Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

Mit keresztyéniesebben ugy fejezhetünk ki, hogy hol jó cél felé oly buzgó törekvés nyilatkozik, ott Isten áldása nem fog elmaradni. És nem épen ott rejlik-e a gyámintézet nagyobb mérvű elterjedésének egyik akadálya, hogy hitsorsosink közül sokan ez intézetet mindeddig nem ismerik, vagy hogy vannak, kik életrevalóságáról még most is kételkednek ? E bajon akarok egyfelől segiteni, midőn egyházunk jobbjainak előleges helyeslése folytán a „GYÁMÍNTÉZETI ÉVKÖNYV'4

cimü munkát egyelőre csupa kisérlelképen megindítani szánédkozom: másfelöl pedig magának a gyámintézetnek az által is hasznos szolgálatot kívánok tenni, hogy az e mü kiadásából bejövendő tiszta hasznot hasonlókép az intézet céljaira (és pedig ez évben a szegedi egyháznak oltárkészitésre) fölajánlom. Az első célra nézve ezennel fölkérem tisztelt hit— sorsosimat, különösen az intézet élén álló férfiakat: szíveskedjenek a gyámintézet eddigi rövid életére vonatkozó minden jelentékenyebb mozzanat beküldésével megörvendeztetni, hogy így a könyv, mint az e téren történtek hü tükre, fönebbi címét méltán viselhesse. Mert tartalmát ugy szándékozom rendezni, hogy az egész két főrészből állván, ezek elseje foglalja magában mindazt, mi a gyámintézet megkedveltetésére s terjesztésére szolgálhat. Kedvesen köszönettel fogom venni tehát: 1) A már keletkezett fiókintézetek alapszabályait, eddigi tevékenységük és történetük leiratát, különösen azon utak és módok közlését, melyeken különböző vidékeken és különböző gyülekezetekben a segélyösszegek gyűjtetnek, hogy azok előadása által mások is hasonló eljárásra buzdittassanak. Máté 5, 15. 2) Minden mozzanatot és törekvést, melyek hasonló fiókintézetek létesítésére irányoztattak, habár eddig a célt elérni nem sikerült volna is. 3) Jelesebb gyámintézetei beszédeket, melyek mig egy részről az intézet céljainak fölvilágosilására, másfelől a szív fölmelegitésére, következőleg annál buzgóbb részvét előidézésére szolgálhatnak. 4) Gyáinolitást igénylő egyházak h ü ismertetését, hogy azokra a közönség előlegesen is figyelmeztessék. Ezek tennék a gyámintézeti évkönyv első részét A második valláserkölcsi elbeszéléseket, költeményeket, énekeket, imákat stb. stb. foglalna magában, hol ismét kiváló gond fordíttatnék a szűkölködő testvérek iránti részvét ébresztésére. Mi a gyámintézeti évkönyv külsejét illeti: e tekintetben is kísérletet akarok tenni, hogy a különféle nemzetiségi igények lehetőleg kielégíttessenek. Ennélfogva különben magyar szöveg közé a netalán német vagy tót nyelven beérkezendő okmányok (alapszabályok, jegyzőkönyvek stb.) azon nyelven fognának közöltetni, melyen beküldetnek s rövid kivonatban magyar nyelven is előadatnának. Ez terve a Gy á m i z t é z e ti é v k ö n y v n e k. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy jó célú szándékomban a főtiszt, superintendens, nagyt. esperes, tiszt, lelkész urak, szóval minden testvérek, a szent ügy érdekében gyámolítani szíveskedjenek, kiket buzgó részvétre ezennel tisztelettel fölkérek. Minthogy pedig a mü kiadását magam nem eszközölhetem, hanem előfizetéshez folyamodni kénytelenittetem: egyúttal fölkérem Krisztus keresztjének és a tiszta evangeliomnak minden igaz hivét, hogy körében a Gyámintézeti Évkönyvre egy forintjával előfizetéseket gyűjteni sazokat ez év végéig hozzám beküldeni szíveskedjék. A szokott 11-dik példánynyal a gyűjtőknek szíevesen kedveskedem. A mennyiben pedig a szerencsétlenek iránti részvét, vallásos mély érzés a nőnem kiváló tulajdona, hozzá is intézem kérő szózatomat, hogy a szeretet müvének legyenek lelkes terjesztői és előmozdítói. A közlendő kéziratokat november közepéig kérem beküldeni. A Mindenható terjeszsze áldását tiszta szándékból származott e törekvésre. Szeged, sept. végén 1861. Szeberényi L. ág. ev. lelkész. KÜLFÖLD. A DÉLOLASZORSZÁGI SZABADELVŰ EGYHÁZI FÉRFIAK EGYLETE A PÁPA VILÁGI HATALMA ELLEN. A „szabadelvű egyházi férfiak egylete Dél-Olaszországban" melynek megalakultáról e lapok sept. 1-sö száma hozott kimerítő közleményt, — közelebbről az olasz szabadelvű lelkészekhez egy kör-, a pápához pedig egy feliratot intézett, mely utóbbiban kéri a pápát, hogy a vallást mentse meg és mondjon le a világi uralomról. Mindkét okirat kinyomatott, és most mindenki kezén forog Olaszországban. A körirat tartalma: A délolaszországi szabadelvű clerus, a főpapságnak a vallással űzött „gyalázatos" visszaélési folytán, melyeket hazaáruló ármánykodásainak köpenyeiil használ, a valódi orthodox vallásnak megmentésére szükségesnek látta, a tartózkodás teréről lelépvén, a következő feliratot intézni ö szentségéhez, kérvén a közép- és éjszak-olaszországi clerus szabadelvű tagjait és lapjait, hogy annak elterjesztésén közreműködni szíveskedjenek. A pápához intézett felirat szövege következő: „Szentséges atyánk! Valahányszor a Mindenható, hogy az Isten birodalmába hivatottak hitét megpróbálja, és a kereszténység diadalát az emberi szenvedélyek fölött minél jobban kitüntesse, — megengedi, hogy a kath. egyház szent és civilizáló pályafutásában megállapodjék, midőn az, az anyagi embernek terve előtt már a végbukás szélén állni látszik; mindannyiszor megvilágosított elméjű férfiak támadnak a papság legalsó osztályában, hogy az élet azon világát, mely a kath. egyház oltárán már elaludni készülve csak alig pislogott, ujabb és hatalmas lángra gyújtsák. *