Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-12-01 / 48. szám
hogy szomjúhozom, adjatok, innom; vagy a mi legszomorúbb, pedig sokak részéről legvalóbb volna: nem is szomjúhozom. Ezeket arra a szóra mondám, hogy lapod magyar egyházi néplap. De ne felejtsük, hogy az keresztyén s protestáns ; mert e kettős minőség ismét kettős kötelességet szab elébe. Legyen protestáns, képviselje a protestáns egyház érdekeit, szenvedéseit, sebeit, szükségeit, hivatását, jövőjét, múltját! de legyei keresztyén s ne feledje, hogy a keresztyénnek sokat, a mi háta mögött van, sokat a mi fáj, sokat a mi igaztalan is, felednie kell. Emlékezzék meg hogy protestáns, de ne felejtse hogy keresztyén : Lépjen itt is az ur nyomdokaiba! O kiűzte a galambárusokat a templomból, az ördögöket az emberekből, megátkozta a iigefát és a hitetlen városokat ; de felemelte a bűnös asszonyt, visszadugatta hüvelyébe a Péter szablyáját s könyörgött üldöző ellenségeiért ! . . . Im, igy fogom fel, igy fogtam fel elejétől fogva a „Házi Kincstár4 ' célját, hivatását. Félek, a végződő évi folyamra visszatekintve, hogy felfogásom némelyekben hibás. Ez nem volna baj. De jobban félek, hogy ha felfogásom helyes, a „Házi Kincstár4 4 némelyekben annak nem egészen felelt meg. Nevezetesen inkább volt általánosan emberi, mint különösen a mi szükségeinkhez alkalmazott. Sok volt benne az erkölcsi prédikáció, sok volt benne a költői példázatféle — mind szép s jó, ha van reá elég tér, — de kevés volt benne olyas, a mi állásunkról, beléletünkről felvilágositotta volna olvasóit, népünket. Más oldalról, protestáns volt, a multat, szenvedéseivel, küzdelmeivel, — sokszor érdekesen, szépen, szerencsésen ecsetelte; — de e ponton, e kényes, sikamlós ponton, félek, tán kevésbbé volt keresztyéni, türelmes, megbocsátni, feledni kész, mint én óhajtanám! Pedig, bár magunkért egyfelől jó sokszor s mélyen emlékeznünk, — de másfelől tudnunk kell, hogy ártatlanul s igazunkban is idézhetünk elő botránkozást, csinálhatunk rosz vért, szaporithatjuk ellenségeink számát; s látjuk, hogy bizonyos táborban öröm (t. i. káröröm) — ujjongás kél, valahányszor szemünkre lobbanthatni vélik, hogy nem valánk elég eszélyesek, urunk szava, midőn a galambszelidség mellé teszi a kigyói eszélyt, nem ok nélkül mondatott általa. Erről elég. Az előbbire nézve szabad legyen ajánlanom: adj minél több gyakorlati, közvetlen arra célzó s sikeresen munkáló cikket, hogy egyházunk tagjai, népünk, olvasóid, népszerű magyarázásokban, de tüzetesen ismerkedjenek meg a magyar protestáns egyház jogaival, szerkezetével, függő kérdéseivel, jövője sürgős igényeivel; szintúgy az iskolák, különösen a népiskolák életével, hiányaival, szükségeivel. Szabad legyen azon tárgygazdagságból, mi itt kinálkozik, figyelembe csak néhányt ajánlanom; megannyi érdekes és tanúságos cikkek anyaga: a protestáns egyház közjogi állása, a protestáns egyház beiszerkezete, a presbyteriumtól fel a zsinatig; a protestáns egyház sérelmei; a protestáns egyház mit kívánhat még jogosan a méltányos törvényhozástól ; egyházunk anyagi állása; közpénztár vagy domestika. — A népiskolai szervezet; felsőbb iskoláink helyzete; községi, egyházi, népiskolai népkönyvtárak felállítása; iskola-tanítói s lelkészi értekezletek ; egyetemes tanügyi bizottmány. — A házassági törvények s szabályzatok ; viszongó házasok ügye; erkölcstelenek; egyházi fegyelem; isteni tisztelet, stb. stb. stb. Természetesen mindez, más szükséghez képest más modorban, mint a Protest. Egyh. és Isk. Lapban. Ismétlem, a „Házi Kincstár" sok jeles, sok élvezhető dolgozatot közlött, de kevés gyakorlatit e tekintetben; s én bizvást mondhatom, hogy népünk a prédikátiot jobban szereti papjától vasárnap hallani, mint a lapból olvasni, példázatokat pedig legjobbakat a szent könyvben talál; költői művek közűl is a gyakorlati irányúak s igen megválogatva, legjobbak; szabad legyen legközelebbről a „Falusi játék"4 cimű jeles kis beszélyt Baksaitól kiemelnem; az ilyent szívesen olvassa mindenki; és ha eredetiben kevés a készlet, ilyenekben különösen az angol irodalom igen gazdag. Hallom, mondod: jó, mind jó ; de erő kell , rá! egy, söt három ember is, kik a mellett tudományukkal, hivatalukkal el vannak foglalva, mindent nem tehet; arra pedig, hogy — mint mulhatlan volna, jó munkálatokat illendően díjazni lehessen — ennyi meg ennyi előfizető kellene.