Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

Sámuel szilsárkányi lelkész oct. 16-án életének 65. évében meghalt, egekbe költözött. Az úrban boldogult jeles férfiú egy volt azok közül, kik a mult idők mély alapos tudományosságát áthozva a jelenbe, értéküket sohasem vesztik el, söt hasonlítanak azon drága nemes kövekhez, melyeknek becsét a mult évtizedek csak magasabbra emelik. Mint ifjú, hév kebellel lépett a költészet terére, mely időben a korszak lelkesei az űttörő kezdeményezés nehéz harcát vívták, — részint lapokban megjelent, részint kéziratban hátrahagyott munkái költőészrol s classicai miveltségről tesznek bizonyságot. Benső baráti viszonyban állt e század első negyedében élt irodalmi nevezetességekkel, kiktől számtalan s irodalmilag is érdekes leveleket hagyott hátra. Tudományos dolgozatai, melyek a mult évtizedben megjelent „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" olvasói előtt nem ismeretlenek, — emelkedett lélek, alapos ismeret, szabadelvüség bizonyságai. Mint lelkész harminc éven túl közkedvességben működött szilsárkányi gyülekezetében, hol példás apostoli élete, jeles egyházi beszédei által soká fenálló emléket emelt magának hallgatói nemes szivében. Mint esperes alig ült két évig ez egyházmegye kormányán, mely egész időt majdnem folytonos betegség közt töltvén át, elgyengülése megtörte tevékeny lelke szárnyait. A megboldogult ravatala fölött, mint utólagosan értesülve vagyok, gyászbeszédet nt. Ka rsay Sándor györmegyei esperes úr tartott, s mint a közvélemény nyilatkozik , méltót nevéhez, melyet mi mint egyik elsőrendű csillagot tekintünk egyházkerületünk egéH; a jeles szónok ezáltal is tovább fűzte s gazdagította hírének koszorúját egy drágakövei. A gyászos koporsó mellett két szerető fia könnye hullt a veszteség nehéz fájdalmában, s leveretve állt a megboldogult életben levő atyja, a kilencven éven túl álló aggastyán, ki jeles fiának koporsója fölött igazán elmondhatá: „bár én haltam volna meg te helyetted. E sorok írójának s több lelkésztársainak fájdalmát a veszteségen kivül még neveli azon körülmény, hogy a későn érkezett haláljelentés miatt a végtiszteleten meg nem jelenhettünk, mig más esperességbeli lelkésztestvéreink résztvevő megjelenésükkel emelték a gyászünnep nagyságát, mi nem róvhattuk le fájdalom-adónkat. Mit adhatunk mi azon előharcosoknak, kik előttünk a közügyéi t, Isten országa terjesztésében fáradoztanak, mit adhatunk elesett jeleseink sirja fölé ? Hálán, elismerésen kivül semmit! Oh engedd meg dicsőült szellem, hadd tegyek itt sírodra egy kegyeletkoszorút a fájó emlékezet cypruslombjaiból, hadd állítsam sirod fölé legszebb oszlopul ez egyházmegye áldását. Nagy-Geresd, nov. 12-én 1861. Trsztyenszky Gyula. Egy nemes lelkű férfiú, tisztelendő s tudós Kiss József, volt n.-igmándi evang. reform, lelkész ur elhunytát óhajtóm a protestáns közönséggel tudatni, ki is folyó hó 18-án tétetett örök nyugalomra. — A boldogultban méltán könyezŐ özvegye, a szerető férjet: gyermekei a gondos édes atyát, a gyülekezet apostoli buzgóságu lelkipásztorát , a nagytiszteletü tatai egyházmegye egyik egyházi tanácsbiráját, s jelenleg épen egyházmegyei számvevőségre aránylagos szavazattöbbség nyerése folytán — újraválasztás végett kijelölt egyik jeles tisztitársát siratja. 0 minden szent és nemes ügynek fáradhatatlan bajnoka, kitűnő tudományu s mivelt lelkű férfiú volt. Lelkészi jeles készültségének tanúbizonysága az általa 1857-ben közrebocsátott „Egyházi b e s z é d e k", mik eléggé mutatják széplelkü egyházatyát. Szónokok voltak az elhunyt koporsója felett: a háznál nt. Horvát Sámuel mocsai, a templomban nt. Décsi Bálint ácsi, a sirnál t. Pali Lajos kocsi segédlelkész urak. — Nekem nincs elég erőm bírálni, de ugy hiszem, a közvéleményt tolmácsolom akkor, midőn nyilvánítom, hogy mindenik igen jeles volt, s igen sok nemes szivü barátnak szemeibe csalt könnyeket. Hogy mennyire szeretett és tisztelt egyéniség volt az elköltözött, azt fényesen bizonyítja azon nagyszerű és népes temetés, mi a boldogult végtisztelete megadása végett gyűlt össze. Sietett mindenki leróvni hűlt hamvai iránt a tiszteletet. — Számos világi és egyházi urak és elöljárókon kívül itt voltak főt. Nagy Mihály superintendens ur, tek. Sárközy József, a tatai egyházmegye segédgondnoka, és nt. László József esperes urak, kik mindannyian szent fájdalomtól ihletett kebellel álltak a koporsó körül. Kocs, november 20-án 1861. Rózsa István, népisk.-tanitó. Sárosy Gyula arcképe megrendelhető Vahot Imrénél 1 írtjával. A jövedelem egy része a költő síremlékére fordittatik. ADAKOZÁS. T. Jánossy K. űr, kit a t. c. közönség a vallásos népkönyvek kiadására tett szép alapítványa után ismer, mi meg olyannak tudjuk, ki mindenütt ott van, hol hazai vagy vallási ügyért áldozni kell, e napokban következő sorokkal köszönt be szerkesztőségünknél: Szerkesztő úr ! A mellékelt két darab husz frankos aranyat azon kéréssel küldöm, méltóztassék azt tiszt. Czelder Márton űrhöz eljuttatni, oly célból hogy abból szászkúti lelkész t. Márk Mózes urnák adassék tiz frank, tiz frank fordittassék a pitesti és ploesti egyházak részére az építésre, husz frank pedig tiszt. Czelder Márton urnák úti költségeire. Bajjon, nov. 20-án 1861. Jánossy Károly. T. Busbak M. ur Losoncról beküldött : A tályai kárvallottak részére 2 frt 25 kr. A n.dorogi kárvallottak számára 2 frt 25 kr. Szer k. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Balla$i Mór. Pest, 1861. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem-ntca 2. sz.) Lapunk ez alkalommal tőlünk nem függő akadályok miatt késett el. Szerk.