Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-10 / 45. szám

nem eleiünk legszebb korát s csaknem fele részét, s lelkünk minden erejét veszi igénybe. Nem fognának-e a legszebb erők s tehetségek a fáradalmas hosszú készület által visszariasztatni az állomás ingatagsága miatt? A régibb időkben is — a papmarasztás áldástalan korában — azon korban, midőn a polgári megyei hivatalok még a nemesség monopoliuma volt, hány jeles tehetség fordult el más jövedelmesb s bi ztosb pályához, hol az erő, ügyesség s buzgalom megfelelőbb jóllétet s becsülést biztosított? Es ma. midőn a század szinvonalazó s egyenlősítő szelleme megnyitá a legfőbb hivatalok sorompóit az erő, képesség és szorgalom előtt, midőn ipar, kereskedelem és tudomány annyi utat nyit a tisztességes életre, sőt jóllétre, becsület és befolyásra, ma idegenitsük el a jobb erőket a lelkészi állomástól, annak isméti megingatása által? Ez önmegrontás s erkölcsi öngyilkosság volna. Ezt csak azok akarnák tenni, kiknek mindegy, siilyedésben vagy virágzásban van-e a vallás. S ha itt-ott elvétve találkoznának is ilyenek, de a jobb rész, kiknek az egyház virágzása s emelkedése szívükön fekszik, semmi esetre sem hagyhatnak visszasülyedni az egyházat. Jól esik hinnem, hogy egy második budai zsinat, mely a lelkészt egyetemes egyházi állásából, — a melyre öt a testületi közvizsga és ünnepélyes fölavatás emelik, — az egyes egyházak szolgájává s evangéliomszerüségéből követköztetve puszta hivatalnokká alacsonyitá, ma már nem lehetséges. „Ne aggódjunk azért szerelmes atyámfiai! a mai tisztultabb vallásos nézet, józanabb s méltányosabb fölfogás nem engedheti a lelkészi állomást többé vándor élet színpadává sülyedni, nem, még a tisztújítás korszakában sem!!" Hadd jőjön azért a minek jöni kell és ez bizonyosan eljö annak idejében, ha mindjárt életföladatunkká nem teszszük is a solti e.-megye nt. esperesével a tisztújítás rögtönzött sürgetését, s ha nem tartjuk is azt oly panaceának, mely minden sebeinket meggyógyítja. Több kell még ahhoz, és alkalmasint erösebb és hatályosabb tényezők, mint a tisztújítás. És miért is kellene oly sebes hajtással futni a tisztújítás kikötőjébe? Talán hivatalukban megöröködött, haln^ vagy lemondani nem tudó tehetetlen aggjaink élettelen suiylyal nehézkedtek egyházunkra, gátolólag hatva egyházi életünk üdvös haladására ? Ha végig nézek világi és egyházij hivatalnokaink díszes során, alig valami kivétellel^ mindenütt életjavában levő, testben s lélekben erős férfiakra esik tekintetem. Vagy talán ezek is tűlaggok már a türelmetlen ifjú nemzedék előtt? Vigyázzunk barátim, nehogy hirtelen elhasználjuk alkalmas embereinket, majdan a kevésbbé képesekre szorulandók. Nemcsak tüzes buzgóság s tevékeny erő, de higgadt kedély és huzamos tapasztalás által megtisztult életbölcseség is kellő tulajdonai az egyházi hivatalnoknak. Azért újra mondom, menjünk során a dolognak, főleg ma, midőn drága hazánkban ugy is minden föld inog lábunk alatt, miért tennők ki kimélytelenül egyházunkat folytonos íngatagság és nyugtalanság hullámzásainak, melyek talán itt-ott akaratunk ellen is, a rendes mederből idegen térre elkicsapnának. Simon József. -j-O^ ISKOLAÜGY. AZ EPERJESI EVANG. COLLEGIUM ISMÉT KIEGÉSZÍTVE. ,,Post varios easus, post tot discrimina rerum," végre, hála Istennek, tanárok és tanszakok ismét együtt vagyunk, — gymnasium, theologia s jus ismét egy egységes, teljes Coliegiumot képezünk! Tiz évig nélkülöztük a jogi tanszakot. Visszaállithatására a collegiumi párlfogóság már a mult isk. évben tett sikeres lépéseket. Folyó évi oct. 2-án meg is indult az egyes jogi tudományok előadása; de az egész tanszaknak ünnepélyes megnyitása s az ujonan vá"" i lasztott fötanár, tek. G1 o s z Károly urnák felavatása oct. 16. ment végbe diszes vendégkoszorú, számos pártfogóknak, a tanári karnak s a lycealis tanuló-ifjuságnak jelenlétében. Tek. Fancsali Joób Vendel, collegiumi felügyelő úr, kinek főrésze s érdeme van a jogi tanszaknak újbóli megalakításában, egy épen oly jeles szerkezetű, mint tartalomdús s megható beszédében elöadá a jogi tanszék viszontagságait 1852-től mostanig; elösorolá továbbá az újból telt alapítványokat (lásd alább), kiemelve különösen szabad Nyíregyháza városának 2000 o. é. frtnyi nemeslelkü alapítványát, melynek egy pergamentes oklevél kíséretében már kamatja is folyó isk. évre elolegezöleg megküldetett. Ezek után az uj tanárhoz irányozva beszédét, kiemelé ennek hozzánk is elhatott jó hirét-nevét, elméleti s gyakorlati képességét a jog mezején, belső hivatását a tanárságra és teljes készségét a bizalomteljesen felajánlott állomást elfogadni, öt körünkben szívélyesen üdvözlé s a Collégium díszét, valamint leendő hallgatóinak üdvét szivére köté. (Általános éljenzés!) Most a jelenlevő jogászokhoz fordulva, elevenen rajzolá nekik pályájuk szép és fontos voltát, de egyszersmind azt is. a mit tőlök a jog és törvény teljesítendő komoly kötelesség gyanánt megkíván, jelesen e válságos időkben. Végre a pártfogóságnak hálás elismerését nyilvánilá, megköszönve eddig tett áldozatait, s öt további buzgó részvétre híva fel, egyszersmind köszönetei mondva a megjelent díszes vendégkoszorúnak, kik közt a megye két alispánya, a helybeli törvényszékek számos tagjai, a kath. gymnásium igazgatója s tanári kara s a városi tanács részéről is több urak különösen említendők. Erre a fentisztelt uj tanár lépvén fel a cathedrára, mesterkéletlen, de őszinte s meleg szavakban köszöné meg a pártfogóságnak benne vetett bizodalmát, melynek tettel megfelelni s azt 'továbbra is kiérdemelni leend életének egyik főtörekvése. Azután néhány pillanatot vetve a históriai múltba s az örvendetesb jelenbe, ecseteié a prot. nevelés s oktatás befolyását a haza java előmozdítására. Végül leendő tanait és tanmódszerét elemezé, megemlékezve