Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

71300 font; egyházi missió-egylet 141082; Wesley-féle missio 140005 ; baptista-missio 27031; közönséges baptista-missio 3565 ; evangeliom-terjesztő egylet: 116,431; morva testvérek londoni missio-egylete 5100; presbyteriánusok missioja 2822 ; methodistáké 4450 ; uj methodista missio 6435 ; első methodista missio 5786 ; törökországi missioi segélyegylete 3711; indiai házi nevelésre 2638 ; külföldi segélyegylet 3056; evangéliomi egylet a kontinensre 1220; egyházak s iskolák számára a gyarmatokban 28672 ; más, azon célra 6179; baptistáké a hegyvidékre (Skóthon) 1063; zsidók terítésére 33240; másik, e célra'-5363 font. (Összesen 609,149 font strl. IV. Belmissioi célokra. Londoni City-missio 34839 font; segédlelkészek alkalmazására népes helyeken 21866 ; hasonló célra 41036; congregationalisták belmissiója 5641 ; baptistáké 3829; irhoni belmissio katholikusok közt 27,674; evangelicusoké ugyanott 2009; baptistáké ugyanott 2130; presbyteriánusok belmissiója 835 ; bibliaolvasó társaság 10352; szabadságalatti missio 325 ; mezővárosi missio 9477; katonabarátok missioja 8334; matrózbarátoké 460; tengerészeké 3477; evangelicus szövetség (Alliance) 1604 ; reform.-egylet 4478 ; társadalmi prot. egylet 773; vasárnapi egylet 1255; keresztyén ifjak egylete 3374; hasonló 319 ; vasárnapi iskola-egylet: 1183 font. (Összesen 183,270 font strl) V. Londoni szegény-iskolákra 32331 font; ismét: 4956; ismét 236; javító- s menedék-ház 2986; (Össz. 40509 font.) VI. Építkezési egyletek: köz-egyházépitési egylet 22210 font; londoni-kerületi egyházépitö egylet 10786; kongregationalisták londoni kápolna-egylete 6428 ; hasonló az ország más részeiben 5249; baptistáké 2003 font. (Össz. 46676 font.) Mindezek összes kiadása egy évre volt tehát: 1,202,514 font strl., azaz mintegy 42 millió pengő frt, mely összegnek épen fele megy külmissiora, nem is nézve a szintén e célra is működő bibliatársaságokat. Önként értetik, hogy az egyház rendes kiadásai fedezése ezenkívül van; ez az önkénytes, azonfeliili adakozás!! Egyik évben, mint a másikban! Mind az egyes szakokban, mind átalában magam tévén meg az összeadást, ha netalán abba tollhiba csűszott, bocsánat érte. Tizenkét millió forintos számadásokhoz a mi egyházi életünkben nem vagyunk szokva. E szédítő magas összeggel szemben nem azt kell kérdeznünk, áldozunk-e mi ennyit magunk s embertársaink lelki üdvéért s emberbaráti és specifice egyházi célokra ? Mert csak maga e kérdés is nevetséges mérkőzés volna a gazdag Angliával s szánandóan emlékeztetne Phaedrus első k. 24. meséjére : inops potentem quum vult imitari, perit. De azt igenis szabad s kell kérdeznünk: szegénységünkhöz képest hozunk-e aránylagos áldozatot? És nem másokért, nem külmissioért (a moldva-oláhországit nem tekintem külmissionak), hanem önmagunkért, belszükségeinkre ? Vajha e kérdésre a közeljövő már igenlő feleletet adhatna ! Szász Károly, MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXI. Haladj élet, haladj, a hab a habot kergeti, a mi napjaink egymást; nem tudom meddig tart ez igy, de tudom hogy egykor vége lesz s bár szenvedtünk, bár hányattunk ha Istennek éltünk, egykor hozzájutunk. — Óh szent gondolata lelkemnek, te vagy reggeli, te vagy estveli imádságom zárköve, te biztatsz, te erősítesz. Repülj azért lélek, szállj az égiek felé. A föld port szórna reád; fürödj égi világosság s szent hited sugaraiban ; meglásd, mentül tovább küzdőd magad, annál tisztább s boldogabb leszesz. Kábaság? ezt hallod a föld örömeibe merültektől. Jó szegénynek mondanak lángolásidért? semmi, semmi. — Teáz evangyéliom s hitterjésztés zászlaja alá esküdtél, — el kell előtted mosódni minden világi érdeknek; a szív ugy édesget olykor a földi kedvességekhez, vigyázz, hogy meg ne ejtsen, az ég az ég, előttem ég ; intenek felém fényes karok, érzem hogy odavaló vagyok ! Az élet és viszontagságainak nyugodt kiállása oly nehéz, de túlszárnyalásoknál nem lehet semmi és boldogitóbb. Én próbálom napról napra ; haladok valamit, oh a cél oly messze, kínosan messze van! Futok, szinte lelkem izzad belé; fáradok sokszor csaknem szívszakadás s a testi szolgálat felmondásáig, elérem-e a mi előttem fénylik ? nem tudom, ez Istennél van. Én remélek s hiszek; hitemet oly sok vihar próbálgatta már, de meg nem törhette, Isten tartja össze. Hála neked Isten ! Te nagyon jó vagy irántam; én érzem, hogy sorsommal kibékiilöbb s talán napról napra jobb keresztyén vagyok, s még talán jobb leszek. Mily nagynak látják magukat az emberek, pedig mi kicsinyek, nagyon könnyük vagyunk ; csak az igazság s a mennyeiekérti küzdelem lángolásában s a szeretet és szabadság isteni müveiben lehetünk valamik. — De szálljunk lejebb ezen magas körből, hogy meg ne unjanak felröl-felröl lejebb a tapasztalat dolgaihoz ; — hadd nyugodjék a lélek vagym énjén égi utján titkos sóhajával az ihletésnek ! Az én működésem nyilvánosan bevallott vallási és nemzeti érdekű. Bár mindenkép elhagyatva valék és semmi segédeszközzel nem birtam : mogis be kellett járnom egész Moldvát, hogy tájékozhassam magamat. Most kell azért valamit mondanom a moldvai úgynevezett csángó magyarokról. Ezek valóban a magyar földről szakadtak egyrészben Husz megégetése után, kinek vallását követték; egy része pedig Árpád ideje olta lakja e földet, s nem jövevény, hanem szabad polgár Moldovában. Az^elsőt az ő mondáikon kivül, melyben e nép gazdagnak lenni látszik, az is erősíti, hogy még máig is megvan husz nevü helységük; hogy pedig a második ősi szabadsággal birt, bizonyítja az, hogy még máig is faluik nincsenek elegyítve más nemzetiségű lakókkal s a földesúri hatalom közéjök semmikép nem férközheték. Erős magyarok, nemzetiségöket féltők s némi