Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

az egyház, azután a vallás, — a protestantismus elvei szerint a vallás nem is szükségli minden áron az egyházat, — elveink szerint van egyház valódi vallás — és valódi vallás egyház nélkül; — s a protestantismus egyik fő érdeme épen az, hogy a keresztyénséget minden őt szoritó egyházi formaságoktól megszabaditá, hogy a hagyomány fonta borítékot, mely a keresztyénség magvát inkább eltakará, homályositá mint oltalmazá, szétszaggatta. — Ezen protestáns szellem diadalmaskodása mindenesetre a német nemzetnek köszönhető, német szellem műve, a német nemzet jellemének kifolyása. 8 hogy mégis egész Némethon nem leve a protestantismus híve: az a körülményeknek, még inkább tán a prot. egyház élén levő, de fél uton megállapodó, sőt csakhamar visszafelé induló theologusoknak tulajdonitható; s hogy mai nap is még oly erősen áll a katholicismus mind Németországon, mind több más országban, az korántsem a katholika vallásnak O 7 tulajdonítandó — melynek jelentősége viszonylarr alászállt, — hanem állami jellemében O 7 rejlik hatalmának varázsereje, — ez (t. i. a k a t, h o 1 i c i s m u s) a legerősebb kősziklája az úgynevezett conservativ érdekeknek, ez képviselője a tekintélynek, mely akaratunk alávetését követeli, ugy a politikai, mint az egyházi élet terén. S csak is ezekből fejthető meg, hogy másutt is, de kivált Németországon vannak protestánsok, kik katholikus érzelműek, — és viszont katholikusok , kik prot. szellemben gondolkodnak. c) Katholicismus a pro testanti sm u s b a n. A római katholicismus legközelebbi jövője egy oly kérdés, mely méltán a legáltalánosabb érdekeltséget ébreszti, — különösen nagy jelentőségű pedig a német népre nézve, mely között szinte vallási szakadások vannak, még pedig olynemftek, melyek a német nép testén méltán rákfeneként tekinthetők. Ha ngyanazon nép keblében különböző vallásfelekezetek vannak, ez magában még nem baj, de nagy calamitás, ha ezek egymással ellenségekként állnak szemközt, ha katholikus és protestáns, — lutheránus és református nem fér meg egymás mellett, a miként ez volt századokon át, mignem a mult század folytán az államok nagyrészt elfogadák a türelmi elvet, de melynek még ekkor is az egyházak ellenszegültek. Hogy a prot. egyház ellenszegült : kétségtelenül nehéz bűnt követett el; — hogy a római katholicismus mind e mai napig e türelmi elvnek hajthatlan szigorral ellenszegül: az princípiumának természetes kifolyása. — És e pontnál igen élénk érintkezésbe jő kivált Németországon az egyházi kérdés a politikaival, — e tekintetben az állam nézetei és a római (s részben a prot. orthodox) egyház nézetei közt egy megoldhatlan ellentét — conflictus — van. Az állam türelmes, — az egyház íildözéssovár; — az állam elveti az egyház tiirelmetlenségi elveit mint államelleneseket s emberietleneket, — az egyház pedig az állam türelmes nézeteit mint egyházelleneseket s istenteleneket, s ha enged is néhol, csak kényszerűségből enged s csak mig kedvezőbb körülmények nem jönnek, melyek ha megjönnek vagy megvannak, mint p. o. Spanyolhonban, — azonnal előmutatja valódi, az evangyéliomi vértanuk vérétől befecskendezett arcát, mint ezt közelebb a pápának a tiroli vakbuzgókhoz irt vigasztaló levele is eléggé tanúsítja. Pedig az egyház és állam haladásának, tudomány s művészet fejlődésének alapfeltétele: a vallási türelem s lelkiismereti szabadság ; ellenben türelmetlenség, lelki zsarnokság legbiztosabb meggyilkolói a nemzetek nagyságának, népek boldogságának,— mint ezt tanúsítja több országa Európának. E vészthozó türelmetlensége a római katholicismusnak most leginkább Németországot fenyegeti. A római katholicismus jelenleg ugyanis világtörténelmi válságponton áll; nemcsak a kath. dogmák iránti hit van a legmélyebben megingatva, de és főként a katholikus politika s a pápaság világi uralma a legáltalánosabb szenvedélyteli győlölet tárgya. S ha most a pápaság olaszországi világi fejedelemsége összedől s ez által politikai támpontját itt elveszíti, ki tudja hol fog keresni uj tartományt, lábai alá uj alapot mert a pápaságnak önfentartása vé gett mindenkor politikai tartalékra van szüksége, — ki tudja, nem Németországon-e? Nem is a szélből kapottak tán azon hirek, miszerint a pápa, ha Rómát elhagyni kénytelen'