Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

vált, — Mindezekről tehát bízvást hallgatnunk lehet. — De annyival kevésbbé lehet elhallgatnunk azon szomorú való­ságot, hogy mindezek dacára is — alig van e folyóirat­nak pár száz olvasója!! Meggyőződhetik kiki róla a szer­kesztőség által közlött névsorból! Egész vidékek, megyék vannak, melyek a Sárospataki Fűzetek előtt terra ineogniták. Azonban nem akarunk igazságtalanok lenni : ebben a politikai izgatottságnak is bizonyára nem kis része van. — S végtére is nem vádaskodás a célunk, hanem egy pár fi­gyelmeztető, kérő szó a nevezett becses füzetek érde­kében. íme a jelen évi folyam VI. szállítmánya is mily be­cses és érdekes dolgokat tartalmaz : A magyar szentegyház viszonya a ró­mai kúriához Kálmán királytól 111. Endre haláláig. P á I k ö v i Antaltól. Széles ismeretről, józan pragmatismusról tanúskodó históriai cikk ; érdekesen raj­zolja, hogy mint igyekeztek a pápák befolyásukat már az Árpádházi királyok udvarában is érvényesíteni, s mint véd­ték meg annak ellenében önállóságukat és függetlensé­güket tisztább látású és erösebb lelkű királyaink, mint Kálmán, László, IV. Béla, sőt III. Endre idejében maguk a lelkes magyar főpapok is. — Szépen és igazán mondja szerző, hogy: „ha visszatekintünk az Árpád királyokra s figyelemmel kisérjük alattok a nemzetet nevekedésében, ha azon viszályokat tekintjük, melyekbe előbb a német befo­lyás, az elterjedt feudalismus, a pápák önkényes hatalmas­kodása, a görögök, a belviszályok s végre a mongolok számtalanszor bezavarák, s mégis annak végsarjadékánál a nemzeti eröt oly tisztán, s csak külön pártokra szakadva, a szabadságot és függetlenséget mind a hatalmas fejedelmek mind a világparancsoló pápák ellenében oly sértetlenül meg­tartva szemléljük: lehetetlen a nemzetek felett őrködő gondviselést, a nemzetbe igtatott nagy életerőt nem lát­nunk, mely ha kis korig a viszályok hullámaitól elboritta­tik is, felsarjadzik azonnal, mint tél után anyaföldből a növény." Ezt követi egy theologiai értekezés Varga Lajos­tól. Hit és okosság kell hogy együtt legye­nek a prot. k e r e s z ty é n b e n. — Egészséges s épü­letes szellemben irt dolgozat, mely a csupasz értelmiség s vakhitüség, mint két szélsőség ellenében igyekszik a jó­zan irányt kijelölni. Van e füzetben három szép költemény is. Szász Károlytól : A keresztyén három háza, Filep Mihálytól: Ima hazámért s Szabó Jánostól egy kápláni vizsga alkalmából irt versezet. A tárcában találjuk Végh József levelét Sz. S.-hez mint becses adatot Végh János, volt csehországi magyar pap élet- és korrajzához; — továbbá a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület feliratát az iskolaügyben 1858. s Bil­kei Lipcsey Józsefnek az egyházi beligazgatásban akko­ron reform érvényű IV. tételét. Végül következik Tomori Sándornak egy a c h i­nai vallásrendszereket ismertető, gondos tanul­mányozással irt közleménye; s az irodalmi szemlében: a népiskolák számára Sárospatakon kiadott természetrajz mél­tányló bírálata. p. — -BELFÖLD. BARTHOLOMEIDESZ JÁNOS ESPERESI KÖRLEVELE. A hegyaljai ágost. hitv. évangy. egyházmegye lisz­téit gyülekezeteinek Békesség és szeretet a hittel egyben az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen. Midőn az e folyó hó 2-án Tolcsván tartott esperes-' ségi bizottmányi ülés jegyzökönyve szerint véghez ment választás alapján föesperesi hivatalomat ezen tisztelt egy­házmegyében, hódolva a közbizodalomnak és fenálló hatá­rozataink értelmében, ha Isten éltetend. a legközelebbi hat évi időszakra ezennel általveszem: nem annyira a bevett szokást, mint inkább szívem ösztönét követve, magamat a tisztelt gyülekezeteknek jelen soraim által mintegy bemu­tatni kedves kötelességemnek tartom. Mint az élet embere s e hivatalban már nem e^észeii újonc, ki már eddig is, meddő theoriák helyett, mindig inkább csak a gyakorlati téren szerettem mozogni, a tisz­telt gyülekezeteket sem untatandom meddő phrásisokkal, melyek már nem egy ilynemű pásztori levél tartalmát ké­pezék, hanem egyenesen oda lépek a tettek mezejére és röviden körvonalozni megkisértendem az egyház te­rén ez idő szerinti két leglényegesb teen­•dőnket. — Kimutatván, amennyire lehet, mindenkinek az öt illető részt. Annakokáért atyámfiai, igyekezzetek a ti hivataltokat és választ ástokat meg­erősíteni, mert ha ezeket megcselekeszi­tek, soha meg nem ü t k ö z t ö k (Péter 2. lev. 1,10.). Nagyon jól tudom és érzőm pedig, hogy a főszerep e téren reám magamra vár, egyetemben nagyságos mélyen tisztelt elnök és kormány-társaimmal; s kérem is Istenemet, né engedjen megszégyenülnöm tiszta buzgó akaratomban, mi­dőn Nagyságtok oldalán helyemet ezennel tisztelet-és biza­lomteljesen elfoglalom, csekély erőmet Nagyságtokéval egyesülten a tisztelt egyházmegye ügyvezetésének szen­telendő. A protestáns öntudat mindinkábbi éb­resztését és ápolását tartom mindenekfelett mind­nyájunknak közös s ez idő szerint is egyik legfőbb teendőnknek. Nem szükség mondanom, mily nagy dol­gokat mivelt ez legközelebb is közöttünk, s hogy megmen­tette az egyházat, talán a hazát is. — S ha büszkék tud­nánk lenni — Urunk alázatosságával szemben — csak is e téren lehetnénk azok. — S ha egy kevéssé vala­mivel mi is kérkednénk (Kor. 2. Iev. 11, 16.), csak az Isten dicsőségének reménysége )(

Next

/
Thumbnails
Contents