Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

gyűlni a tanítványoknak; 2-or hogy 1 — 2 évig tanitó főiskolai növendék, kinek rendesen nem igen célja, hogy iskolatanitó maradjon — ez állomását igen ideiglenesnek tartva, ritkán fogja tárgyait, melyeket tanítnia kell, az azokhoz illő tanmöd legcélszerűbb mesterfogásaival előadhatni: ennélfogva nem csoda, ha ök is leggyakrabban csak elöjegyzik a pensumokat, és hagyják, hogy a gyermek con ainore memorisáljon. A legjobb esetben, ha az ily tanitó az első éven át, saját nevelési nézeteit s meggyőződését tisztázta (ha ugyan bajlódik ilyesmivel), eredményzöbb sikerrel csak második tanitói évében működhetik; ekkor pedig közelgvén a tanítóságból kilépése, jövője utáni gondokkal foglalkozik : mondhatni tehát, hogy egész tanitói ideje alatt alig volt szünet, melyben nyugodtan tanítóskodhatott. Szükséges volna, gondolom, e magukban sokszor igen alkalmas egyéneket bizonyos fizetési javítás vagy egyéb célszerűnek látszó elönyadások által a tanítóságban tovább maradásra érdekeltetni. — Különben, miután e tárgyakban, mint tudom, a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap," a mult év folytán tüzetesen véleményezett, — jobbat nem tehetve, az ott mondottakra utalok s megkísértem a kérdés második részébe bocsátkozni. Mik azon eszközök, melyek által Debrecen és vidékének népét a közügy nagyobb pártolására ösztönözni lehetne ? Ismételve az iskolaügyre kell visszamennem, miután bizonyosan az iskolák célszerű rendezése a legalaposabb űt, melyen a közügyek kellő pártolása iránti szükséges irányeszmék s javult érzések megindittathatnak. Az iskolákban kell a szabadságérzetet, a törvények tisztelését, a vallásos kegyeletet, az emberi szeretetet, tiirelmességet, a léleknek a test vagy a szellemnek az anyag fölötti felsöbbségét, végre az élet magán- s közcélját megismertetni, a fogékony gyermekszívbe csepegtetni s mindezek szükséges voltát az ész, combinatio utján a lélekben meggyőződéssé szilárdítani. — Ha képesek leendnek népiskoláink az élet helyes irányadói lenni, ha t. i. tanítjuk mindazon tárgyakat, melyekre egy constitutionalis államban szükséges, — tud az iskola győző okokkal támogatott utasítást adni? mit kelljen önfentartásunk s a közjó érdekében tennünk; szóval, iskoláink a kellő legszorosb összeköttetésben állandnak az élettel, — az élet elöcsarnokaiűl szolgálnak, hol elkészíttetünk a világba nyilt homlokkal léphetni s méltán elfoglalthajuk a helyet, melyet a körülmények nyujtnak : nem leszünk többé sem kislelküek, sem tompák a közügyek pártolásától visszahúzódni. Tegyünk ösztöndíjakat a néptanítók számára, p. o. kik iskoláikban e most s fölebb elősorolt szükségeket legsikeresebben pótolják, kiknek növendékei között legátalánosban legtöbb szabad észjárást észlelhetni, — majd azok számára, kiknek iskolájukban legkevesebb fenyíték mellett legtöbb rend s a gyermekek szabad és ildomos magukviselete legajánlóbban tűnik ki, — végre azoknak, kiknél általában legszebben írnak és énekelnek. Ilyformán minden tanitó serkentve leend mind az értelemre, mind érzés, mind Ízlésre folytonos figyelemmel lenni, melyeknek együttes fejlesztése a legjobb eredményeket biztosítja. — Alakítsanak néptanítóink egyleteket melyek §évenként ha csak egyszer hívnák is őket össze, szakmáik fölötti kölcsönös eszmecserére, áldásos eredményeket idézhetnének elő. Legyen ez egyleteknek könyvtára, s a mennyire lehet, legyenek e néptanítói egyleteknek maguk a tisztelendő atyák is tagjai. Oszszák a néptanítók gondjait s mutassák be a népnevelés iránti nemes érdekeltségüket, és igen hasznos lenne, ha a jó példa, melyet több protestáns egyházban láttam, mindenütt követtetnék, mely szerint a lelkész urak is tettleg részt vesznek az urvacsorájához bocsátandó iskolásoknak az Agendára való betaníttatásukban és ezt egyedül és kizárólag csak is ök tanítanák. Maga e csekélység, eredményeiben nagy fontosságú; mert ez által lelkész és tanitó közelebb jönek egymáshoz és a tanitás ügye tekintélyesbit!etik. Ezen eljárás a népet azon kellő meggyőződésre vezérelné, hogy a tanitás nem valami közönyös foglalkozás, — hanem hogy a tanitás díszére válik mind annak, ki ahhoz ért, és látva a nép, hogy az avatottak fáradhatlanul buzgólkodnak iskolája érdekében : dicsőségnek fogná tartani, hogy annak gyarapításához ö is tehetsége szerint járuljon. — Igy lehetne elérni a legfőbb közügy, a népiskolák iránti közérdekeltséget, mire legnagyobb szükségünk van. Miért is, szülök ! hogy a néptanítók és lelkészek nyugodt lélekkel s jövőjükben biztosítva teljes átadással függhessenek nagy föladatuk kivitelén: iparkodjunk őket mindenben lehetőleg — áldozatoktól sem félve — segíteni. Azonban, — bár a közügyek iránti érdekeltség fölébresztésére legbiztosb ut a népiskoláknak e célra helyes belrendezése, — tagadhatlan, hogy egyszersmind a leghosszabb is, s nagyrészt csak azon sarjadékra számított, mely most van, vagy ezután kerül a népiskolába: tehát ennyi nem elég. Azokról is kell gondoskodnunk, kik az iskolából már, tán rég — kikerültek. E tekintetben fölötte szükségesnek látnám, hogy tanárok, lelkészek, tanitók s minden rendű és rangú hivatottak, kik fölolvasásokat vagy előadásokat tartani képesek, egyesülve, nyilt ajtóknál, bizonyos helyen, előre közzétett időben, koronként, nézeteiket, tapasztalataikat s tudományos, hasznos ismereteiket a közönség elé tárnák, — különös tekintettel az általános érdekű tárgyakra, hogy mindenki meríthessen a forrásból, melyre az éh-lelkek szomjaznak. Ily fölolvasásoknak s előadásoknak — lennének a morál, természettan, természetrajz, mü-és vegytan vagy történelem stb. köréből — következő becses eredményeit várhatni: — a különböző osztálybeliek eleinte akár tudvágy, akár kíváncsiságból, — később minden esetre egyedül szellemi érdekből, egy ugyanazon helyen összegyűlve egymáshoz közeledni fognának, — az osztálykülönbségek elmosódnának, miután ily összejöveteleknél a dolog természeténél fogva sajátlag már meg is szűnik a tudni vágyók és az e vágyat kielégitni igyekvők osztályán kivül minden egyéb megkülönböztetés; majd a népnek alkalma volna közelebb megismerni azon érdemeseket, kik emelkedettebb lelki tehetségeik tanúságos közlése által kitűnnek, s mert megismeite azokat, tisztelettel közelednék, vonzatnék azokhoz, kiket