Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-17 / 46. szám

két elfoglalta. Ekkor nt. esperesünk rövid megnyitó beszéde után főgondnok ur szólott. Szólott, mint szoktak protestáns világi főnökeink szólani, kiknek szivök táblájára van fényes betűkkel beirva egyházunk autonomiája, hogy az egyház üdve és előhaladása mindenek felett gondjainak főtárgya, hogy teszen, mennyit buzgóság, erő és tehetség engednek tennie, hogy ha vannak irányában bizalmatlankodók: bizalom és kitartó munka által törekvend kétségüket eloszlatni, . . és a szavak oly jól estek, annyira hatoltak minden kebelre, hogy mintegy feleletül az átérzett szép kis beszédre lelkesüllen hangzott fel az „éljen"! De m. főgondnok ur nem csak meleg szavakkal szokott díszelegni: rendesen teltek követik ezeket. Igy történt, hogy a gyűlés folyama alatt a népiskolák korszerű berendezése tárgyaltatván, szóba jött az oly sok szegény tanulók száma, kik . még csak egy olcsó kézikönyvet sem képesek beszerezni. És főgondnok ur azonnal directori kézre adott tárcájából tiz uj forintot ezen hangosan síró szegénység fedezésére azon kijelentéssel, hogy szükség esetén nagyobb összegig is utánajándékoz. Szives köszönet érette egyházunk és a szegény gyermeke^ nevében ! Részletes zsinatunk másik nevezetes tárgya a d i -re c tori választás, mely minden három évben szokott megűjíttatni. Titkos szózatolással ment a választás véghez és nevezetes szótöbbséggel egyházmegyei directorrá Finta István pávai pap lön elválasztva, ki is azonnal hivatalát megkezdette. A tanitói értekezletek fonalát a nyári munkanapok megszakasztották vala: ennek újra fölvé elét és minden hónap első szerdáján az iskolatanulók összejövetelét r. zsinatunk meghatározta: értekezleti elnökül az egyházmegyei diiectort nevezvén ki. Tárgyaltattak még nagyobb kisebb r. zsinatunkra hozott tárgyak, a moldva-oláhországi missiora való segedelemgyüjtés , kérlevelek elintézése, válóperek folytatása ste. Bevégeződvén r. zsinatunk, m. főgondnok urnák ezen jószágaitól távol eső helységben is vendégszerető szíves intézkedése folytán ebédhez láttunk; mikor is a lelkes felköszöntések savát főgondnok ur kezdette meg, poharat emelvén erdélyi református anyaszentegyházunk generális curátoraiért. Ezután ntiszteletü esperesünk főgondnok úrért s igy tovább, mig a főgondnoki gazdag teríték ulán vallásos élelünk és egyházalkotmányunk virágzásának és evangyélmi szabad fejleszthetésének megdicsőítő öntudatával tértünk hajlékunkba vissza. Finta István, pávai pap. SZ.-M.-KÁTA, nov. 9-én 1861. Nt. szerkesztő űr! Hogy bizonyos űri ember oslorcsapkodásainak csak a hátamat tartsam: azt épen nem tehetem, s tenni nem fogom; kérem azért, a következő néhány soroknak legyen szíves még becses lapjában helyt adni : Válasz Sz. K. űrnak a „Prot. Lap" 43-ik számában megjelent *) alatti vagdalódzásaira. Motto : non dictum, sed responsum putet, quia laesit prior. Tetszett a solti egyházmegye angyalának Doboshoz címzett válasza alkalmával *) alalt egy pár oldalvágást szabni bizonyos esperesre, a ki elég vakmerő (?) volt a solti körleveleket egyházmegyéjében ily tréfás (de bizonyára nem kevés igazat tartalmazó) szavak kíséretében szétküldeni: „Midőn a solti egyházmegyének tisztújításra izgató hosszas litániáját ide rekesztve megküldeni szerencsém volna stb." — Csupán ennyi, és nem több vonatkozott a solti körlevélre. És ezt oly merészségnek (!) cimezi Sz. K. űr, mely megérdemli, hogy nyilván számot kérjenek róla. Tessék!.. én minden pillanatban kész vagyok a számadással; hanem kérdem: melyik nagyobb merészség?: az-e, midőn ama bizonyos esperes, 16 lelkésztársának, — kik közül legtöbbeknek barátságos bizodalmukat is birni szerencsés, — tréfás szavak kíséretében mutatja be a solti körleveleket, s megküldi, — hiven a megbízáshoz, — mind azoknak, kiknek még megküldve nem valának, . . azoknak át meg átolvasására, ruminálására időt enged; . . vagy az: midőn Sz. K. űr azon bizonyos esperest száz meg száz lelkészek s gyülekezetek előtt, nyomatás alá adott cikkében, vagdalja, gúnyolja ? ! . . Bizony, bizony, ha némely embernek (már persze mint nekem) nagyot kell még nőni, — mint Sz. K. állítja, — mig stb.: Sz. űrnak mindenesetre sokat kell még érni, és a heves angyalnak sokat kell e m b e r e d ni, mig bizonyos ügyekhez elég higgadtan, és elég megfontolással szólhat! . . Cáfolatot kiván Sz. K. űr, s érvet érv ellen. — Bő mértékben megtalálja ezeket a „Prot. Lap" közelebbi 44. számában közlött ezen cikkben: „Adat az egyházi tisztújítás ügyében," melyben a barsi esperes N. I. — ki, mellesleg legyen mondva, ez ügyben egyik a legcompetensebb birák közül, — világos adatokkal, cáfolhatlan tényekkel dönti porba a restaurálni kivánók légből kapott theoriáit, s a tapasztalatból mutatja meg mindenkinek, ki az egyházi élet mozzanatait nem restelli figyelemmel kisérni, hogy a z egyházi restauratio nemcsak szükségtelen, de veszedelmes is. Ez ügyhöz többet szólani én szükségesnek nem látom, s nem is fogok. A solti igen tisztelt egyházmegye irányában, ugy hiszem, eléggé kimutatom tiszteletemet azáltal, hogy indítványát nyílt gyűlésben tárgyaltatni el nem mulasztom ; de hogy azt, — ha nem 24, hanem 64 egyházból álló megye nevében adatott volna is ki, — noli me tangere-nek tartsam: azt bizony soha nem fogja reám erőszakolni semmi földi angyal. Többire az Istennek békessége, mely minden emberi értelemnek felette vagyon, legyen mindnyájunkkal ! az a bizonyos esperes. )(