Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-06 / 14. szám

tatnának elnökök, pénztárnokok, jegyzők, kik aztán az ügyet egészen gondjaikba vévén, nyomatnának részvényeket alapitó és pártfogó tagok számára, 200, 10, 5, 1 forinttal. Ezen társulat gondoskodása aztán nemcsak a moldvaoláhországiak megmentésére, rendbehozására terjedne ki, hanem a Magyar- és Erdélyország szélső helyein levőkre is, a nemzeti evangyéliomi hitélet őrzése, frisseségben tartása szempontjából. — Lassan-lassan ha már néhány ezer részvényes lenne, minthogy minden vidéken gyűjtetnének részvényesek : bármi szerencsétlenül járt vagy szegénységgel kinlódó egyházak s iskolák ezen társulathoz folyamodnának s konyezö tekintetök a segedelem biztos reményével találkoznék. Jól tudom, hogy e nélkül is minden egyházkerület egy segélyező társulat, melynek kormánya gondoskodik, hogy egy kérő se ulaltassék el könyörületlenül, de mind a superintendentiákra, mind az esedezökre annak s oly alakbani létesítése, a mint felhoztam, mégis talán nem lenne célszerűtlenebb és hátrányosabb. A missiotársulat s annak gyűlései által a magyar és erdélyi anyaszentegyház jelesei egymással közelebb érintkeznének; eszme, gondolatkicserélés hozna valami egyetemiséget, melyből a közönségesnél nagyobb áldozatkészség, buzgalom s hitélet lángsugarai törnének elő. — Egyszer egy, másszor más egyházkerületben lehetne a missiotársulat gyűlése, mely összeeshetnék Magyarországon a superintendentialis gyűléssel, Erdélyben a synodussal. Ilyenformán gondolom én az egészet, legyen, a mint anyaszentegyházunkra legcélszerűbb. Csakhogy minden áron tétessék valami: ez az én esedezésem. Lám más felekezetek dicséretesen rendszeresitik dolgaikat, habár a mi híveinknél egy sem tett több áldozatot. — Hozzunk példát. Magyarországon a római kath. testvéreknél a Szent László-társulatnak csak azután lett születése, mikor mi megkezdtük a missiót, s ma már megalakulva s mint egy gyűlésén tartott jelentésből kitűnik, négyszáz öt tagot számlál. Az evangelikus testvéreknél evangyéliomi e. e. társulatok keletkeztek, — minálunk pedig reformátusoknál mily szép lenne, ha e szegény missiói ügy rendszeresítésével kezdődnék egy társulat, mely később anyaszentegyházunk minden fájdalmaira gyógybálzsamot csepegtetne. Az alkalmat áron is megvegyétek: igy szól a szent irás, s e tekintetben most itt van az alkalom. Épen nem gúnyból hozom fel, hogy a római katholikusok még a Péter fdlérekre nézve is társulatba álltak külföldön; előre ügyelnek, a mit érdekeikért jónak látnak, biztosítják, hogy a kor változó gondolkodása meg ne döntse. Ha mások rendszeresitik vallásügyeikért való áldozattételöket és s o r a k o z n a k, jel arra, hogy mi is sorakozzunk! És ezt nem féltékenység mondatja velem ; de ha elfogulatlanul nézzük a római vallásos igyekvések irányát, látni fogjuk, hogy a régi fegyverekből mint csinálnak ujat, élesebbet és metszöbbet a protestantismus ellen. Magyar és külföldi római kath. közlönyök a pápaság tekintélye és eszméjeérti vívással a mi egész irányunk kárhoztatását összekötik; százados reminiscentiák zuhogó habcsolnakra ülnek, hogy azokat partra segítve, a mi szent hajónkat összetörjék. A korszellem fúvása, söt még a botlások, bűnök okának is a protestantismus mondatik; mintha ez tehetne arról, ha épen a római katholicismus kebelében támadnak egymás ellen az érzések, ha az ő saját körükben csapkod valamely uj szellemlevegő, mely, mint a vihar szárnyára kapott láng, az ó világ minden munkáját és emlékeit összerombolni készül. Midőn igy állnak a dolgok s elkeseredett kezek lángoló kardjai suhogását halljuk, habár nincs is mit féltenünk, mert lelkünk s evangyéliomi szent eszméink örökkévalók, mint a ki azt alá sohajtotta, mégis kell hogy ügyeinket lehető legközelebb szorítsuk leikünkhöz. Legközelebb Egerben a Szent László-társulat gyűlésén Perger prépost és kanonok igy nyilatkozott: ,,Az összes világban bizonyos kath. szellő leng, és még azok is, a kik hozzánk nem tartoznak, öntudatlanul annak szelleméből táplálják lelköket. És miért van ez igy ? mert a társadalmi problémák megoldásának kulcsait a világ megváltója csak is a kath. egyház kezeibe tette le. (Religio 5. sz. 1862.). Csak tájékozásul teszem ez idézést, mely figyelem nélkül nem hagyható. Mi bár nem szükség, hogy szóljunk, mert a mai világ elvégre minden tévedezönek látszó iránya közt is jól tudja, micsoda szellemfuvás az, melynek szárnyaira adja gondolatait és lelkét: de jó mégis, ha gondos figyelemmel tekintetbe veszszük az idők rázkódtatásait. Az a tenger, melyet ott nyugot felé mozgatnak, még minket is érhet, már háborog s a világon elszórt habjai hazánkban is észrevehető morajjal zuhognak. Soha nem árt, ha kéznél van az evező; — különben a missiót illetőleg én teszem a magamét, a mint csekély erőmtől telik, a mint adta azt nekem az én Istenem! Alakulnak-e a missio lelkes pártfogói társulatba vagy nem, miután én ennek idejét itt látom és kimondtam, nem nyomja lelkemet; elmulasztását azonban örökre sajnálnám! Lehet, hogy egykor nagyobb elismerésben részesülne e missiói munkálat, ha én nem kérem és stirgölöm, a minek szükségét látom ; de mint a jelenben nemcsak ragyogni de mindenek felett használni kell: ugy a közjóért kigyúlt gondolatunk s eszméink lángjainak gyújtani kell, nem hogy égessen, de hogy melegítvén, maradandólag boldogítson ! Annyi viszontagság, a gondnak és szenvedésnek oly nehéz zajgása és vegyületei közt véletlenül roskadhatok össze — minden percben készen vagyok reá s ezt nem remegem; de ha elveszne a folyam, melynek hullámaiba merülve haltam el: lelkem a mennyből is visszasírna! Mig másként rendelkeznék velem a mennyei gondviselés, utamból ki nem térek, és fent és alant az áldozók és e szent ügyért oly példás lelkesedéssel lángolók nyugodtan lehetnek a távolban, hogy engem, mig küldetésemnek meg nem feleltem e missiótól semmi levertség, sem semminemű fájdalom el nem szakaszthat ! Isten adj erőt; Isten te légy velünk örökké ! Ploest, mart. l-jén 1862. Czelder Márton.