Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-08 / 49. szám

sorú ezüstgomb, aranyozott egy kis üstlánc tizenöt szem vagyon benne. Item egy gyűrűs iskatula, melyben tizenhat gyürü vagyon, mindenik arany: kettei saphir, harmadik gamavol, negyedik gyürü, kiben két hegyes gyémánt és egy lapos rubint vagyon, ötödik kiben két smaragd és egy rubin vagyon, hatodik abban homályos saphir van, hetedik kiben két rubin és egy gyémánt van, nyolcadik, kiben hegyes gyémánt van, kilencedikben türkis vagyon, tizedik kiben csak rubint és gyémánt van, tizenegyedik kiben crisolith vagyon, tizenkettedik gyürü békakö van benne: tizenharmadik és tizennegyedik mindenikben sárga kö vagyon, tizenötödik és tizenhatodik gyűrűk szegletes gránát van mind a kettőben, item egy iskatulában egy ezüst gömbölyű korda, más lapos üst korda, egy lánc ez két darabba, két darab majcra való üst, egy ezüst villa, kinek az közepi kristály, item egy kis láda kivül üveggel borított, egy ezüst hancsár fejér csont az nyele aranyozott zománcos két türkis és három üveg vagyon belefoglalva : egy régi módra való inajc öt üst boglárral aranyozott lánc nélkül; más régi módra csinált majc kilenc boglárral, vörös bársony az alja; egy gyönge majc tizenöt aranyozott boglárral, fekete bársony az alja ; egy darab fekete bársony, tizenegy boglárral; egy kis ludmony evő üe* Kalán. Tizenöt ezüst kalán, két üst pohár eerbc

n

járó, az kisebbiknek aranyozott az pártázatja; egy régi módra csinált aranyozott üst kupa födelestül ; egy kelyhmódra csinált ezüst aranyozott pohár födelestül, egy üst aranyozott pohár födél; egy kis üst kanna, egy előkötőre való virágos hím, egy szakadozott fátyol; egy öreg vasas szekrényben az minemű marhák vannak, egy kis láda level, tizenegy táska level, hét savós abrosz, három vékony vászonlepedö, nj; két himes vánkoshéj, egy varratlan vászonabrosz, hat savós kezkenö, egy vörös atlasz aranyvirágu paplan, egy fekete bársonyszoknya vont aranynyal prémezett: egy szederjes öreg virágú kamuka suba, nyesttel béllett és vont aranynyal prémezett: egy vörös skarlát mente zöld bagaziával béllett, egy feszes gránát mente, egy bokor géintoll tokostul, egy üst boncsiok, egy üstös szablya, egy üstös hegyes tör, tót országi vas; egy üstös szekerce, egy üst gomb, egy iskátulában." A „Klempai ájtatos alapítványok" után talán eddig ismeretlen magyar költész van napfényre hozva nyéki Weöreös Mátyásban, kinek öt „Boldogságos szüzhezi énekei" vannak itt adva „Flores RP. F. Lodoici Granatensis 1588." cimü könyv végéről. Magáról a szerzőről azt olvassuk, hogy Parochus de Göcs et cruciger Soproniensis (1626) ; Hungarus majoris Cancell. Hung. Locarius (1602.), Cruciger Sopron, et Canonicus Jaurin. (1617.), Vicarius Jaurinensis et Praeposilus S. Salvatoris de Pápocz címekkel fordul elö. Figyelemébresztésül ide irom a közlő, Rómer, szavait: „Vájjon a fennidézett versek Írójában nem tisztelhetünk-e egy uj, eddig ismeretlen egyházi költőt, határozzák a magyar irodalom története búvárai/' „Őskori levelek" cim alatt rovat van nyitva, melyben királyok, fejedelmek, érsekek, nádorok, püspökök, nagyok, nemesek és tábornokok leveleit fogják közrebocsátani. Eddig már is 23 levél van közzétéve II. Ferdinánd-, gr. Nádasdy Pál-, Rákóczy Zsigmond-, Pázmán Péter-, Széchenyi György kalocsai érsek-, győri káptalan-, I. Lipót királytól részint latinul, részint magyarul. Bennünket protestánsokat közelebbről is érdekel Széchenyi Györgynek 14. sz. a. közlött levele, melyben nagy örömmel irja meg Csepelényi Ferenc györmegyei alispánnak ujságképen a protestáns, különösen a sopronyi, sz. györgyi, modori, bazini templomok elfoglalását. Ugyanannak 16. sz. a. közlött levele tanúja annak, hogy őseink már 1675-ben kívánták szabályozni a Dunát. „Keszö 1592-ben/' Ezen ma már elpusztult várról itt úrbéri adatok vannak közölve, melyek közt érdekes péld., hogy Kun Márton egy telkes jobbágynak 8 ökre volt és három lova. A hol ennyi marhát tarthatott egy telkes jobbágy, ott nem lehetett rosz dolga az alattvalónak. Szintén 1592-ből úrbéri adatokat kapunk „GyŐr-Sziget"-röI is. Ráth okmányokból összeállítva a „mosonyi alispánöku

-at, kik a XIII. században nagy szerepet játszottak hazánk történetében, I. Károly után pedig annyira letűnnek, hogy egy kétesen kivül a XVIII. századig egyetlen egyre sem bukkanunk, szintén okmányok alapján közleni kezdi a „posonmegyei regestákat az árpádházi királyok korából." „Időjárási följegyzések a XVII. századból" közölve Véghelyi Dezsőtől, 1614-ben Írástudók közt is divatoztál tanúsítja azon véleménynek, hogy minő Lucza napjától karácsonyig az idöjárat, olyan lesz az egyes napoknak sorszám szerint megfelelő hónapokban az egész év alatt is. 4 felöl is értesít e közlemény rövid előszava, hogy e följegyzések a magyar nemzeti muzeum kézirattárában 170 ef. fol. Hung. jegy alatt II. András arany bullája XVII. századbeli magyar fordításának véglapján találtatnak. Rómer az emberi ész szomorú eltévelyedésének, a „boszorkányperekének hazánkban mutatja fel több perokmánynyal nyomait s köztök van Komárom városa jegyzőkönyvéből egy 1589-ki s ez eddig a legrégiebb, melyet e tárgyra vonatkozólag felmutathatunk. „A magyar királyok hadjáratai és utazásai" Ráthlól, lenyomata a t. szerzőnek ugyanazon cim alatt legközelebb megjelent s e lap 47-dik számában bemutatott munkája kezdetének. A régészeti osztályba sorozom a következő cikkeket, melyek Véghelyi Dezsőnek kivitelével, Rómernek, mert mind az ő tollából folyt, fennen hirdetik e szakban jártasságát: ,,A német-jáhondorfi szentségmutató" kőnyomattal. E szentségmutató maga nemében a győri egyházi területen valamint legnagyobb, ugy régiségére nézve talán legidősb kincs ; filigranmü s több szakíró habozás nélküli bevallása szerint a filigranmü hazánkban különösen nagy tökélyre emelkedett és nálunk sokkal tovább is divott, mint egyebütt. Weiss Károly a „Mittheilungen der k. k. Central-Commission stb." 1861. II. füzetében 46. 1. szintén vallja, hogy ezen pompás művészetet és pedig a kiállításban többnyire és főleg csak magyarhoni egyházi kincseken találta. „Bánfalvi Barius Péter temetési zászlója," magyar nemzeti muzeumnak kincsei közt, Véghelyi Dezső által is-