Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-02-10 / 6. szám
E végett a protestánsokat védő honi törvények értelmezése és az azok számára kibocsátott kir. Resolutiók és magyar kir. helytartótanácsi rendeletek, 1791-dik év óta annyiszor megmásittatlak, hogy a vegyes-házassági ügy azok közé tartozik, mely minden jogérzetet sért, és melyről nehéz, satyram non scribere. Nevezetes már csak az az egy nagy változás is, mely honunkban az utolsó éveken át mutatkozott. Miután 1839 óta, és főképen a magyar kir. helytartótanács azon rendelete folytán, mely Budán 1845. évben sept. 2-kán kelt,— a ,,törvénytelen Reversalisok érvényessége mindég alább szállott, az 1848-dik év óta az állam eme Reversalisok érvényesitését egészen abban hagyta és a kath. egyházat követeléseiben többé meg nem segilé. Ettől kezdve, sok kath. pap is egészen felhagyott azokkal, vagy legalább eljárása a prot. vőlegény irányában, méltányosbbá lön. Végre majdnem egészen megnyugtatva lön a magyarhoni prot. egyház e részbeni keserves aggodalmaiban, miután báró Geringer volt magyarországi kormányzó, azt irta meg hivatalosan egyik cs. Sup. Administralornak; Ofen, 1851. Z. 332. Dasz etwa vorkommenden Reversen, von Seiten der „politischen" Behörden sowie der „Gerichte", keine Folge gegeben werde, und dasz mit dem Eriasz von 20-ten Dec. 1850. Z. 23, 813., der Meinung jeder Grund benommen sei, als wolle die kais. Regirung die Giltigkeit der Reverse aufrecht erhalten." — Azonban már 1853-dik és 55-dik évi és későbbi cs. kir. helytartói rendeletek, az azelőtt adott, söt erkölcsileg kicsikart Reversalisokat is érvényesitik, és a vegyes-házasságban élők békéjét és szülői jogaikat megtámadják. Mit a cs. kir. helytartótanács által igy megkísértettek, azt a concordatum aztán ugy megalapítás hogy vegyes-házassági bajaink és sérelmeink újonnan egész botránynyá lettek. Az alig helyreállott béke megszakadt, és a régi utálatos harc, a kath. és prot. magyarhoni egyházak közt, egész élénkségben ismét elöidéztetett, annyira, hogy még Erdélyre is kiterjesztetett, hol a vegyes-házastársi jogok méltányos törvény által szigorúan szabályoztatva, század óta a béke és szeretet szent szelleme a családokat boldogitá. Ezen egyesség és béke, mely mind a két egyháznak egyaránt díszére volt, már most jaj- és Yeszélykiáltásokká változott át, és a régi jog és igazság utáni epedezés mutatkoznak a vegyes-házassági családok szentélyében. Azért is már nem hallgatás, sem nem halogatás, hanem inkább a nyilt szólás szent kötelessége áll be mindnyájunkra nézve, kik a közös honnak polgári levén, a közös jognak és boldogságnak, söt akármelyik egyháznak is — igaz baráti, védői, támogatói kívánunk lenni. — Mert hiúban : ,,Nem használnak a hamissággal gyűjtött kincsek." Példab. 10, 2. Méltán kérdezzük azért először is azt: „Mit s mennyit kiván joggal a magyarhoni prot. egyház a kath. egyház irányában a vegyes-házasságok ügyében ? A felelet rövid és egyszerű. Azt és annyit, a mit és a mennyit maga a rom. kath. egyház is követelhet. — Erre feljogosít minket az evangyéliom, L a természeti jog és a békekötésekre alapitolt 1848-diki honi törvény, mely tökéletes viszonyosságot és jogegyenlőséget biztosit a törvényesen bevett vallásfelekezetek között. E jogegyenlőség nélkül, az egész törvény nem volna egyéb ámításnál. Dogmáról itt szó nem lehet; mert házasodni vagy nem házasodni, a menyország elnyerése ügyében közönyös dolog; különben vagy magok a papok, vagy épen az emberi nemzet nagyban, roszul járnak. A házasság valami földi, a természet törvényeinek megfelelő isteni rendelés; melynek társadalmi s erkölcsi jeles céljait, a vallás csak inegszentesitheti és elősegítheti. Az apostolok korában, szintén vegyes-házasságokra találunk, és pedig keresztyének és zsidók és isinét keresztyének és pogányok között és mégis ezen „roppant hitbeli különbség dacára," Pál apostol arra inti a híveket, hogy hites társaiktól el ne álljanak — a liazassági szövetséget és annak szent kötelességeit azért ne tagadják meg! „Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Ur hagyja, hogy: az asszonyi állat az ö férjét el ne hagyja. A férfiú is az ö feleségét el ne bocsássa. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Ur: Ha valamely atyafiunak .hitetlen felesége vagyon, mely ö véle együtt akar lakni,' azt el ne bocsássa. És a mely asszonyi állatnak hitetlen férje vagyon, és az vele akar lakni, el ne hagyja az asszonyi állat azt: ,Mert a hitetlen férfiú' megszenteltetett az ö feleségében, és a hitetlen asszonyi állat, megszenteltelett az ö férjében; mert ha különben volna, a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, de azok szentek" stb. „A körülmetélkedés ,semmi': a körülmetélkedetlenség is ,semmi'; ,hanem az Isten parancsolatinak megtartatások kívántatik." Korinth. 1 lev. 7. r. 10—19. A szentírásnak eme szavai eldöntők ; a mennyire a vegyes-házaságokat dogmatikus szempontból megtámadják. A gyöngéd lelkiismeretet megnyugtathatják mind Rómában, mind Genfben, mind Wittenbergában, és irányul szolgálhatnak a hon ,törvénytalkató' atyáinak, hogy a vegyesházasságok ügyében az egyik lelkiismeret kíméléséből más lelkiismeretében sebet ne ejtsenek. Igaz, hogy itt még sokat mondhatnánk a róm. kath. egyházat és az ahhoz való törvényes viszonyainkat illetőleg : de cikkünknek jelen feladata nem levén más, hanem törvényes egyenlőségre és közbékére igyekező, sok fájdalmas tapasztalásainkat elnyomjuk; söt eltemetjük, s a második kérdéshez fordulunk: t. i. „mit és mennyit vár a. prot. egyház a vegyes-házasságok ügyében az államtól Itt is válaszunk rövid és kimerítő. Többet, sokkal többet, mint eddig adott; s mindenesetre azt és annyit, a mennyit az 1847—48-diki országgyűlési szentesitett törvény ígért: mert itt polgári és szülői jogokról van szó, és a családi boldogságról, melyek fölött őrködni, és melyeket akárminemü megtámadtatás ellen biztositni legszentebb feladata a polgári törvényhozásnak. Egyik tudós és hires pesti ügyvédünk a protestánsok számára készített, s második József császárnak átnyújtó t