Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

keztében a választó egyház küldöttsége, hogy álljon el választottjától és az e. megyében rendes állomásokon levő 62 lelkész közül válaszszon (itt megszűnt a graduatio). Az egyház küldöttsége állhatatos maradt s az ügy mindkét részről a főt. superintendentiára felebbeztetett. — A főt. sup. bölcs s bizonyára igen megfontolt okokból a kérelmező egyházat kedvező válaszszal ajándékozá meg, s a n. t. e.-megyéveljegyzőkönyvileg tudatá. Fentirt helyosztó gyűlést követő sept. 10-én tartatott e. megyei gyűlésen jelentetvén volt rákosi lelkész s e. megyei ülnök néhai t. P. J. ur halála, az elnökség megbízatott emiitett e. megyei határozat szerint a rákosi lelkészi hivatalt választás utján betöltetni. — Az elnökség Rákoson megjelent s öszhangzó szavazattal b — i lelkész t. P... K... ur választatott el. — Ez felterjesztetvén a september 24-én tartatott e. megyei gyűlésre, az elnökség némelyek által kárhoztattatott engedékenységeért, miért adá beleegyezését, egy, csak négy év óta szolgáló ifja lelkész megválasztásába, — nagy hiány az a fiatalság ! !! azonban mégis helybenhagyatott. Még két egyház van kérdés alatt, üresen, melyek tavaszszal lesznek betöltentők; itt mindegyik helyen s. lelkészek vannak alkalmazva, egyik helyütt a 3-ik, a másodikon az utolsó s mindkettőhöz ragaszkodnak híveik. Hogyan fognak itt a tractus törvényei tiszteletben tartatni ? ? Két hét után megtudjuk, mivel az elnökség utasíttatott itten is papot választatni. A „M. Sajtó"ban közlött cikk irója az ily bizonytalanságban tartott helyzetek miatt lágyul el s óhajtja vissza a régi jó időket, mikor a szegény káplánt váratlanul lepték meg ekklézsiával, ott még ki sem hagyták jól pihenni, már karon fogva ragadták valamely jó s jövedelmezőbbe, s igy tovább. — Azon kesereg, hogy egy pár tekintetes ur titkos ellenszenvből megásta a törvények sirját. — Bizonyosan ez égető könyektöl nem tudja belátni azon temetőt, hová évek hosszú során az érdekek azon kedves törvényeket eltemetgették. Mert bün volna állítani, hogy azon törvények számtalanszor le nem rontatlak, a szúnyogokat és legyeket ugyan megfogták, de a darázs tetszése szerint járt azokon ki s be. Rend a lelke mindennek! igy kiált fel — s ez elveszett. Vájjon kiforgatta fel azon boldog emlékezetű rendet? És különös, hogy ez mind cikkíró ur emlékezete óta történik, — még mikor belépett ez egyházmegyébe, az ígéret földét ölelte keblére, a kedves eldorádó t, és mióta káplán — még csak nem is lovagolhat s szekérkézhetik. Kissé különös az ily kiszabatlan helyzet az igaz, kivált azoknak, kik felejteni nem képesek; ezek előtt gondolkodni is botrány. Vajha kiszabná valahára a betű azon kört, melynek határai között összeütközés nélkül mozoghatnának minden atomok. Jövel azért ohajtott zsinat, hogy tekintélyed óvja meg, kiknek még fáj a sértés, a gőg. — Vagy csak az érdek, ez az ember sarkát mardosó kígyó üzettetíiék a társadalmi élet kapuin kivül, — hjah!! pedig épen az alkotja emezt s az érdeket kipusztítani Csak az ember megtagadásával magunkban sikerülend, — hanem az ember mindig hatalmasodik a földön. N. . . F. . . s. lelkész. TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÖZGYŰLÉS. *) A tiszáninneni h. h. egyh. kerület folyó évi sept. 29 — 30-ik s oct. 1-ső napjain tartotta közgyűlését Szántó városában, f. t. Zsarnay Lajos superintendens, s főgondnok idősb báró Vay Miklós ő kegyelmessége elnökletök alatt; a superintendens huzgó imával, — főgondnokunk pedig korunk viszonyaihoz mért, vallásos s honfiúi meleg kebelből folyó lelkes beszéddel nyitották meg a gyűlést. Főgondnok ő nmltga beszéde (lapunk elején olvasható.) Jelen gyülésünk nemcsak közigazgatási ügyeink elintézésével foglalkodott, — hanem a még hivatalukba ünnepélyesen fel nem avatott ifjú lelkészek felavatásá volt egyik fontos végzendője. 14 ifjú lelkész avattatott fel a szent hivatalba, szokott ünnepélyes szertartással, — mely ünnepély végét, fájdalom, Szántó városában véletlenül kiütött tűzvész, mintegy 50 ház s több gazdasági épületek elhamvasztásával, megzavarta, s fájdalmasan emlékezetessé tette. Papavatási egyszerű de lélekemelő szertartásunkat, az ungi és gömöri egyházmegyék nemrég választott espereseinek az esperesi kar diszes koszorújába történt szinte ünnepélyes felavattatásuk előzte meg; mindkét vallásos cselekvény áldáskivánás és a seniorok kezeiknek a felavattatandók fejére való vetése által ment véghez. Ezen vallásos cselekvény felemlitésénél legyen szabad röviden ennek eredetéről s jelentéséről szólani, azért különösen, mert ezen symbolicus ténynek némelyek több erőt tulajdonítván mint kellene , valóságos papszente-Iésnek tartják azt, — mely által az ifjú lelkészek a papi hivatal folytatására mind erősebb jogot, mind több képességet nyernek. A lelkészavatás az apostoli ősegyházban veszi eredetét, nevezetesen az apostolok azokat, kiket a tanításra kijeleltek s a gyülekezetek által elválasztattak , imádság és kezeiknek azok fejére való tétele által mint symbolicus cselekvény által avatták fel szent hivatalukba, miként István és a vele együtt elválasztott diakonok példája mutatja 1. Csel. 6. 6., hol világosan az mondatik, hogy ezeket „állatván az apostolok eleibe, imádkozással kezeiket azokra veték." Továbbá kitetszik Pál és Barnabas példájukból Csel. 13. 3., kik apostolokká választatván, szinte imádság és a vének kezeiknek fejökre való tétele által avattattak fel. De a szentírás több helyén is van szó ezen cselekvény*) Lapunk mult számában a „Magyarország" után közlött tudósítás épenséggel nem teszi feleslegessé ezen hiteles kézből jött kimerítőbb tudósítás közlését. Bár találkozrték á tiézántúl is válaki, ki a közlött rövid jelentést egy kimerítőbb tudósítással kiegészitférii szíveskednék. S i é r ft.