Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

1000—1301 a nemzet régi hagyományain épült alkotmányra jött német és görög befolyás és visszahatás kora; b) 1301 — 1526 a nemzeti önállóság kora; c> 1526—1790 a nemzet küzdelmeinek kora dél és nyugot ellen ; d) 1790 — máig, a középkori alkotmányt népképviseletivé, szélesbkörüvé alakítás kora. — Az első korszak ismét négy kisebb időközre osztatik, u. m. a) I. István alatti kor, /?) német befolyás kora II. Istvánig, f) a görög behatás kora az aranybulla létrejöttéig, mint az ez elleni visszahatásig, ő) az aranybulla megvalósítása s szilárdítása korára. — Ezen füzet ezután tárgyalja a fejedelmek és I. István alatti alkotmányt, az ezt képező egyes oldalok szerint, — a végrehajtó, törvényhozó és kormányzó hatalmak szerint. Ennyit általában a mü külső szerkezetére nézve. Nézzük most azt egyes részeiben, és a hol szükséges, némi észrevételekkel is kisérjük. — A vérszerződés pontjait egyes szavakban eltérőleg adja a Bocsor és Horváth történelmében közlötlöl; de az értelmen mitsem változtat. A VI. pontra megjegyzi, hogy azt csupán Szabó K. ,Árpád a honalkotó' cimü müvében látta. Megvan ez Horváth M. történelme 2. kiadásában is a 21. lapon. — Az utolsó fejedelmet mindenütt Gejeicsának nevezi, pedig jobb csak az általánosan elfogadott Geizánál maradni. — A vármegyei szerkezet, mint az alkotmány védbástyája előadásánál igen helyesen sokáig időz, és jól jegyzi meg, hogy az ujabb megyei élet sem István várszerkezetében, sem e szerkezet Árpád intézményeiben nincs; de az alap a nemzet életében gyökerezett már. A fejedelmi kor alkotmánya mindenben csupán a később kifejlett alkotmányos élet alapvonásait, az alkat vázlatát terjeszti elő, a kitöltés, a színezés későbbi. I. István király nem aug. 25, hanem 15-én koronáztatott meg. A koronázás az esztergomi érsek tisztségéhez tartozott, csakhogy kivételes esetekben más is teljesíthette. Igy p. o. midőn III. Bélát az esztergomi Bánfy Lukács elismerni és megkoronázni nem akarná, a pápa III. Sándor (1159—81) megengedi, hogy helyette a kalocsai is végezhesse. Igy koronáztatott meg azután 1174. jan. 13-án a kalocsai érsek által. III. Lászlót 1204. aug. 26-án, mivel az esztergomi érsek időközben meghalt, a koronázást pedig a király Imre betegsége mialt halasztani nem lehetett; Vencelt 1301. aug. 27-én és Oltót 1304. dec. 6-án, mivel Gergely esztergomi érsek, mint Róbert Károly hive, Dalmátiában volt és őket el sem ismerte: a kalocsai érsek koronázta meg. Zsigmondot a veszprémi püspök Benedek koronázta meg 1387. mari. 31-én, mivel az esztergomi szék üres volt; Zápolya Jánost pedig a nyitrai püspök Podmanicki, mivel az érsekek Mohácsnál elhulltak stb. A 60. lapon azt mondja, hogy Ochtum Orsovánál jött át a Dunán és foglalta el a Duna-Maros-közt. Ez történetileg nem igy van. Ochtum utóda volt azon Gládnak, ki a honfoglaláskor [e vidéken lakott bolgárok fejedelme lévén, Árpádnak hódolt. Ezen Ochtum a marosparti Marosvárban lakott, s mivel §1004 körül a Maroson Erdélyből szállított sóért adót szedetett,'jsöt olykor el is foglalta a sót, és magát Basilius keleti császár fenhatósága alá adta: azért tá~ madtatott meg Istvántól. Legyőzője Csanád és nem István rokona, de előbb Ochtum vitéze volt, — s csak miután ezzel összezörrent, pártolt a királyhoz. Horváth M. I. 126-27. A 80. lapon említi: „Habár a királyi senatus és közgyűlésben némi kezdetét láthatjuk is az országgyűlés két házra különülésének, ez csak hosszú századokkal történt valósággal." Állításának utórésze helyes; de első fele már hibás. A királyi tanács egészen másnemű intézmény volt, mint az országgyűlés; — ez az összehívott országgyűlésen kivül és ennek szünetelése alatt törvény s igazságszolgáltató hatalom volt, olyanformán, mint a prot. egyházszervezetben a consistorium a közgyűlés mellett. Igaz, hogy ezen királyitaHácsban csak a főpapok és főurak néhányai vettek részt, — csupán a bácsi 1518 septemberi gyűlés vétetett bele a köznemességből is 16-ot; de kik csak 1519. mártius végéig működtek olt. A mit a 81. lapon István törvényeiből, a fiának mondott intőbeszédből kiemel és észrevétellel kisér: tökéletesen igaz, Istvánnak a katholika hitről szóló beszéde semmit mást nem foglal magában, mint, hogy a keresztyén vallásnak legyen követője és őre. Mert az ö szavai csupán az apostoli hitformát közlik, mely a keresztyén orthodox egyházban az igazhitüség zsinórmértékéül lön felállítva Alhanasius kora, a 4. század óta. Egy szó sincs abban arról, hogy a római egyház hive tartozik lenni. A nádorság kezdetét Istvánnál veszi föl, és a fejedelmek alatt létezett kárchánból alakittatja. Azonban az Árpádházi királyok alatt — hozzátehetjük még történeti bizonyossággal azt is, hogy egészen az 1485-ik évi országgyűlésig — a nádor a király által neveztetett ki és neki volt kiválóan felelős. Palatínus regni-nek csak IV. Béla óta hivatott. Az említett országgyűlésen Mátyás engedett a nemzet szavának is helyet a nádor kinevezésében, az országgyűlés választó befolyása által. Ettől fogva maradt ez igy. — stb. Ismertetésem egy kissé hosszabbra is terjedt, mint a megjelent első füzet terjedelméhöz képest várható lett volna. Ez mutatja épen elég világosan, mily érdekkel olvastam át Molnár Aladár ,,Magyar alkotmány történelmének" első füzetét. Vajha minden olvasója annyi, vagy még több élvezetet, ismeretet növelő olvasmányt nyerne benne. A magyar alkotmány történelmének ily rendszeres előadása első irodalmunkban. Már csak ezért is megérdemli megszerzését és átolvasását. Szerkesztési és előadásmodora is eléggé ajánlja a müvet. Kiállítása elég csinos; csak a sajtóhibákra kell jobban ügyelni a következő fűzeteknél. Óhajtom, hogy e füzet minél nagyobb pártolásban részesüljön, hogy igy, jó készültségü ifjú szerzőnktől mielőbb vehessük müvének ígéretben levő többi kiegészítő füzeteit is. Pápai Szabó Károly.