Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

Ötödik évfolyam. 3 o ® PROTESTÁNS Pest jan. 12. 1862. EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., epész évre 7 forint — Vidékén: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Az ó év utolsó s az uj első napjának azon vallásos kegyeletes jellemet, melyet tán kivétel nélkül mindnyájan érezénk, leginkább az kölcsönzi, mert ezekről mint végpontokról egyrészt vissza szoktunk pillantani a mult eseményire, másrészt a tapasztalásból nyert kincseket kezünkbe véve képzeletünk, óhajaink segítségével igyekezünk egy a múltnál szebb, boldogabb jövő, tervét megkészíteni. E vissza s előrepillantásban hogy azon tárgyak lebegnek előttünk, melyek nekünk leginkább kedvesek, az természetes, és igy ha egy egyházi lap az évek forduló pontján megállva az egyház ügyei felett tart szemlét, s az egyháznak óhajt ösvényt mutatni egy boldogabb jövő felé, önként következik. Egy ily vallás- s egyházi ügyekre vonatkozó vissza s előrepillantást tesz Schenkel az általa szerkesztett „Allgemeine kirchliche Zeitschrift"nek legközelebbi (1862.) füzetében „Az egyházi krisis Németországon és annak megoldása" cim alatt. Németország levén egyrészt a reformatiónak forrása s annak egyik legjelentékenyebb ápolója, — kétségkívül nem kis érdeket támasztanak annak egyházi ügyei, kivált a nevezett szerző tudományos szabad szellemével feltüntetve, minden mivelt protestáns lelkében, kétszerest pedig a mienkben magyar protestánsokéban, mint a kik előtt a német protestáns egyház folyvást mintaképül, vezércsillagul akarta magát s akarja feltolni. Miért is engedje meg a tisztelt olvasó, hadd vezessem el ezen rövidke kivonatban Schenkellel egy-két főálláspontra legalább, melyről Németország egyházi ügyeire tán nem érdektelen tekintetet vethet. a) Altalános észrevételek. Bezárva az év. Bármerre tekintünk: megoldatlan kérdések-, ki nem elégítő feleletekkel találkozunk. — az év kezdetének reményvirágai gyümölcsöt nem hozva hervadtak el. A politikai világban békeév volt ez, mindössze is az oceánon túl egy, a politikai intézményeket tekintve a föld legszabadabb népe közt foly egy véres s e nagy szabad népet megbélyegző liáboru a rabszolgaság — ezen a keresztyénség s humanismus elveivel merőben ellenkező és egy, tán most, vagy tán később, de minden bizonynyal megbukandó intézmény érdekében. Európában békeév volt ez, a mennyiben nyugodtak a fegyverek, de azért a népeket folytonos remegésben tartó küzdelemteljes év yolt ez, — csakhogy a küzdelem az eddigiektől más természetű. Az oroszok nagy szláv birodalma — hol századok óta csillogó műveltséget látunk történelmi s társadalmi alap nélkül, és egy a babona bilincseiben nyűglődő népet erkölcsi felelősség s szabad önelhatározás érzelme nélkül s melyben a kormány egy merész határzattal az örökös jobbágyságot megszűnteié, — egy mély forrongást látunk, — Ausztria ereje legnagyobb részét keleti és déli határain látható nemzeti emelkedés leküzdésére kénytelen fordítani. Forrongás, küzdelem mindenfelé. Két mozgató erő van jelenleg, mely a népeket különösen forrongásba hozza. Egyike ezeknek a nemzetiség eszméje ; ez szülé azon meglepő nagy változásokat Olaszhonban, — ez a magyarok legyőzhetlen szívósságát, — a lengyelek vulkántüzét, — ez a német népnek a legmérsékeltebb hangon nyilvánuló, de annál mélyebben gyökeredző követelését egy szilárd, tiszteletet parancsoló nemzeti egységi pont érdekében; másika egy e rkölcs-társadalmi. Jelesen az európai népek kevés kivétellei <r->