Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-16 / 11. szám

nem tud a tanítvány, hanem épen arra, hogy mennyit igen; abban az esetben, ba a tanonc a feltett kérdésre felelni nem képes, mi természetesebb kötelessége a tanárnak, mint ujjabb és ujabb kérdésekkel zaklatni a felelöt?! Nagyon csodálkozom, hogy közlő ezen nem csak hogy megütközik, hanem rettenetes „szellemi károkkal" ijesztget. Nem látom be, hogyan következnek be előbb a szellemi kár? Hiszen elvégre is az ifjak szelleme nem a vizsgán, hanem a tanórákon képeztetik, már pedig, hogy miképen történik az ott, közlő nem volt, nem lehetett tanuja, és mégis a tanárokról tett elismerő nyilatkozata dacára ily chimaerától tart. E sorok irója biztosíthatja közlőt, mikép félelme alaptalan. Hála a gondviselésnek! Van e tanintézetnek igen eszélyes, bölcs belátásu felügyelősége, mely, ha csak beláthatlan messziségben látná is árgusszemeivel e befolyást, nem mulasztaná el megtenni a kellő lépéseket annak megelőzésére ; és mert e tekintetben semmit nem tett, mert nincs reá oka: látnivaló, nincs mit tartanunk e szörnytől. Azt pedig nem merem hinni, hogy közlő egy összes protestantismus tudna, vagy akarna lenni, hogy igy nyilvánosság előtt látná jónak, figyelmeztetni a vádlott tanárokat kötelességeikre; tehát látnivaló, mennyire meggondolatlanul irta közlő azt, mit irt, és mennyire sértette az illetőket. Mi pedig közlő azon bókját illeti, melyet tett, mintegy megsimítva más oldalról — a vádlott tanároknak, midőn őket „különben jeleseknek" nevezi, határozottan visszautasítható ; a mennyiben a tanárok készültségét, miként közlő túlságos, neki nem illő szerénységgel vallja be „egyszerü"ségét — megítélni nem képes; mert erre huzamosb, mondhatni társalgás szükségeltetik. De ha ezt mégis tette, vagy, mert másoktól hallotta, mondá ki: akkor ismétlése felesleges, vagy ha egyéni nyilatkozat, akkor nem tapasztaláson alapuló, és igy csak is arravaló, hogy midőn sért alaptalanul, magát is megnyugtassa s a sértés is fátyolon át történjék. ... Oh az ilyen „igen olcsó babér!!" . . Higyje el nekem közlő, hogy egy oly nagyszerű tanintézet szellemi életéről irni tudósítást, mint a pataki, nem egy pár napi ottidőzés kívántatik, s ép ezért nagyon sajnálom, hogy oly hamar pálcát tör némely tanárok felett, s jónak látja őket nyilvánosság előtt figyelmeztetni. . . Igazán nyugodt lelkiismerettel bizhatjuk mindegyikre növendékeinket, megteszik e lelkes férfiak a magokét, csak arra kérjük az ég áldását, hogy a mag, melyet hintenek, gyermekeink keblében termő földre találjon, hogy ne legyen okunk épen azon osztályról, melyben saját gyermekünk is tanul, ugy nyilatkoznunk : „hogy sok kívánnivalót hagy hátra." Csak egy kis elnézés a szülék részéről, hisz nem minden „köböl támadnak fiak Ábrahámnak." T. sz. űr! Ennyit az igazság érdekében, melyet, ha ön méltányos akar ez ügyben lenni, ugy hiszem, felveend lapjába. Uram! ezzel tartozunk az illetőknek ! Egyébiránt közlő szülétől bocsánatot kérve, e szavakkal nyújtja felé kezét: szent a béke — Újhelyi János, szinte „egy szüle." SOPRONY. Folyó év február 12 - 15-i tartattak az első félévi vizsgálatok a Iyceumbeli ifjúság tanulási szorgalma és képzettsége felett. Néhány főiskolai bizottmány! tagok lek. Radó Lajos ker. felügyelő úrral a vidékről s néhány helybeli ügyszeretö egyének képviselték a nagyon gyér hallgatóságot. Közlő nem tartván helyszerünek nevezett főiskolának mind benső mind külső viszonyairól jelenleg részletes tudósítást adni, szorítkozik leginkább azon tapasztalatokra, melyeket az ifjúságnak bemutatott szellemi képzettségéből meríthetett, — azon megjegyzéssel, hogy itt közlött észleletei legnagyobb részben összhangzásban vannak a jelen volt hallgató közönségnek közlő előtt nyilvánított dicséreteikkel. Lelkemnek tiszta meggyőződésén alapuló csendes örömét hirdetem, midőn azt mondom: sopronyi főtanodánk régi jóhiréből nem vesztett, — az ujabb kor szellemi vívmányaiból a legépebb kalászokat tehetsége szerint összeszedegette. Ez kitűnt az ifjúságnak vizsgálataiból. — Általában, igen kevés kivétellel, minden osztályon keresztül szorgalmas tanulókat, életrevaló ügyes felelőket találtam, — s az ifjaknak átgondoló, értelemmel előadott feleleteikből azt kell ítélnem, hogy tanáraik gondolkozni, a tudományok fennséges szentélyébe magukat beélni tanítják ifjainkat. Nyomos, alapos miveltségü férfiakat indnltak nevelni, — nem tudományszatócsokat. Élvezetes volt a magyar - társaságnak szavaló s munkát - felolvasó gyüldéje is. — Helyes, szorgalommal s tanulmány közt betanult szavalatok, egy ifjúnak sok búvárkodást s észlörést tanúsító eredeti munkája kedves világba állították mind magát az ifjuságot, — mind annak jeles elnökét, — D E .. .. tanár urat. A képezdének ifjai szép számmal, külsőleg csinos egyszerűséggel, egészséges állapotban jelentek meg a képezdének tantermében. Feleleteikből láttuk a fáradhatatlan igazgatónak s a két ifjú tanárnak ügyes buzgóságát s képezdénknek életrevalóságát. Egy szomorított: az, hogy ezen igen jeles intézetünk még mindig sok anyagi hiányok közt küzdve, nem fejthet ki annyi erőt, mint különben ki fogna fejteni. A vizsgák folyama alatt volt főiskolai bizottmányi gyűlésünk is tek. Radó Lajos ker. felügyelő ur elnöklete alatt; melyben Müller igazgató tanár ur azon sajnos jelen • tését adta elő, hogy a főtanodát az első évi jogosztálybeliek, szárnszerint négyen azon okból akarják elhagyni, mert ők itt azon tantárgyakat nem hallgathatván, melyek Pesten az első évi jogosztálybelieknek előadatnak, az ö Sopronyban töltött idejük nékiek Pesten nem tudatik be. Ezen bajon a bizottmányi gyűlés ugy kívánt segíteni, hogy rögtön elhatározta, miszerint a 9-ik osztályban