Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

is több visszaélések, rendetlenségek s készületlenségek fordulván elö a papi vizsgáknál: az 1854-iki gyűlés — meghagyván az 1823. és 1842. évi alapokat — jegyzökönyve 4. sz. alatt e szavakkal nyitja meg a régibb rendeletet: „Tapasztaltatván, hogy némely egyházmegyék azon régibb határozatot, melyben világosan kimondatik, hogy mig — (a következő szavak dölt betűkkel irvák) — a papi hivatalra szándékozók elöbbeni hivatalos pályájok után legalább egy évet az előkészületre nem forditottak, papi vizsgálatra ne bocsáttassanak: kellő figyelemre nem méltatják — végzés: a fögyülés az ily szabályainkkal ellenkező s szükséges előkészületet háttérbe szoritó s többeknél hiányos képzettséget eszközlő káros eljárást gátolandó , a fönebb idézett régibb határozatot ezennel ismét inegujitja s annak pontos megtartását az egyházmegyék komoly figyelmébe ajánlja s kötelességükké teszi/* E szabályokat tehát a mezőföldi egyházmegyei tanácsszék csak ugy alkalmazhatta a folyamodó, de elutasított egyénre, ha annak iskolai pályáját hivatalos pályának veszi, de ezt állítani merő képtelenség. Van ugyan az 1854. évi jegyzőkönyv 4. sz. alatti fejezetében a dölt betűkkel nyomott régi határozat után a jegyző által bevezetett világosító példa, mint nem méltatják kellő figyelemre némely egyházmegyék ama régibb határozatot, a ,,midőn némelyeket alig bevégzett iskolai és tanítói állomásukon is vizsga alá bocsátanak :u

de a ki ismeri az 1823. és 1842. évi alapszabályokat és az 1854. évi 4. sz. alatti fejezetet a hozott végzéssel megolvassa : azonnal átlátja, hogy ott vagy toll-, vagy sajtóhiba van, a midőn az eredeti szövegben iskolatanitóságnak irt főnév két külön értelmű melléknévvé szakittatott — iskolatanitóiból lett iskolai és tanítói. — Mert az 1854. évi sok tekintetben kifogás alájöhető, csak egyes elnökletü, négy esperesből, két segédgondnokból álló, cs. k. biztos által korlátolt — nem szabad, nem teljes számú s nem presbyterialis szerkezetű, csonka gyűlés a teljes és törvényes nagy gyűlés határozatát — mint maga is mondja — csak megújíthatta, de sem meg nem toldhatta, sem máskép nem magyarázhatta s igy a papi vizsgálatra voltaképi szabályozó nem is az 1854. évi gyűlés jegyzökönyve, hanem az 1823. és 1812. évi határozatok. Az oly magyarázatnak, mint a mezőföldi egyházmegye f. é. jegyzőkönyve 23. sz. alatt olvasható, nincs semmi értelme; hisz a szabály az iskolai pálya után bármeddig hivataloskodótól is csak egy évi készületet kiván, a tanfolyamát rendszeresen végzett papnövendék pedig nem i egy, hanem négy évi előkészületet tesz, még pedig köz[ vétlenül a papi vizsga előtt, s ott tehát egy évi készüle tre ' nincs szükség. Igy állván a körülmények, valami reservatio menta\ lisnak kell a szabály elferdített magyarázata alatt lappan-1 gani. S én részemről sajnálnám, sőt a mennyiben ezen egyj házinegyének tagja vagyok, szégyenleném, ha ezzel vagy papnöveldéinknek — csak legtávolabbról is — sértése vagy meggyalázása, annyival inkább ha szűkkeblű particularismus céloztatnék. Statutum van arról s az egyházmegyék gyakorlották1 is, hogy minél többen bocsáttassanak vizsgálatra, annál könnyebb levén a választás. Hely is volt, hová lehetett és kellett volna alkalmazni, t. i. apa kívánta fiát maga mellé, még pedig oly életidejű apa, kinél fiatalabb s kevesebb népességű egyházbeli paptársa mellé is ad segédet az egyházmegye. Szükség is forgott fen — mikor még az 1854. évi jegyzőkönyv 4. sz. is felhatalmazza az egyházmegyei tanácsszéket, hogy valakit idő előtt vizsgálatra bocsáthasson — mert a visszautasított olyan, ki elvégezvén iskolai pályáját, sem iskolához sem egyházkerülethez törvényesen kötve nem volt: pedig a katonaköteles korosztályt még nem haladta tűi, s ezt az apa tudatta is a szükséges helyen, valamint azt is, hogy fiát a jövő öszszel mint már felavatott papot akarja a külföldi egyetemekre küldeni. Felkérem tehát az igen tisztelt túladunai f. t. egyházkerületet s kormánytanácsát, valamint a papnöveldék érdemdús igazgatóit s elöljáróit, méltóztassanak a világos értelmű szabályok félremagyarázásából származható minden személyes sértéseknek, balkövetkezéseknek elejét venni részint bölcs magyarázatuk, részint nyilatkozatuk által: ime exempla docent. Részemről ohajtottam volna ezen alkalmat arra hasz -nálni, hogy lássa a mezőföldi egyházmegye, miszerint a pesti papnövendék is Krisztus tudományát szentírás szerint hivő s valló, nem pedig valami ördögi iskolából kerül ki, mint e gyanú némelyek fejében fészket verni látszik s talá már fészket is vert. Hulljanak le már egyszer az előítélet bilincsei, mire — valljuk meg a dolgot nyíltan, őszintén — felette nagy szükségünk van, ne legyünk mindenben, különösen a tudomány terén, önzők s a particularismus rabjai. Contraria juxta se posita magis elucescunt. Egy mezőföldi pap. BEREGI EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS. A beregi G4 egyházból álló egyházmegye mart. 5. 6. 7. napjain esperes Bakcsy László s főgondnok Bay Ferenc urak iker elnöklete alatt képviseleti közgyűlést tartott. A gyűlést megelőzte a segéd- és meg föl nem szentelt lelkészek vizsgája, mely ellen az ifjú atyafiak elég hangosan felszólaltak, azonban mégis kettőn kivül — kik meg nem jelentek — az egyházmegyei fenálló törvényeknek s százados gyakorlatnak hódolva, vizsgájukat felajá nlák és a nagy számmal jelenvolt papok s világi tanácsbirák előtt le is tevék. — A közgyűlés istenitisztelettel nyittatott meg, szónokolván a beregszászi igen díszes templomban csarodai helyettes lelkész Műhi Dániel az esperes által kijelölt Luk. 11. 35. v. alapjain „Vigyázz, hogy a benned levő világosság setétség ne legyen.'1

— A helyesen felmondott beszédnek nagy hátrányára ütött ki figyelmet fárasztó hosszadalmassága, a részek aránytalan felosztása; — valamint részünkről nem he-26