Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

hogy szomjúhozom, adjatok, innom; vagy a mi legszomorúbb, pedig sokak részéről legvalóbb volna: nem is szomjúhozom. Ezeket arra a szóra mondám, hogy lapod magyar egyházi néplap. De ne felejtsük, hogy az keresztyén s protestáns ; mert e kettős minő­ség ismét kettős kötelességet szab elébe. Legyen protestáns, képviselje a protestáns egyház érde­keit, szenvedéseit, sebeit, szükségeit, hivatását, jövőjét, múltját! de legyei keresztyén s ne fe­ledje, hogy a keresztyénnek sokat, a mi háta mö­gött van, sokat a mi fáj, sokat a mi igaztalan is, felednie kell. Emlékezzék meg hogy protestáns, de ne felejtse hogy keresztyén : Lépjen itt is az ur nyomdokaiba! O kiűzte a galambárusokat a templomból, az ördögöket az emberekből, meg­átkozta a iigefát és a hitetlen városokat ; de fele­melte a bűnös asszonyt, visszadugatta hüvelyébe a Péter szablyáját s könyörgött üldöző ellensé­geiért ! . . . Im, igy fogom fel, igy fogtam fel elejétől fogva a „Házi Kincstár4 ' célját, hivatását. Félek, a végződő évi folyamra visszatekintve, hogy fel­fogásom némelyekben hibás. Ez nem volna baj. De jobban félek, hogy ha felfogásom helyes, a „Házi Kincstár4 4 némelyekben annak nem egé­szen felelt meg. Nevezetesen inkább volt általánosan emberi, mint különösen a mi szükségeinkhez alkalmazott. Sok volt benne az erkölcsi prédikáció, sok volt benne a költői példázatféle — mind szép s jó, ha van reá elég tér, — de kevés volt benne olyas, a mi állásunkról, beléletünkről felvilágositotta volna olvasóit, népünket. Más oldalról, protestáns volt, a multat, szenvedéseivel, küzdelmeivel, — sok­szor érdekesen, szépen, szerencsésen ecsetelte; — de e ponton, e kényes, sikamlós ponton, félek, tán kevésbbé volt keresztyéni, türelmes, megbocsátni, feledni kész, mint én óhajtanám! Pedig, bár ma­gunkért egyfelől jó sokszor s mélyen emlékez­nünk, — de másfelől tudnunk kell, hogy ártatla­nul s igazunkban is idézhetünk elő botránkozást, csinálhatunk rosz vért, szaporithatjuk ellensé­geink számát; s látjuk, hogy bizonyos táborban öröm (t. i. káröröm) — ujjongás kél, valahány­szor szemünkre lobbanthatni vélik, hogy nem valánk elég eszélyesek, urunk szava, midőn a ga­lambszelidség mellé teszi a kigyói eszélyt, nem ok nélkül mondatott általa. Erről elég. Az előbbire nézve szabad legyen ajánlanom: adj minél több gyakorlati, közvetlen arra célzó s sikeresen munkáló cikket, hogy egy­házunk tagjai, népünk, olvasóid, népszerű magya­rázásokban, de tüzetesen ismerkedjenek meg a magyar protestáns egyház jogaival, szerkezeté­vel, függő kérdéseivel, jövője sürgős igényeivel; szintúgy az iskolák, különösen a népiskolák éle­tével, hiányaival, szükségeivel. Szabad legyen azon tárgygazdagságból, mi itt kinálkozik, figye­lembe csak néhányt ajánlanom; megannyi érde­kes és tanúságos cikkek anyaga: a protestáns egyház közjogi állása, a protestáns egyház bei­szerkezete, a presbyteriumtól fel a zsinatig; a protestáns egyház sérelmei; a protestáns egyház mit kívánhat még jogosan a méltányos törvény­hozástól ; egyházunk anyagi állása; közpénztár vagy domestika. — A népiskolai szervezet; fel­sőbb iskoláink helyzete; községi, egyházi, népis­kolai népkönyvtárak felállítása; iskola-tanítói s lelkészi értekezletek ; egyetemes tanügyi bizott­mány. — A házassági törvények s szabályza­tok ; viszongó házasok ügye; erkölcstelenek; egyházi fegyelem; isteni tisztelet, stb. stb. stb. Természetesen mindez, más szükséghez képest más modorban, mint a Protest. Egyh. és Isk. Lapban. Ismétlem, a „Házi Kincstár" sok jeles, sok élvezhető dolgozatot közlött, de kevés gyakorlatit e tekintetben; s én bizvást mondhatom, hogy népünk a prédikátiot jobban szereti papjától va­sárnap hallani, mint a lapból olvasni, példázato­kat pedig legjobbakat a szent könyvben talál; költői művek közűl is a gyakorlati irányúak s igen megválogatva, legjobbak; szabad legyen legkö­zelebbről a „Falusi játék"4 cimű jeles kis beszélyt Baksaitól kiemelnem; az ilyent szívesen olvassa mindenki; és ha eredetiben kevés a készlet, ilyenekben különösen az angol irodalom igen gazdag. Hallom, mondod: jó, mind jó ; de erő kell , rá! egy, söt három ember is, kik a mellett tudo­mányukkal, hivatalukkal el vannak foglalva, min­dent nem tehet; arra pedig, hogy — mint mul­hatlan volna, jó munkálatokat illendően díjazni lehessen — ennyi meg ennyi előfizető kellene.

Next

/
Thumbnails
Contents