Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

tény és lelkészi jellemünket mocskoltuk volna be; mert ha azon polgári és vallási mozgalom, mely a népek által oly dicsőén megkezdetve, oly végzetesen szakittatott félbe, az alsóbb rendii papság által minden veszély daczára melegen nem pártoltatott volna, akkor azon távolság, mely már jelenleg is létezik az egyház és a tőle elidegenedett népek közölt, talán örökre kitölthetetlen maradt volna. De most már itt az idő, hogy az apa és fiu, testvér és testvér közötti viszály megszűnjék, és ép ezért egész Olaszország nevében kérjük önt, hogy a megváltó órájának szomorú sorsát, ki a világi uralkodás által elnyomatott és megaláztatott, szivére venni kegyeskedjék. „Legfelsőbb és magasztosabb mester isteni dolgokban ! Szükséges-e, hogy szentségedet az evangeliom számos bizonyítványaira, szentatyák könyveire és kegyes elődeink példájára figyelmeztessük, bebizonyitandók azt, hogy azok elmélete, kik a kath. tan tiszta gyümölcsének az emberi hagyományok alakjától való elválasztását ellenzeni akarják, tarthatatlan. Nem szentséges atyja, nincs erre szükség, mert azon erős meggyőződésben élünk, hogy szentséged a veszélyt megismervén, hirtelen el is távolitandja azt, határozottan azon-eszközökhöz nyúlván, melyeket itt röviden ajánlani bátrak valánk. Mi a szerető fiak vagyunk, kik az anyát azon veszélyekre figyelmeztetik, melyeket számára romlott lelkű fiai készítenek. Jutalmunk ezért azon öntudat, hogy szentséged magasztos személyének és a szent széknek a szeretet és tisztelet adóját hoztuk meg ez által. „Szentséges atya! Emlékezzék ön vissza szent hivatásának azon első napjaira, midőn a népek szentséged személyében üdvözölték a szabadság hajnalpirját! akkor a heterodoxia tiszteletteljesen nyujtá kezét szentségednek, a szent atyától várván, hogy isteni megbízásához visszatérve, ismét karjaiba zárandja őket. Még a kegyetlenség is szentséged zsámolyához rakta ekkor fegyvereit, meggyőzetve lévén a keresztény bocsánat hős erénye által. Még a zsidó is az igért messiás érkeztét hitte, oly általános volt az öröm, melylyel az ur felkentje üdvözöltetett. Ah e napok igen rövidek valának! De még most is hatalmában van szentségednek, hogy az uj Sión bástyáiról a népek boldogságának, polgári és vallási nagyságának napját ragyogtassa. Csak nyissa meg szentséged ajkait oly szavakra, melyekkel a megváltó a viharokat lecsendesité, és elkövetkezend az urnák napja is, s Isten országa nem lesz puszta remény, hanem megvalósulva élni fog a földön. Ekkor egyesülendnek a szétszórt testvérek, Krisztus szeretetének szelid kötelékei fűznek össze mindenkit, s ekkor lészen valóban egy akol, s annak egy tisztelet és szeretet által övedzett pásztora. „A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szent Lélek közössége legyen és maradjon Szentségeddel. Szentségednek alázatos fiai a Jézus Krisztusban." (Aláírások.) 'OTÁRCA. GYÁSZHÍR. Nt. szerkesztő űr! Engedjen egy kis tért becses lapjában gyászjelentésemnek. — Tiszt. Györké István kórógyi ref. lelkész úr nincs többé!!! Hosszasan tartó nyakmirigydaganat fájdalmai, de csak két napi ágybanmaradás után, jobb létre szenderült 46 éves korában sept. 21. reggeli 6 órakor; hűlt tetemei 23. d. e. 10 órakor tétettek örök nyugalomra a sirba. Szónokoltak felette t. Kel ecs ényi Mihály sz. lászlói lelkész úr Moses V. XXXIV: 8. „És siraták az Izrael fiai Mózest harminc napoki g.u

A textus jól volt választva, az ebből folyt beszéd s az elnyugodottnak boldog emléke csakugyan meg is sirattatja a népet 30 napokig!. A másik szónok t. P a c z alai József rétfalusi lelkész ur volt, ki a mulandóságról tartott oratiója s az utána következett szép elbucsuztatójával nem kevesb könnyeket csalt ki hallgatói szeméből, mint az előtte szónoklott lelkész úr. Síri beszédet Sebestyén Pál s. lelkész úr mondott. Ezek beszédei és szép éneklések mellett adtuk át a megboldogultat ős anyánknak, a földnek. Halálán keseregnek : gyászos özvegye t. Somogyi Zsófia asszony egy árvájával, Jankával; jó barátai és e helységnek pásztor nélküli juhai. — Adjon Isten a gyászlók szívére vigasztalás balzsamát és a boldogultnak csendes nyugalmat!!! Kulifai Elek, academicus rektor. RÉGISÉG. A visitátor, minekutána elvégezte a visitatiót, szólhat ilyenformán : I. A prédikátornak. Tiszt, uram, az úrban kedves atyámfia! — Felmenvén a mi urunk Jézus Krisztus mennybe és elhagyván e világot, nem hagyta el az anyaszentegyházat, hanem vele vagyon azzal minden napokon e világ végezetéig, a mint megígérte Máté 28 : 20. Yele vagyon az anyaszentegyházzal az ő szent lelke és igéje által. Szent lelkét adta a híveknek szivekbe, igéjét az ö szolgáinak szájokba, — hogy igy a hit a hallásból lenne, a hallás az Isten igéjéből. Mert mi módon hinnének abban, a ki felöl nem hallanának, ini módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Róm. 10: 14, 17. E végre: adott az ekklézsiának némelyeket apostolokat, némelyeket evangyélistákat; adott pásztorokat és doktorokat is, a szenteknek egy tesibe való kötöztetésekre, a szolgálatnak munkájára, a Krisztus testének építésére, mely az ekklézsia. Most ebben az időben kegyelmedet adta a főpásztor ennek a gyülekezetnek doktorul és lelkipásztorul, — kegyelmedet küldötte a főgazda ebbe az ö szőlejébe és szántóföldébe, hogy itt munkálkodjon. Eredj el fiam, munkáikod-