Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-02 / 9. szám

e tekintetben folytatott ellenörködése arról tökéletesen meggyőzhetné. Mert ha az, a kákán ís csomót keresvén, csak olyanokat bir iratainkból kiböngészni, a minőket időről időre a rosszakaratú indulat legvilágosabb jeleivel ellenünk idéz, más elfogulatlan ember bizonyosan semmit sem találand azokban, miben a legkényesb felekezeti lelkiismeret is megütközhetnék. A „Religio" legközelebbi 15-ik számában ezek olvashatók : A prot. „Házi kincstár" igen alapos (!) közleménynyel mulattatja olvasóit. „A magyarhoni prot. egyház állapota II. József császár korában" cimü cikkben ilyenek fordulnak elő: „A császár gyóntató-atyja váltig monda, hogy a császárnak ellenségei ellen nem lesz szerencséje a hadban, sem áldás házában, ha csak az eretnekeket ki nem irtja, templomaikat le nem rombolja, gyermekeiket el nem szedi s könyveiket meg nem égetteti." ... „Bécs kath. lakossága is nagy lelkesedéssel s mély hódolatta fogadta az egyház fejedelmét (VI. Piust.) Tömegesen nyomulának iakásának előcsarnokába, itt-ott magas állású férfiak is, hogy a szent-atyának ottan kitett papucsait csókolják; mi annyira inegörvendezteté a pápát, hogy azután az előkelők házaiba is elkiildözgeté papucsait megcsókolás végett/' — Nem tudjuk, csakugyan oly olvasói vannak-e a ,,Házi kincstár"nak, kik ily dőreségeket elhisznek, vagy csak a szerkesztőség tartja olvasóit ilyeneknek ?u Ha a „Religio" szerkesztőjének tetszik az utóbbi tényt dőreségnek cimezni, ez ellen nekem semmi kifogásom. De hogy a „Házi kincstár" abbeli előadását nem ujából szopta, hanem történt dolgot beszélt el; erre nézve hivatkozom II. József császár életiróinak összehangzó tanuságára. Dr. Eduárd Burckhardt „Kaiser Josef der zweite für das deutsche Yolk dargestellt" ezeket irja : „Nachdem das feierliche Hochamt gehalten war, begab sich der Papst auf einen Altan der Kirche und ertheilte von hier herab, dem zahllos im Hofe sich drángenden Yolke seinen apóst. Segen. Ueberhaupt war er unermüdet, ja fast verschwenderisch mit dieser heil. Gabe, und mehrmals an jedem Tage hatte die Menge, welche gleichsam die Hofburg belagerte, das Glück jenen Segen zu empfangen. Der Eindruck seiner Heiligkeit war so gewaltig, dass Leute aus allén Standén, selbst Frauen, sich zu seinen Vorzimmer drangten, um den dort ausgestellten Pantoffel zu küssen, der endlich auch zu grösserer Bequemlichkeit der Glaubigen, zum Kusse in den vornehmsten Fainilien herumgesendet ward. — So lacherlich uns auch _ diese Ceremonie erscheint, so lasst sich doch nicht laugnen, dass sie vorbunden mit den übrigen kirchl. Schaugepránge, von máchtigein Einflusse auf die Masse des Yolkes war, welche nur durch mebrfache obrigkeitliche Anordnungen, in den Schranken gehalten wurde. Hasonlóan nyilatkozik Dr. A. J. Gross-Hoffinger „Le-bens und Regierungsgeschichte Josephs des zweiten" cimü munkájának 3-ik kötetében 37. 1. „Fast nicht minder begierig, als des Papstes Segen zu empfangen, war man, seinem Pantoífel die ü b 1 i c h e Huldigungen darzubringen. Er stand auf einem Kissen im Audienzsaal un erhielt zahlreichen Besuch von den vornehmsten Einwohnern der Hauptstadt. In den Hausern der Grossen wurde er herumgeschickt." Legújabban pedig Hellmuth Ernsttöl jelent meg,, Kaiser Joseph II.EinBuch fürsVolk. Prag 1862." mely könyv, hogy micsoda szellemben van irva, kitetszik abból, hogy midőn a klastromok eltörlését a legfeketébb sziliekkel mint valóságos vandalismust festi, a 189. lapon ily szavakra fakad : ,,Schandthaten und Rohheiten, wie sie Herbert wahrend der französischen Schreckensregierung nicht árger geübt, wurden hiebei getrieben," és inégis a 211-ik lapon ezt mondja : „Das Volk kniete auf den Steinen und lauschte in Andacht der Silberstiinme des Greises, deren Macht unendlich lieblich war und wohl die Unglaubigen bekehren konnte." Hát ez is dőre beszéd ? ! pedig mindjárt utána következik : „Vor seinen Gemachern stand der Pantoífel, bewacht von der Garde des Kaisers. Allé Standé wallfahrten zu diesein, um ihn zu küssen. Pius war ein feiner Herr und Aristokrat; er liess deshalb den Pantoffel durch die Palásté des Adels tragen, um diesen der Last zu überheben, sich durch das gemeine Volk nach seinem Vorzimmer hindrángen zu müssen." Azt hiszem eléggé bebizonyítottam, hogy a ,,Házi kincstár" előadását nem a levegőből kapta és hogy nem szükséges épen ellenséges indulatot tenni fel a felöl, ki ilyeneket a nép elébe visz ; mert ime az idézett müvekben is a nép számára, az utolsókban épen katholikusok írták meg ugyanazt. Ha ön mégis tülbuzgó katholikus létére egy, a pápa által eszközölt ünnepélyes cselekvényről ugy bir nyilatkozni, hogy*nem tudja, „csakugyan oly olvasói vannak-e a „Házi kincstár"nak, kik ily dőreségeket elhisznek:" ebből azt kell következtetnem, hogy önnek kath. buzgósága erősebb a más hiten lévők gyiilölésében, mint ön saját hitelvei iránti melegségben. A mi pedig az első pontot illeti, bizony jobb lett volna azt nem feszegetni. Avvagy oly járatlan volna ön hazánk történelmében, hogy be nem látná,mily kímélettel éltünk, midőn csak a császár bécsi gyóntatóatyjára hivatkoztunk , holott akkori egvháznagyaink nyilvános actáiból e tárgyat illetőleg sokkal erősebb dolgokat lehetett volna felhozni. Emlékeztetem csak a fehérvári püspöknek a pozsonyi királyi helytartósághoz benyújtott előterjesztésére, mely a türelmi parancs ellenében törvénykönyvünknek különösön 1550. évi 12. §-ára hivatkozik, melynélfogva a püspök űr felfogása szerint ,,minden módon azon kell lenni, hogy Magyarországon a szent katholikus hit helyreállíttassák, az eretnekek mindenütt kiirtassanak, és a csalhatatlan római egyháznak kizárólagos jus szereztessék." Adjunk hálál Istennek, hogy a haladó kor emberibb érzelmeket érlelt, és hogy mainap katholikus kitűnőségeink