Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-16 / 7. szám

213 211 213 egyházunk vezéreiül állíttattak, kövessenek el mindent, hogy az eszme minél elébb megvalósuljon. Peti József. BELFÖLD. A MÁTHÉI ref. egyház most választott lelkésze H. M. múlt hó 19-én iktattatott be hivatalába, mely alkalommal érdekelt ur a pap t. Cs. J. az egyház kötelmeit elősoroló élénk szónoklatára, délután az egyház elhatározta rovatai utján repedt és meszeletlen templomát kiujittatni; egyházelöljárósági felemlegetésre pedig, hogy a kölcsönmagtár odaerősödtéig is jövedelmi forrásokról kell gondolkodni, s mint vala évtizedek alatt, méhészetet kellene az egyház számára folytatni, Szabó István foldész egyházíi egy kas rajot, Székely István gondnok ur pedig mást ajánlottak fel az egyház számára, és ezeket kezelni a szép reményekre jogosító t. lelkész jellemző önérzettel magára vállalta, líraim, lelkész urak ! Csak szóljanak a néphez melegen, s e meleg a kegyesség, a vallásosság csiráit felfakasztandja a hallgatók keblében! r. 1. NÓGRÁD, febr. 6. Nem titkolom, hogy a „Prot. Egyh. s Isk. Lap*' számaiban, becses és értékes tartalmukon felül, legnagyobb örömet szülnek bennem azou utolsó szeletek, melyek az egyházi célokra tett adakozásokat hozzák hirül. Örülök neki, mert ily adakozások nálunk azelőtt szokatlan valami voltak, leginkább ily mértékben. Fokozza örömemet, az, hogy, valljuk be, a bőnek épen nem mondható mult évi termés, a marhadög, az adóexecutio bizony nem igen duzzasztotta meg a más viszonyoknál fogva is meglapult erszényt, és mégis annyi buzgalom, annyi áldozat ! köszönet s áldás érte nemes lelkek ! Nem követek el sem szerénységsérelmet, sem indiscretiót, ha egy társatokat, szintén egy nemes lelket, mutatok be e lap tisztelt olvasó köz onségének megyénk egyik jelesében, tek. Szontagh Pál úrban, a ki egyházi buzgalmáról távolabb körökben is ismeretes ugyan már, de mult napokban egy magánkörben tudomásomra jutott olyan áldozatkészsége, mely mind kozhirü tételre, mind utánzásra, mind hálára méltó egyaránt. A tisztelt ur szerény jövedelmű birtokosok egyike, mégis a ribai, Szugyhoz tartozó szegény leánygyülekezet szándékba vett iskolaépítésére 40 o. e. frtot ajánlott. Láttam nála aláírási ivet a szentiváni, Bérhez tartozó, szintén szegény leánygyülekezel számára, melyen 29 o. é. frt. volt aláírva s köztök 20 frtot. o. é. maga a tisztelt ur irt alá; a többi aláiró: Veres József ur 5 frt., Szilasy Miklósné assz. 2 frt., Veres István ur 1 frt., Szontagh Ferenc ur 1 frt.. Láttam nála más aláírási ivet a lelkes Czelder számára ; fáradozása itt is, maga menvén jó példával elő, szép eredménynyel lesz megkoszorűzva. S ez még nem elég, hanem értésére esett az is, hogy az agárdi kis s már kicsinységénél fogva tehetősnek nem mondható gyülekezet tornyát készül újból fedetni, e célra is az áldozatkész hitsorsos 30 o. é. frtot ajánlott. A hol ily tettek hangosan beszélnek, fölösleges minden magasztalás oly férfiú irányában, a ki nincs uradalmakkal megáldva, mégis szegény jövedelméből egy rövid év alatt 90 o. é. frtnál többet áldoz az Úr dicsőségére! u. ACSA, febr. 1. Mult év utolsó felében volt alkalmam a protestáns közönség figyelmét azon visszás körülményre felhívni, miszerint hazánkban mai napiglan találtatnak oly fiókegyházak , melyek temető nélkül szűkölködnek és hogy e miatt a halottak egyik faluból a másikba szállíttatnak. — Egyik példaként fölemlítettem az acsai anyaegyházat, mely még a tizenhatodik században keletkezett, — s illetőleg két fiókegyházát: Kállót, honnan Erdökürthre. és Püspök-Hatvant, honnan a plebánusok ellenszegülése következtében Ácsára vitettek a halottak; még pedig annyiban botrányosan, amennyiben a helyszínén a gyászistenitisztelet meg nem tartatott: mi által nemcsak temetkezési, hanem azonfelül istenitisztelettartási jog teréről is, még pedig egyedül erélyes föllépés hiányában leszoríttattunk. — Tanácsadólag nem mulasztottam el ily eseteknél ajánlani, hogy a temetkezési szertartást sok fontosnál fontosb okoknál fogva a helyszínén kell elvégezni; a teinetöszerzést illetőleg pedig a folyamodási utat nemcsak ajánlottam, hanem egyházam követelései megindításában, mint egyedül célra vezetőt, magam is választottam. -Folyamodtam tehát a jelenlegi M.-gos és fő t. váci megyés Püspök Peitler Antal József Úrhoz egyházam nevében, felkérvén öt : vegye tekintetbe ezen abnormis állapotot, jelöltessen ki temetőket s utasítsa a két helység plébánussait, hogy a halottak ebbeli üldözésével hagyjanak fel. — Örömmel jelenthetem, hogy méltányos és jogos kérelmem meghallgattatott s folyamodásom a váci püspöki uradalom kormányzójához a M.-gos és fő t. Püspök űr hivatala űtján áttétetvén, oly választ nyertem, miből mindenki átláthatja, hogy ezen hatalmaskodások nem felsőbb meghagyásból, hanem ennek ellenére gyakoroltatnak. —Az érintett felelet hü másolatban szóról szóra igy hangzik: ,,Vácon január 29. 1862. Tisztelendő Elefánt Mihály acsai lelkész űrnak ! Tisztelendöségednek a két fiókegyház szükséglete, nevezetesen P. Hatvanon és Kallón kijelölendő temetkezési helynek kimutatása végett M.-gos Peitler Antal Jóssef váci megyés Püspök űr ö nagyságához nyújtott, s ö Méltósága által a kellő intézkedések megtétele végett hivatalomhoz áttett folyamodványára— van szerencsém értésére adni, miszerint P. Hatvanon a temetkezési hely a róinaikatholikusokkal egy temetőben van kijelölve, és tetszésétől függ tisztelendöségednek a közös bejárást használhatni, vagy pedig külön utat is nyithatni s körül is kerittethetni. Kallón szinte a rómaikatholikus temetőben jelöltetvén ki a kívánt temetkezési helyiség a bejárástól balra — a kallói kijelölt temetőre vonatkozólag ezúttal megjegyzem, 1 1