Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-10 / 6. szám

BELFÖLD. HONTBÓL, január 24-kén. Nt. szerkesztő ur! Tudván azt, hogy egyházmegyénk rendes levelezője körünkből egy időre búcsút vett, hogy szeretett hazánk vajúdásának e kényes idő szakán tettlegesen részt vegyen, s szép tehetségeit annak ujja születésére s felvirulására szentelje: vagyok bátor csekély tehetségem szerint, bár nem hivatva, ennek helyét némileg pótolni, s becses lapja olvasó közönségét, egyházmegyénkben két egymás után következett s f. hó 10-kén és 23-kán I.-ságon megtartott gyűlésünkről tudósitani. Az első ezek közül kis, vagyis particularis gyűlés volt; melynek eredménye nem volt egyéb, mint azon okulás : mily nagyon szükséges mielébbi zsinat megtartása, mely t. i. meghatározná gyűléseink hatáskörét, jogait, s teendőit; szóval, azon törvényes alapot elkészítené, melynek nyomán mindenki világosan belátná, mi fas és mi nefas, quid juris, quid consilii, hogy ne tapogatódzunk a sötétségben, nem tudván, mennyire terjed hatáskörünk, mily törvényes alapra ez, vagy amaz ügyben támaszkodhassunk. Ezen törvényes alap, t. i. hiányzott az igen tisztelt elnökségünknél is, midőn folyó hó 10-re I.-ságra egy particularis gyűlést hivott össze, oly ügyben, melynek fontossága egy kis gyűlés hatáskörén tul esik. S igy történt aztán, hogy összejővén közelről, távolról nagy fáradsággal s s költséggel, a kérdéses ügy fölött, egyedül azt határoztuk, hogy jövőben fogunk határozni, t. i. f. hó 23-kán, mely időre egy egyházmegyei közgyűlés megtartása tűzetett ki. Igy tehát f. hó 23-kán I.-ságon újonnan gyűltünk össze, s örömmel jelenthetem, hogy azon egyházi ügyeink iránti buzgóság, melyet a szerencsétlen pátens, melyen mi ugyan már szerencsésen túlestünk, minthogy egyházmegyénkben már egy egyház s egy lelkész sincsen, ki egyedül az 1790—91-ki törvényeket egyházunk alaptörvényeivé el ne ismerné, s egyedül ezeknek engedelmeskedni kész ne volna; ki egyedül ezen törvények értelmében választott egyházunk elöljáróinak ne hódolna, — világi uraink sziveikben ébresztett, mindeddig ki nem aludt, hanem naprólnapra még mindig növekszik. Minek bizonysága az, hogy ezen gyűlésen is, nemcsak a lelkészi, hanem kiváltképen a világikar is teljességben képviselve volt. — Összejövetelünk főcélja volt a cs. egyháznak s annak lelkészének M. D. kényes ügye el intézése: mely tárgyban, midőn mint az e célra kiküldött választmány jegyzökönyve, ugy a vádlott lelkész M. ur mentsége is fölolvastatott, s kitűnvén azokból, hogy ott az egyházmegyei törvényszék, mely a dolog fölött véglegesen Ítéljen, okvetetlen szükséges, ez ki is neveztetett, s a periratok neki azonnal kézbesittettek. Mit e fontos tárgyon kivül még kiemelőnek tartok, az : hogy ez alkalommal B. K. lelkész ur azon törvénytelen eljárata miatt, hogy Kuzmányi patentalis pozsonyi kerület egyházainak superintendense pásztori levelét , egyháza jegyzökönyvébe beiktatta, jegyzőkönyvileg szigorúan megrovatott s határoztatott, hogy erre kinevezett választmány a helyszínére elmenvén, esperességünk ezen roszalását az illető egyház jegyzőkönyvébe is iktassa be, s ezáltal a Kuzmányi-féle pásztori levelet mintegy megsemmisítse. Határoztatott továbbá, hogy a bányai ágost. hitvallásu evang. egyházkerület, Pesten 1860-ik évi oct. 8—11-kén tartott gyűlésének határozata nyomán, a birtok aránylagi progressio adó elfogadása ügyében, egyházankint gyűlések tartassanak, s minden egyház a legközelebbi közgyűlésnek ez iránti véleményét iratban adja be. Végtére határozatba ment az is, hogy megszűnvén a volt cs. k. kormányrendszer; megszűnt hatásköre azon törvényeknek is, mélyek erejénél fogva lelkész uraknak tiltva volt oly egyéneket eskedtetni, kik a 22-ik évet tul nem lépték, vagy kik az ujoncozáson tul nem estek: miután e részben maga a mult hó 13-kán I.-ságon megyei közgyűlés határozata is ránk nézve kedvező, mely minket régi jogainkba visszahelyeztet; lelkész urak régi szokás s törvényeink értelmében, a házasulandó személyeket, és pedig férfiakat 18 s nőket 14 éves korukban, minden tartózkodás nélkül megeskedtethetik. Már ezen tudósításomat azon óhajtással zárom be: vajha egyházmegyei közgyűléseink mindég ily béke, szeretet s testvériség szellemével áthatva lennének! a milyennek, hála az égnek, e közgyűlésünkön is tanúi válánk; s csak igy a szeretet, Istene tanácskozmányainkat, s működéseinket áldás nélkül hagyni nem fogja, hanem azok, mint egyesek boldogságát, ugy közédes hazánk s szent egyházunk fölvirulását okvetlen eredményezni fogják. A.J. NAGY-KÖRÖSI levelezőnk Írja: „A helybeli ref. egyháztanács még a mult évben elhatározá, hogy városukban a két papságot helyreállítja, de a kornak megfelelőleg javított fizetéssel. Szavazási határidőül febr. 3-ka volt kitűzve, s miután a presbyterium által jelöltek közül egytől a belegyezést az esperesi kar megtagadta, megkezdődött a szavazás. Első pappá Filó Lajos, pesti tanár 674, másodikká Czira Kovád Lajos 627 szavazattal választatlak meg. Az összes szavazók száma 674 volt. PEST, február 4. Tegnap dél előtti 10 órakor a katonai uj épületben egy fényes ünnepély tartatott. Ez alkalommal szenteltetett fel ugyanis ,,az ágostai és helvét hitvallásu evangyélmi tábori templom-" Az ünnepély valódi katonai fénynyel ment végbe. Több különféle ezredbeli század volt az uj épület hosszú folyosóin kiállítva egész a templom ajtajáig. A templom, az uj épület balszárnyában a célnak megfelelő nagyságú, egyszerűen, de Ízletesen van berendezve. Az imaház hátsó végében áll a kisded oltár négy magas gyertyatartóval, előtte az Ur asztala, mely fölött a padozatról egy diszes csillár függ. A szónoki szék és ülőpadok s ezek mögött a kisded, de szép hangú orgona mind igen célszerűen vannak elhelyezve. — Az ünnepélyen jelen volt herceg Lichtenstein föhadi parancsnok a tábornoki karral, s számos mindkét nembeli hallgató a pol—