Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

töleg szabadságot veszek magamnak egy nyomtatolt programmot ide mellékelni azon kéréssel, hogy ezt is közöltetni s oda működni méltóztassék, hogy a hol a helyi viszonyok engedik, ily nöi egyletek alakuljanak. S miután már vannak is ily nöiegyletek alakulóban, méltóztassék az iránt is tudósítani, mely egyházaknak miféle oltári ékszerekre volna leginkább szükségök ? A havonkénti gyűlés megkönnyítése végett szinte nyomattam saját költségemen rovatos íveket, melyekből mellékelek ide a gyülekezetek számára példányokat. Szíveskedjék ezeket is szétküldeni, s ívéért a nyomatási költség fejében az illetőktől 2'/2

krt kérni. Hogy a kerületi és egyetemes gyámintézeti bizottmányok hatásköre ne csorbittassék, méltóztassék, a mennyire csak lehet, oda működni, hogy az évi gyűjteményeknek, — leszámítva belőlük azt, a mit egyházaink saját intézeteink, p. a sopronyi tanítóképezde, tápintézet stb. számára adakoztak, legalább kétharmada a ker. bizottmányhoz szabad rendelkezésre beküldessék, hogy ez ismét képes legyen a határozott egy harmadrészt az egyetemes bizottmányhoz áttenni; sőt, hogy azon pénzek is, melyeket az egyházak maguk bizonyos célokra, p. a némethoni G. A. egylet számára tűznek ki, ide küldessenek be, s innen szállíttassanak rendeltetésük helyére. Általában azon édes bizalommal vagyok a t. t. elnökség iránt, miszerint mindent el fog követni gyámintézetünk szent ügye körül, hogy ezen annyi lelkesedéssel fölkarolt gyenge csemete már zsenge korában hervadásnak ne induljon, hanem inkább hogy egy terebély fává nője ki magát, melynek árnyaiban egykor Isten segítségével sok szegény egyházaink leljenek enyhet. Kelt. Sopronyban, mart. 6-án 1862. a t. t. gyámintézeti elnökségnek alázatos szolgája Pálfy József, gyámint. bizoltm. elnök." Végül megjegyzem hogy a folyó költségek, de kivált a nyugták váltásából bejött tőkésítendő adományok és adakozók névsorát f. é. máj. 15-én, majd ismét aug. l-jén bocsátaudom sajtó alá. A kik tehát nyugtákat vitettek tőlem, legyenek szívesek az elkelteknek árát a vevők neveivel együtt legfölebb máj. 12-kéig beküldeni. Istennek legyen hála ezen ügy sokkal örvendetesebben halad előre, mint sem magam hinni merészeltem volna. A szláv nyelven nyomtatott fél és egy forintos nyugták mai naptól fogva már kaphatók. Pesten, apr. 3-án 1862. Székács József, a középponti gyámintézeti választmány elnöke. A B.-SOMOGYI EV. REF. ESPERESSÉGBÖL. (Ködfátyolképek egyházi és iskolai életünkből). Nagytiszteletü szerkesztő űr! Hogy egyházmegyénk újra hallassa magát e becses lap terén is, kegyes engedélyével szabadságot veszek magamnak, egyházi és iskolai életünk legújabb mozzanataiból némelyeket elötüntetni. Sokszoros figyelmet érdeklő mindenek közt azon két hivatalos jelentés, mely a febr. 25. s több napjain Darányban, consistorialis ülésen kivül, nt. Kacsóh Lajos esperes és Csepán Antal s. gondnok urak kettős elnöklete alatt, két egyházi és egy világi tanácsbiró, de annál több képviselő s ügvbarát jelenlétében tartott képviseleti közgyűlésünk ép most köröztetett jegyzökönyvéhez mellékelve, hiven és megható színekkel rajzolja a legközelebb végzett egyházlátogatás eredményét. Megrendítő a tapasztalás, mit abból egyházi s iskolai életünk anyagi és szellemi állásának fölismerésére nézve magunknak okulásul vehetünk. Igyekszem lehetőleg rövid, de a tényrajz igazságához hü maradni. A jelentések egyikében esperesünk szivreható szavakban adja elö, hogy a remény és aggodalom ellentétes érzelmei közt indult ki az egyházlálogatásra. Remélte a többek közt egyrészről, hogy az Úr nevében hirdetett igék, a ker. békére, egyezség és szeretetre serkentő intések s tanítások — mindamellett hogy a mai világ önző vágyainak tömjénező ellenség nem szűnik meg hintegetni a viszszavonás konkolyát — jó földbe esnek s kedves gyümölcsöket teremnek. De másrészről aggodalommal tekintett szét a mezőn, melyet a mai kor kielégithetlen s többnyire anyagi érdekeknek hódoló, ezeket és önmagát bálványozó elfogultsága az egyházi igazgatásra hivatottaknak (elöljárók ?) müködésteréül kijelölt. Aggódott azon, hogy részint a polgári helyzetek gyakori változása, részint az egyházi fegyelem lazultsága, részint az ezek által vészes korlátlanságra ingerült hamis próféták által elhintett konkoly — a neki jelen körülményeink között oly alkalmas földben, a kellő vallásos felvilágosodás s keresztyéni hitbuzgalom nélküli szivekben — oly dűs tenyészetet mutat, miszerint ha azt kiirtani, kigyomlálni akarnók, azzal együtt talán a tiszta gabonát is kiszaggatnók stb. Reménye mikénti teljesülésének rajzát itt mellőzöm ; mert hiszen mi dicsérnivaló van abban, ha megtettük azt, a mivel tartoztunk? az emberi gyarlóságot s tökéletlenséget érző öntudat, a leendők roppant halmazára gondolva, ekkor is e szavakkal utasítja el magától a hiúság s öntetszelgés sátánját: „haszontalan szolgák vagyunk, ha, a mit kellett cselekedni, csak azt cselekedtük" (Luk. 17 : 10); de hogy aggodalma miként valósult, errenézve lássuk a következő adatokat, kerülve a megnevezéseket. A 60 egyház közül, melyeket személyesen meglátogatott, megemlíti azokat, melyekben oly kérdések merültek fel, mikből a tartozott kötelességek elhanyaglása következvén, az ily eljárás sem a ker. közszellemmel, sem a felsöb-