Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-16 / 11. szám

a reslauratiót - minthogy a papságét is maga után vonhatandja - azegyh. a hiterkölcsiség felvirágzása érdekében épen ezért pártolom. Si na hegyi. BETHESDA. A múlt 1861. évi prot. egyh. és isk. lap 37. számában olvastuk a solti egyházmegye körlevelet a tisztújítás érdekében. Ne legyen nehezedre jó akaratú olvasó! hogy e sok oldalról s oly jelesek által megcsépelt kévét én is megérintem. A fent kitűzött cég mellett nem akarok a tisztújítási vitába ereszkedni hármas okból. 1. Mert számba illik a Buztól való Eliliu-Barakéel fiának mondala: „Legkisebb vagyok idővel, ti pedig élemedett emberek vagytok; annako káért általlom és félek megmondani az én értelmemet, midőn az idősembe reksz ólanak és kijelentik a bölcseséget. Jób XXXII; 6. 7. 2. Mert meg vagyok győződve, hogy a prot. lap 50. sz. 1614. és következő lapjain mindazon okok és érvek, miket a tisztelt solti egyházmegye a maga indítványa gyámolitására felhoz, alapban megdöntve, egy kis y-nal jelölt szellemi bajnoknak lábai alatt vannak immár. De talán roszul is fejeztem ki magamat e szóval „lábai alatt;" azonban ha semmi más ok nem volna is a megkezdett indítvány ellenében ; elég, hogy találkozott egy éles látású laikus próféta, és ezt kérem százszoros figyelembe venni, a ki a mult évi prot. egyh. és isk. lap 1622. hasábján f. betű alatti kurta öt sorban azt a hajszálvonalnyi lépést is megérinti, melyen tul legalább a jelen körülmények r\ézpontjából komolyan szemlélődve nem lesz többé egység és erő a reform, egyházban. Pedig erre, ha valaha volt, most van és lesz szükség. Mennyit kockáztat evangyéliomi egyházunk, midőn annak belbékéje esik kérdés alá a tisztújítással? sejteni lehet abból, mit mindnyájan tudunk, hogy az egyházközségek választása csak fictió. Az egyházak általában, kivéve ketőtt-hármat, közönbösök, s ha szavazásra szólittatnak is, szokták mondani: Tiszt, ur legjobban tudja, ismeri, kit kell, — mi nem ismerjük. Kik hát a tisztújítók? Azok, kik a tisztújítási uj mozgalomnak az egyházak megkérdése nélkül indítói valának. Kiknek pedig leginkább kell ovakodniok, hogy se az egyházat zavaros Bethesdába ne vigyék, se magok oda ne jussanak. Restauratio in capite et membris. Lásd a mult évi prot. lap 1617. hasábon. Mondhatjuk aztán, hogy e g y m é I y e b b tekintet a dolog lényegébe a lelkészi s az egyházi hivatalok természetébe megmutatja, hogy ezen ellenvetés álokoskodáson épül. (Prot. lap 1189.) Az elvetett mag, mely jó földbe esik, terem némelyik harminc annyit, némelyik hatvan, némelyik száz annyit. Ez a mag pedig mindenütt termő földre talál ám! s azt mivelni sem kell, csak piszkálni. 3. Céltalannak is tarlom a vitatkozást ilyen tárgyban; miután annyi tapasztalatom van, hogy valamint az öltözékben, ugy a tudósok gondolataikbau is támadt divatot, sem éle vagy gunyor, sem komoly figyelmeztetés, de még a dobszóval rohanó fegyveres erő sem küszöböli ki, mint a krinolint. Mignem az idő, ez a legjobb tanitó, tisztább eszméletre nem juttatja a világot, s be nem látja a világosabb érlelem, hogy minden reggel uj varkocsba font copf, — újra fodrozott paróka s lisztes haj nélkül is elviselhetik tudós öregeink fejőket a legtermészetesebb egyszerűségben. E cikk tárgya csupán azon botrányos hasonlat leend, mit a n. t. solti egyházmegye Ján. V: 4. verseiből a tisztújítást sürgető okok legfontosbika gyanánt csattanóul használ, mondván : „egyházi életünk oly szükséges megelevenitésének, szellemi s vallásos ügyeink uj lendületének, tespedésünk és sokféle betegségünk megorvoslásának eszközei közt a legsikeresebbek egyike tisztújítás. Ez leend az angyal, mely szárnyaival a Bethesdát megmozditandja. Botrányos hasonlat ez, nemcsak azért, mivel az evangyéliomi megtisztított egyházat Bethesda áporodott vizével akarja felüdíteni ; hanem még inkább azért, mivel az Idvezitö, mint minden babonának ellensége, épen az e tónál talált beteggel nagy intő és tanitó példát ad elönkbe. Mert nem parancsolja : „Zavarodj fel viz!" sem a beteget nem viszi a tóba; hanem szól: „vedd fel a te nyoszolyádat!'' Jelül, hogy ez időtől fogva szellemi betegségünk orvossága, nem a testiségre tartozó dolog, nem viz, menynyivel inkább nem zavaros fertő ; hanem az ige, az ö szent tana, az evangyéliom leend. Szabad legyen itt röviden szólani azon tóról, melyről Ján. V: 4. mondatik, hogy abba az Isten angyala bizonyos időben leszáll vala és megháborítja a vizet; annakokáért valaki a vizbe annak megháboritása után először szállhatott, meggyógyul vala, akárminemü betegsége voln a." Jeruzsálem várfalán tíz kapu volt, ezek közül négy egészen keletre nyilt, u. m. vízi-, ló-, hal- és juhkapu. Ez utóbbihoz közel a Bethesda tava, melybe Morea hegyről az áldozatra ölt barmok vérével, hűsaik mosadékával s egyéb üritékekkel kevert viz foly vala. Mely folyadék, hogy mennyi és milyen lehetett ? elképzelhető olyan templom köréből, hol Flavius Josephus szerint 38 ezer levita és 28 ezer pap tette a szent szolgálatot; hol az áldozatra halmozott hűs öblögetésére tiz nagy, vízzel töltött rézedény és a papoknak kezeik és lábaik mosására rémítő nagyságáért tengernek nevezett — szintén vizzel telt rézmedence szolgált. Ide keli képzelni a pogányok udvarában (templom kül-tornácában) árult barmok és áruló nép sokaságát, mely főünnepeken az ünneplők seregével millióig szaporodott. Ne kérdjük bár, hogy hol ettek és ittak ezek ? de mivel ember és barom nemcsak eszik és iszik : tudva leszen előttünk, honnan gyűlt meg a Bethesda? kivált záporesővel. Az állati részek bele rothadván, az azokból fejledező éleny és kéneny niiatt a tó koronként fölpesdült, a mikor tán némi