Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-17 / 46. szám

ten mindenhatóságának az ő prófétája természetfeletti küldésének bebizonyítására szolgáló jelenségeit korlátolt eszével meg nem foghatja. Ez ama pharisaeusok álláspontja, kik Jézustól isteni küldetésének bebizonyítására csodajeleket kívánnak és szemet hunynak szellemi, az erkölcsi vilá!got ujjászülendö nagy munkája előtt, nem ügyelve a lelki csodákra, melyek ellőttük az előtt soha nem tapasztalt tisztaságban tárulnak ki. Bunsen lelkének egész erejével küzd e napjainkban is divatozó pliarisaeismus ellen, mert belátja, hogy a mellett igazi tudomány nem is képzelhető. Láttuk az elébbi cikkekben, mily hevesen kelt ki B. az ihletés ama mindennapi felfogása ellen, mely szerint a biblia írói Isten közvetlen dictálása után jegyezgettek volna. Igen természetesen, mert ily felfogással egyenesen amaz álláspontra lépünk, melyen a közelebbi természetes okok helyébe Istent tevén közvetlen okfőül, minden további okoskodás megszakad és a tudományos vizsgálatnak többé helye nincsen. Ha pl. valaki azt kérdi: ki jegyezhette a világteremtés történetét, midőn ember sem volt, ki ama történeteket észlelte volna? s ebből az elbeszélés keletkezésére nézve következést akarna húzni: az orthodox nézetű theologusok ama kérdésre azt felelik : Mózes Isten sugallatára irta a teremtés történetét — s ezzel minden további következtetésnek vége. Csak az a baj, hogy hasonló elbeszélések a világteremtésről más régi népeknél is találtatnak és mindenik azzal az igénynyel lép fel, hogy Istentől származottnak lenni higyék. Iia mi azt állítjuk, hogy a mienk igazán Istentől származik, a hindu a magáéról ugyanazt állítja; a mienk észszerű, azaz, a mi eszünk szerint való, a hindu a magáét a maga esze szerint valónak állítja lenni. Látnivaló, hogy ez uton tudományos szilárd álláspontra nem vergődhetni és a helyett, hogy vallásos meggyőződésünket szilárdítanók, azáltal hogy vallásos nézetünket a kiskorúak és babonások színvonalára helyezzük, inkább azt eszközöljük, hogy a gondolkodókat a vallástól végkép elidegenítjük és akaratunk ellen is amaz istentelen hangulat előidézésére dolgozunk, mely a mult század végét oly kirivólag jellemezte. Mikép gondolkodott Bunsen e nagyérdekü kérdésekről, élőadja bibliai művének „Bibelurkuncrenu

cimii második kötete, metyetaz előszó szerint azon tudatban szerze, hogy az itészet. szigorának a bibliára való alkalmazása által szent kötelességet teljesített és valóban, ki ,,a bibliai okmányokat'4

,

végig olvassa, igaz, hogy sok gyermekkori tán kedves illusiótól magát megfosztva érzi, de a biblia, ennek történetei és vallásos igazságai az előtt nem sejtett uj magasztosságban, az emberiség mívelődése történetében világító pharosként tűnik fel. A következőkben megkísértjük Bunsen bibliaitészeti eljárását és némely eredményeket röviden a magyar közönségnek szeme elébe állítani. Száz évvel ezelőtt (1753) egy tudós orvos, 4^truc nevü, azon eddig mellőzött nevezetes tényre íigyelmezteté a bibliakutatókat, hogy Mózes első könyvének némely darabjaiban Isten, E1 ó h i m, más darabokban állandón Jehova vagy J eliova E 1 óhim névvel neveztetik. — Azóta különféle hypothesisek állíttattak fel, hogy e különös tünemén}^ megmagyarázzák, s az előhaladt tudomány kulcsot talált abban, hogy annak segítségével amaz ősirodalom keletkezési módját kitalálja. Bunsen ez ügybeni nézeteit alapos részletességgel fejtegeti, de mi ezúttal annak természetesen csak végeredményeit adhatjuk. Hogy Mózes nemzete őskorát érdeklő régi hagyományokat talált elő és hogy azoknak feljegyzéséről gondoskodott, több mint valószínű; hogy azon nemzeti hagyományoknak történelmi tények szolgáltak alapul és hogy az elbeszélések kiváló személyiségek körül csoportosultak, a hagyomány fejlődésének természetéből önként következik. Ilyen őseredeti hagyományból merített előadás legelőször is a teremtés története, mely tulajdonképen két, egymástól világosan megkülönböztethető s csak később a szerkesztő által egymásba szőtt elbeszélésekből alakult. Az egyik elbeszélés, melyben Islen folyvást Eló hím névvel jelöltetik, történeti, a másik, melyben Isten jelölésére Jehova E1 ó h i m kifejezés van használatban, bölcsészeti szempontból fogja fel a teremtés művét, a miért is amabban a teremtés művének rendjében az ember utoljára jelenik meg a mindenség színpadán, mig a másik előadásban a teremtés koronája, a gondolkodó lény, Isten