt kivéve, egynek sincs kenyere, mily jól eselt most a segítség nekik, s nekem mily könnyű volt argurnenta ad hominem találni ! — Másik még fontosabb célja magtárunknak népünk nevelését kellően felszerelt néptanoda, vasárnapi iskola s olvasóegylet által oly mérvben előmozdítani, hogy a nép közt uralkodó álhitet, babonát irtsuk, s ezek helyett tisztább ismeretekre vezessük, az erkölcsöt jobbítsuk, valódi szegényeink, özvegyeink, árváink siralmas sorsán könnyitsünk, szóval népünk anyagi és erkölcsi állapotán Isten kegyelméből ugy segítsünk, hogy azáltal nekik, a hazának és egyháznak hasznos szolgálatot tehessünk. Es tán e magtár ily mérvbeni fölvirulásának tulajdonitható, hogy azóta oly jó szellem és lélek kezd a szivekben uralkodóvá lenni híveink között, a milyet csak kívánhat egy buzgó lelkész; azóta létesült ugyanis női egyletünk, összekötve fiók-gyámintézettel, olvasóegyletünk kölcsön könyvtárral, s a vasárnapi iskola alakulóban van. Csak az a baj, hogy nincs ember előadásra, s magam mind ezt nem győzöm. E közlemény keblem túláradóit örömének kifolyása. Oh ! mert nincs nagyobb és édesebb öröm, mint mely egyebek boldogitlatásából fakad. Vegye hál föl egész terjedelmében ntiszt. szerkesztő úr, ki tudja, ez is hol gyújthat tüzet? Annyi áll, hogy a magtár egyházainknak üdvös. A mi pedig üdvös, azt követni jó ! Jeszenszky Pál, g.-panyiti ev. lelkész. Barczi Pál, — Tóth János, magtári kezelők. NÉHÁNY SZÓ A RESTAURATIO ÜGYÉBEN. A Prot. Egyh. és Isk. Lap 11. számában olvastuk legközelebb Edes Ábrahám jeles felszólalását a restauratio érdekében a solli egyh. megye körlevelére nézve. A solti egyh. megye a régi sötéf idők megalázó takarójába akar burkolodni, melyre a mi igénytelen felszólalásunk az: hogy ám tegye, de nyakából letekeriteni nem fogja tudhatni többé, és akkor jaj neked szegény papság! eddig sem volt irigylendő sorsod, ezután pedig a pásztor és pa sztor közt való véghetlen különbséget csak lelkedben érzed. Ám ugorjon a Belhesda tavába a solti egyh. megye n. t. esperese és n. t. társai, de mint bizonyosat mondhatjuk nekik, hogy soha meg nem gyógyulnak, se belőle soha ki nem szabadulnak, mi ugyan utánok nem ugrunk. Gondolja-e a solti egyh. megye, hogy széles Magyarországon hány leszkész esnék áldozatául e szerencsétlen gondolatnak, lenne akkor uton útfélen elég de borzadok kimondani, hogy mi, mily irtóztatók lehetnének a következmények a mostani időben, — nem ugy van most mint volt régen stb. — próbálja meg, a kinek jónak leiszik. Milyjobban tennénk akkor, ha gyermekeinket vargainasoknak adnánk, mint egy lebegő pályát választani nekik. Oh! akkor nem volna, ki erkölcsi tanítást merészelne tartani, mert félhetne a lebukástól minden pillanatban, és Sinahegyi Pál buzgósága és járiosi szelídsége csúszássá, mászássá, vagy düh, boszu és szégyenné válnék, godolja, hogy a tiszta buza fentmaradna a rostán? majd letolnák azt is, és vagy akarja vagy nem, konkolyt és vadócot csinálnának belőle. Vannak nekünk egyházi törvényeink, csak azokat tartsuk tiszteletben, csak azoknak szerezzünk és adjunk érvényt, majd akkor nem lesz hanyag, nem lesz, ki a hivatalt megélhetési eszköznek tekinti. El hát a szerencsétlen gondolattal s a ki legelső kitalálta : öltözzék zsákba és tartson bűnbánatot, s midőn lábait békóba akarja rakni, másokat ne igyekezzék igazi pelengerre állítani, ajánlják neki: Többen, egy nt. egyházmegyéből.