Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

szándéka lemondani, ebben addig sem lehetett gátolni. de addig, mig helyette más nincs, le nem mondhat, annálinkább az egész testület le nem léphet anarchia nélkül, ügy látszik, magok tiszteletes uramék meghökkentek a dolog nagyságán, midőn már annak végrehajtásához kellene fogni, azért vélik, hogy először csak egy rész lépjen le, de ez nem egyez az elfogadott inditványnyal. A mi személyemet illeti, köszönöm az irántam mutatott figyelmet, melylyel a restauratiótól megkímélni kívánnak, de az indítványban ezen kivétel sincs, nem is látszik ezen kedvezéssel egyezni azon sokszori elmellőztetésem, melyet elöljáró létemre a legfontosabb dolgokban tapasztalnom kell, ugyanazért nem lévén galléromhoz kötve ezen hivatal, semmi érdek, vallásbeli buzgóságomon kivül, nem kötvén a tractushoz, világi hivatalom terhei felette nagyok lévén épen nem bánom, ha más gondviselő választatik; de azt nyilvánítom, hogy ily törvénytelen móddal választatni nem akarok, és azon világiak, kiket az egyházvidéki tanácshoz ajánlani kivántam, szinte igy éreznek, ez okból nem közöltem azoknak candidatióját mindeddig, s a hiányzó egyházi tagokra nézve is szükségesnek látom annak elhalasztását addig, mig ezen dolog eldűl. Ez az én nyilatkozásom, ha tanácsomat mellőzve tovább is mások által kivánnak vezettetni tiszteletes uramék, lássák a következéseket, én megmosom kezeimet. — iskolaügy. A tiszamelléki helv. hitv. egyházkerület miskolci föleánynöveldéje, és f. év febr. 10. és 11. napjain tartott téli közvizsgálata. Egyházi életünk terén napjainkban leginkább discussio tárgya a nevelés ügye. Ezen közérdekeltségnek köszönhető, hogy nemcsak folyvást fennmaradt a legválságosabb időkben is iskoláinkban a protestáns szellem, de fontos lépéseket is tettünk a népnevelés terén. — Örvendetes jelenség e részben az is, miszerint nagyobb városainkban mindinkább kezdik érezni felsőbb leánynöveldék szükségét. — És nagyon méltán, — mert honleányaink ellen vétség volt eddig is, hogy mint korán hunyt jeles Kempelen Rizánk mondá : „ott fejeztükbe leányainknak tanítását, a hol a fiukét kezdettük, t. i. az irás és olvasásnál" s mit toldottunk még ehhez ? Kevés és felületes vallásos tanítást, ezt is legnagyobb részben avatatlan tanítók miatt kevés és zavaros eredménynyel; többit bíztuk a családi körre és regényekre. — Előkelőink ily neveléssel természetesen meg nem elégedhetvén, bestelláltak leányaikhoz külföldi guvernántokat, kik mindenre taniták a magyar leányt, csak arra nem, mi legégetőbb szükség volt, vallásos buzgalmu protestáns és magyar hölgyeket nem tudtak nevelni, nem is nevelhetlek, mert ők magok sem voltak azok. — Nem épen urainknak — hála Istennek immár elmúló külföldieskedését lehet tehát e részben is vádolni, hanem inkább honi nönevelö-intézetünknek hiányát, mely szükséget éreztük, de segíteni rajta nem bírtunk. Ezen kettős szükséget, felsőbb leánynövelő-intézet hiányát rég érezte a miskolci helv. hitv. egyház is, — és öt illeti a kezdeményezés dicsősége, a mennyiben már mintegy busz évvel ezelőtt több lelkes egyesek áldozatkészsége s önerőfeszitésével kebelében felsőbb leánynöveldét állított. Azonban fájdalom, intézetünk évek során keresztül nem birt virágzásnak indulni. A csécseinő életrevaló volt, mert el nem veszett, — s hogy sínlelt, oka, mert anyjának nem volt elegendő teje a táplálásra. A miskolci egyház alig birt ezen nevelő-intézetében egy tanilót tartani. — Majd válságos, nehéz idők jöttek egyházunkra. Eiiskolánk rendezése és a nagy adózás vették igénybe minden anyagi erőnket; — és mi leánynöveldénket az e célra szolgáló tökével, mintegy 3200 frtlal együtt a tiszamelléki helv. hitv. egyházkerület atyai gondjai alá bocsátottuk. Ez időtől kezdve leánynöveldénk egy uj és szerencsés stadiumba lépett. Az egyházkerület — mint várni lehetett — mindent megtőn az intézetnek, most már a tiszamelléki helv. hitv. egyházi kerület intézetének felvirágozására ; mindent, értsd, mindent, a mit kezdetben s ereje szerint tehetett. Választmányt nevezett ki kebeléből lelkes cs képes férfiakból, megbízván azt az intézet fölötti őrködéssel, — igénybe vette kimeríthetetlen tárcáját, a hívek buzgóságát; rendelt egy vezértanárnak a nőnövendékektől fizetett tandíjon felül 500 pfrt évi díjt, ebez mindaddig, mig a süperintendentia alkalmas helyiséget nem vehetne, 120 frt lakbért, s az iskola felszerelésére évenként 60 frtot szavazott meg.*:

}

) De legtöbbet tett mégis jó tapintatű szeren*) Fájdalom, hogy ezen összegek nagyobbakká nem bírtak nőni! Mert tegyük fel, hogy egy családos ember (minőnek a süperintendentia kitűzött programmja szerint a vezértanárnak lennie kell) 525 frtból Miskolcon megélhet, anélkül, hogy az elélhetés, gazdálkodás gondja öt nagy munkájában korlátozná : de már 120 frt szállásbér felette kevés! Próbálja meg bárki is 120 frtért Miskolcon leánynöveldének alkalmas termeket bérleni! Átlátta ezt a főtiszt, egyh. kerület is, s a szállásbérhez évenként 80 o.frt pótlékot adott. Sajnos, hogy ezen segélynek már ez évben meg kelle szűnnie. — Szintén ily kevés az a 60 frt az iskola évenkénti szükségletére ; — mert természetrajzi ábrák, térképek, tantermek tisztántartása, ezeknek kisebb-nagyobb igazittatása stb. mind ezen rovat alá esnek. Azonban az intézetünk iránt hovatovább növekedő részvét remélnünk engedi ezen bajoknak is mihamarabb gyökeres orvoslását. FaxitDeus!.. Közlő. (