Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-17 / 46. szám

függ, — jelentékeny mozgalom fejlődik ki az angol egyház köréhen. még pedig annál jelentékenyebb, mivel nem csupán csak a vallási elemek forrongását tünteti szem elé, hanem a sociális viszonyok megitélhetésére nézve is nem kis mértékben szolgál vezérfonál gyanánt. A mozgalom már eredeténél fogva kettős jellemmel bir, a mennyiben a tudományos törekvések e téren korunk általános haladásának egyik főirányára vezethetők vissza, mig a nagy tömeg soraiban tapasztalható hullámzás kétségkívül az angol egyház szervezetével járó hiányoknak rovandó föl. Mig a német philosophia Schleiermacher, Fichte, Hegel homályos tanaival vesződött, nem igen lehete attól tartani, hogy majd az ábrándozással határos elvont elméletek a gyakorlati életben is zavart idéznek elö; de mióta Vogt, Moleschott, Virchow s ehez hasonló irók léptek előtérbe, az, mi előbb puszta árnyéknak látszott, anyagi léteget nyert, s hatását napról napra tágasb körökben érezhetni. Darwin munkája a fajok eredetéről — The Őriéin of Species — kimondhatlan hatást gyakorlott már eddi^is az olvasó-közönség legkülönbözőbb fölfogásu osztályaiban, — jövőre pedig a controversialis irodalomnak egyik hatalmas ágát fogja létre segíteni. Ha az eszmék eredetisége s a gondolatok merész röpte, — melyekben e miinek nem minden egyes lapja, de tán minden egyes sora oly gazdag — mindenkit meglep: az egészen végig ömlő formaszépség varászerövel ragadja magához a kebelt, s mintegy kábító illattal andalítja szendergésbe a taglalni készülő észt. Pedig e bájos külső alatt oly tan rejtőzik, melylyel veszély nélkül csak azok ismerkedhetnek meg, a kik a positiv vallással — legyen az bármi néven nevezendő — legkevésbbé sem törődnek, meg azok, a kiknél a vallásos nevelés gyökerei sokkal mélyebben hatottak a szív mélyére, semhogy onnan azokat bármiféle uj elmélet kitéphetné. *) Az „Essays and Reviews" cimü értekezések — sem eredetiség, sem előadási szépségre nézve nem mérkőzhetnek az ^előbbi müvei, de azért épen nem tagadhatni, hogy roppant figyelmet gerjesztének. Már azon körülmény, hogy a szerzők kivétel nélkül az angol egyházi rendhez tartoznak — elég ok vala arra, hogy a sz. írás egyes helyeit a rationalismus kérlelhetlen szigorával megtámadó mü püspöki roszalással találkozzék. — Azon körülmény pedig, hogy a közönség oly móhon kapta e tulmerész olvasmányt, eléggé megfejti, miért nem elégszik meg a High-Church hivatalos intézkedéssel, s miért jelent meg néhány rövid hónap alatt annyi ellcnirat a fenidéztiink munka meggátolására. **) *) Ki közelebbről akar Darwin e jeles müvének tartalmával ismerkedni, olvassa el a „Budapesti Szemle" 1851-ik évi folyamában Jánosi Ferenc ur cikkét „Uj természetrajzi elmélet"-ről B. M. **) Jövő évben, ha Isten életünknek kedvez, bővebben megismertetjük közönségünkkel ez ügyet. B. M. Mig az irodalom és tanszék ekként támadják meg a sz. irást, mely — mint tudva van — protestáns hitfelekezeteknél alap és egyedüli kútfő (Traditio nem létében); másfelől a tulbuzgóság nem mindig szerencsés azon eszközök megválasztásában, melyekkel a tévútra sodrottakat visszetériteni, vagy az ingatagokat szilárdítani igyekszik. Ha a dissenterek köréből kellene példát idézni utalhatnánk a hires Spurgeon minapi előadására, hol hallgatóit meg akarván győzni a felöl, hogyö nem hisz semmi rokonságot az ember és a gorilla közt — az imahelyen, közel a szószékhez, a majomkirály kitömött specimenét, egyik kezében hatalmas fütykössel — állittatá föl — hogy az ismertető jelek elősorolásánál a példányképre utalhasson. De Chaillu ur személyesen jelen volt, hogy a netaláni ellenvetésekre megfeleljen. Hová jut a vallás ily védelem vagy oktatás mellett, elgondolhatja az olvasó, ha egyúttal megjegyezzük, miszerint ugyancsak Spurgeon ur nem rég csak nagy ügygyei bajjal tudta hallgatóit a felöl capacitálni, hogy bizonyos vasúti üsszeütközés nem azért történt, mivel épen vasárnap volt. s igy az utasoknak otthon kell vala megülni az ur ünnepét, — mert ha a szerencsétlenség oka csakugyan ez volna, — falytatá egész komolysággal — akkor méltán zúgolódhatnánk a gondviselés ellen, valahányszor hasonló eset hétköznap fordulna elé. Dr. Cumming, az angol egyház egyik igen tekintélyes tagja, minap Liverpoolban nagyszámú hallgatóság előtt kikelt bizonyos tudósok vakmerő iránya ellen, de buzgóságtól elragadtatva az állitá, hogy Sir R. Murchison a nagyhírű tudós és geolog vigasztaló példa az ellenkezőre, mert nemcsakhogy ellentétben nem hagyja a sz. irást a geológiával, hanem egyenesen elismeri, miszerint legnevezetesb felfödözését az austráliai aranyport illetőleg nem a tudományból, de Jób könyvének 28. fej. 6-dik verséből merité: „A föld aranyport rejt magában." — Sir Rodersik válaszát érdemes megolvasni, mert szép adatot nyújt Isten legszebb adománya , az ész csodálatos működésének megítélésére : „1844-ben, kevéssel az Uralhegyek átvizsgálására lett utazásom után, egyik barátom, Strzelecky gróf egy szép ásványgyüjtemenynyel lepett meg, melyet, mint mint mondá, keleti Austrália déli hegyláncolatán szedett össze. Ezen minták és az Uraiból hozott — aranyt rejtő — saját példányaim közt oly meglepő hasonlóságot vettem észre, hogy a geogr. társulat előtt tartott előadásom alkalmával kiemelvén azon körülményt, mihezképest uráli példányaim szintén déli láncolatból valók — csudálkozva kérdezém: hogy lehet az, hogy még eddig Austráliában aranyat nem találtak ? Gondolkodván később e tárgy fölött, meggyőződésemben mindinkább megerősödöm, ugy hogy 1846-ban nem átallám a cornwalli cinbányák heverő munkásait arra biztatni: költöznének ki Austráliába, s kisértenék meg otl az arany utáni kutatást. 1848-ban a kivándorlott munkások részéről több rendbeli küldemény érkezeti hozzám — csekély arany tartalommal, — s ekkor volt az, hogy ö Felsége gyarmati titkárával írásban tudatám, miszerint a mi addig csak the*